Az érezte, hogy élete egyetlen szüntelen rohamás, ingázás a percek és másodpercek között, melyet csupán kínos erőfeszítések árán lehet bárhogy is megőrizni. Gyerekkora óta egyre csak követeltek tőle. Követelt tőle szlovák származású nagyanyja, akivel valami ismeretlen, földönkívüli félig keverék nyelven beszélgettek egymással, mint a szlovák, palóc és a magyar nyelv különleges keverékével. Mintha egyszerre három nyelvet bedobtak volna egy turmixgépbe, hogy jól összekutyulhassák őket, míg a megértéssel sokszor alig mentek valamire is. Anyja is követelt tőle, elvégre a családban ő volt az elsőszülött lányunoka, és mivel kamionos apja – jó, ha egy hónapban ha egyszer felbukkant hirtelen a semmiből – szinte természetesnek vette ki magát, ha minden ismerősnek, rokonnak, kíváncsiskodó…Tovább olvasom…
Augusztus utolsó hetében Dr. Novák Péter tanár különös hivatalos levelet vett ki társasházi postaládájából, melyet az elmúlt években, kellő rendszerességgel, megpróbáltak felfeszíteni, és mindig a nyugdíjaskorú házmesternek kellett a fülét rágni, ha a lakóközösség azt akarta, hogy javítsa meg a fennálló karbantartással kapcsolatos hibákat. Az eset már csak azért is figyelmet érdemel, mert az elmúlt öt-tíz évben postai levél ritkán érkezett, elvégre már mindent elektronikus, digitális formában kézbesítettek többségben. Feleségét már régen elvesztette, és felnőtt gyermekei, unokái sem voltak rá szinte sohasem kíváncsiak. Dr. Novák Antal, egykori tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő irodalomtörténész, író, költő, műfordító, könyvtáros, nyugalmazott tanár és még ki tudja, mi minden…Tovább olvasom…
A falu fölött ólomszürke köd terpeszkedett, mint egy soha el nem mondott vallomás. A szeptemberi levegőben a levelek illata keveredett nedves földszaggal, s a fák, akár hallgatag őrzők, borzongva hajoltak egymás felé. A táj nemcsak a természet őszi búcsúját hordozta – hanem valami mélyebb búcsút is, amit az emberi szív soha nem tud kimondani. Iléna egyedül ült a régi faházban, a kandalló parazsa pislákolva izzott, fénye vörös foltokat vetett a falra. A faasztalon egy boríték feküdt – vaskos, durva papírból, pecsétje mélyvörösen izzott a gyertyaláng táncában. Reggel hozta a postás. Nem volt rajta feladó. Csak egy név: Iléna Vay – mintha valaki a lelkébe látott volna. Órák óta ott volt előtte. Nem merte kibontani. A pecsét valami véglegest, valami súlyosat ígért. A múltja minden…Tovább olvasom…
November elején ritkán süllyed fagypont alá a levegő hőmérséklete, de akkoriban néhány hópihe formájában kaptak korai ízelítőt a földlakók a közelgő télből. Szomorkás, rideg napok követték egymást. Azonban nemcsak a kinti időjárás miatt volt borongós hangulata Annának. Lánya miatt búslakodott. Majdnem felemésztette az a tudat, hogy a még gyermekkorú Nórácskája szíve alatt hordta első magzatát. Három hete őrizték ezt a titkot lányával és az alig nagykorú apajelölttel együtt. A napok gyorsan váltották egymást. Hamarosan fel kellett fedniük titkukat a család többi tagja előtt is, mivel, ha ezt nem teszik, akkor is nyilvánvalóvá válik Nóra testalkatának változásából. Igen ám, de komoly fejtörést okozott, hogy hogyan mondják el a kissé mogorva nagypapajelöltnek a terhesség tényét. Több…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Volt egyszer egy kicsi kislány, történetünk kezdetekor 6 éves lehetett. Nagyon szerette az unokabátyját, sok időt töltöttek el együtt. 