Írta:
Zsombor Ákos Merucza
📅 2026. 02. 25. 18:30
Szomorú
❤️ 1
👁️ 40
Cserepes szájjal szólt hozzám.
A hangja olyan volt, mintha egész éjjel nem ivott volna vizet.
– Kék az ég, s zöld a fű. A lelkem mélyén sötétséget érzek.
Az udvaron álltunk. A nap tényleg élesen sütött. A fű túl zöld volt, már-már bántó.
A szája szélén fekete festék száradt. Ugyanolyan, mint ami a mi garázsunkban állt félig nyitott dobozban.
Nem a szemembe tekintett. A vállam fölött nézett, mintha valakit keresne mögöttem.
Anyám a konyhában volt. Az ablak résnyire nyitva. Nem mozdult.
Kormosné furcsa asszony volt. Mindig tudta, mikor nincs itthon anyám.
És mindig akkor jött át valamit kérni. Cukrot. Sódert. Pumpát a biciklihez.
Apám ilyenkor nem sietett vissza.
A kert fényes volt régen. Apámmal együtt locsoltuk.
A víz csillogott a leveleken, ő pedig azt mondta:
–…
Tovább olvasom…