Írta:
Soósné Balassa Eszter
💠
📅 2026. 04. 21. 15:40
Igaz történet
❤️ 1
👁️ 9
A parton apró házikó a mi nyugalom szigetünk. Ablakából kiszűrődik a lámpák fénye. Megérkeztem, itt otthon vagyok.
A fák körbeölelnek, a víz lágy hullámzása elringatja lelkemet. Nyugodt vagyok, béke van bennem.
Kezünkben pohár, kint ülünk a parton. A madárdal már elhalkult. Békák víg dala töltötte be az estét. Csend van. Apró neszeket hallani, kis rágcsálók közelednek, valahonnan szárnysuhogást hallani, a bagoly vadászni indul.
A lemenő nap vörösre festette a tavat, lassan, álmosan előbújt bársony takarója alól a Hold, ezüst fénye világított felettünk.
Csillagok milliói ragyogtak az ég végelláthatatlan fekete selymén, mint estélyi ruhán a csillogó kövek.
Itt megtaláltam a békémet kint és bent, magamban is. Minden este hálát adok a napért, amit ajándékba kapok. Sok-sok év küzdelme…
Tovább olvasom…
Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 19. 22:10
Spirituális
❤️ 0
👁️ 12
A Vándor már sok utat bejárt. Lába alatt porzott a múlt minden csalódása, válla felett pedig a jövő bizonytalan szele fújt. Úgy hitte, a szabadság annyit tesz: soha nem megállni. Azt hitte, a szív egy vándorló madár, amely fél a fészektől, mert a fészek rabság.
Egy alkonyatkor, amikor a nap már csak vöröses arannyal festette át az eget, megállt egy névtelen forrásnál. Nem volt ott semmi különös. Csak a víz halk csobogása, a fák mélyzöld csendje és egy különös, megfoghatatlan nyugalom a levegőben.
A Vándor csak egy pillanatra akart megpihenni. Csak egy kortyot akart inni a vízből, hogy aztán menjen tovább a horizont felé. De ahogy a tenyeréből az első csepp az ajkához ért, a szíve megdobbant. Nem hevesen, nem zaklatottan – hanem úgy, mint aki végre mélyet lélegzik egy hosszú futás…
Tovább olvasom…
Írta:
Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods)
📅 2026. 01. 03. 18:44
Szomorú
❤️ 0
👁️ 20
Emlékszel még, amikor azon a teliholdas éjszakán együtt sétáltunk a fenyők szegélyezte folyóparton? Fel tudod még idézni a havas hegyek ormait, a csillagokat a tiszta égbolton?
Úgy nézett ki a táj, mint a természet élő festménye. Akkor is telihold volt, és ma is az van. A 2026-os év első teliholdja kúszott fel az égre.
Hallom még a víz folyásának lágy csobogását, ahogy a sziklák megtörik útját, a frissen hullott hó ropogását a talpunk alatt. Érzem a hideg és a fenyők illatát. Érzem a hűvös fuvallat csókját az arcomon. Kéz a kézben sétáltunk, és akkor egy örök ígéretet tettél nekem, hogy mindig velem maradsz. A Hold megpecsételte az ígéretünket, ő volt a tanúja annak, amit akkor ígértél nekem. Azóta sok év telt el…
Te már nem vagy itt velem, egy lettél a telihold mellett a fénylő…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 17:34
Fantasy
❤️ 0
👁️ 8
A mennyországban hatalmas háború dúlt, a harc hevesen tombolt.
Angyalok küzdöttek, és elszabadult a pokol.
– Apám, hagyj menjek harcolni én is, mint a többiek! – kiáltotta Ecanus.
– Maradj veszteg, lányom! Ott maradsz abban a kalitkában, míg ennek vége nem lesz! – felelte az öreg, ősz szakállú ismeretlen.
Eközben a földön furcsa dolog történt.
Egy kislány álmodozva nézte a pislákoló csillagokat.
Csak bámulta őket, és arra gondolt:
„De jó lenne, ha egyszer írhatnék valamit…”
A papírra nézett, aztán a tollra.
– Szabadíts ki! – hallatszott egy hang a széllel.
Michael az első sorban küzdött.
– Engedj ki, apám, kérlek!
– Ecanus, lányom, te nem harcos vagy! – szólt a fehér szakállú.
Ecanus imádkozni kezdett a kalitkában. Szárnyai kinyíltak.
– Hallgasd szavam… –…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 17:19
Szerelmes
❤️ 0
👁️ 11
Mély, sötét volt ez az éjszaka. Villámlás, mennydörgés közepette
fogtad a kezem, a kezed remegett.
Gondolataim a szemeid tükrében ragyogtak,
s a lelkem felemelted.
Valós ez az álom? Szorítod a kezem, vagy csak álmodom?
– Mit kérsz tőlem, szerelmem? Mindent megadok.
– Nézz az égre. A csillagok fényesen világítanak.
Bármit kérhetsz. Szorítsd a kezem, és nézz a szemembe.
Selymes érintésed, a kezed lelkemet is megnyugtatja.
– Nem elég… nem kapsz meg engem.
Kérésed lehetetlen.
Selymes kezed nem visz Ámorba engem.
– Ne engedd el a kezem. Mindent megadok, amit megtehetem.
Adok mindent… mindent, ami vagyok.
Érezd: nem csak férfi vagyok.
Szeretlek, és én is adok.
Tovább olvasom…