10 év volt köztük, mégis jól kijöttek egymással. Sokszor vigyázott rá a fiú, amikor a nagyszüleik kint dolgoztak a kertben, és ő aludt. Egyszer ez a lány felébredt, lement unokatestvéréhez, aki a hintaágyban telefonozott. Odament hozzá, és akart játszani a telefonján. Berci megengedte neki, ezelőtt sosem nyúlhatott a telefonhoz. Egy gördeszkás játék volt, még egy pályát is sikerült megcsinálnia. Ezután nagyon boldog volt a kislány, örült mindennek. Sok közös emléke van, mint például amikor az óvodakertben játszottak. A fiú leverte a kosárpalánkot, a kíváncsi unokahúg nézte, miközben csinálta, de a csavarhúzó megcsúszott, és a lány homlokán landolt. A mai…Tovább olvasom…
Linda ott állt a híd túloldalán. Rám várt. Megbeszéltük, hogy pontban délben indulunk, hátrahagyunk mindent és mindenkit. De hezitálok, félek elindulni erre az útra. Választanom kell életem szerelme és az élet között, amit Petrával felépítettem, de nem vagyok benne boldog. Csak ott a közös gyerek, őt nem akarom hátrahagyni. Ráadásul Petra fenyeget, hogy kiforgat minden vagyonomból. Gyáva vagyok, tudom, nem tudtam egyikőjükhöz sem őszinte lenni. Kaptam egy ultimátumot: ha szakítok Lindával, akkor mindent helyrehozhatunk, és új életet kezdhetek a feleségemmel és a lányommal. Milyen apa volnék én, ha nem így döntenék? De szeretem Lindát, ő rángatott ki a gödörből, ő mutatta meg, hogy a sűrű gomolyfelhők között is átsüt a napfény. Látom őt, ahogy rám vár, az óráját nézegeti. Lassan…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Anyám azt mondta, apám hős. A falon lógott a kardja. Néha alatta aludtam, hogy közelebb legyek hozzá. Nyolcéves voltam. Az öcsém három. Ő még azt hitte, a háború egy hely, ahonnan ajándékkal jönnek haza az apák. Hamar egy ember sem lesz itthon. Aznap este megjött. Nem hozott ajándékot. Csizmája sáros volt. A szaga erős. Vörös ing volt rajta és fekete nadrág. Megölelt minket, de túl szorosan. Az öcsém sírni kezdett. Apám nevetett. Az első pohár után még mesélt. A második után hangosabb lett. A harmadik után felállt. Anyám nem szólt semmit, amikor meglökte. Csak a szék csúszott. Tányér csattant. Később már a falnak csapódott. Úgy láttam ez volt az utolsó. Az öcsém befogta a fülét. Én nem. Hallottam mindent. Reggel anyám szeme feketés-lilás volt. A kard a földön hevert. Apám…Tovább olvasom…
Manfred és Sabine Ausztriában élnek, Salzburgban. Az egyetemi éveik alatt már összeházasodtak. A férfi építésznek tanult. A lány turizmussal foglalkozó iparágat célozta meg. A tanulmányaik után szakmájukban helyezkedtek el. A közös lakásukat együtt tervezték, és boldogan éltek. Nagyon sokat kirándultak, túráztak a hegyekben, és a vadvízi evezés külön hobbi volt számukra. Télen a síelésnek hódoltak. Néhány év elteltével a családalapítás gondolata foglalkoztatta őket. Sabine két fiúval örvendeztette meg férjét az évek során. Tobias és Thomas névre keresztelték őket. A srácok két év korkülönbséggel születtek. Szorgalmas, jó tanuló gyermekek voltak. Kiskorukban már hozzászoktatták őket a különböző hobbijaikhoz. A tanév elteltével nyári kirándulást terveztek a Salza folyó partjára. Négy…Tovább olvasom…