Írta:
Tasi83
📅 2026. 03. 22. 07:14
Igaz történet
❤️ 2
👁️ 10
A kis Prohodszky Emil – bár már jócskán elmúlt tizenkét éves – még mindig nem tudott kiemelkedni társai közül. Pufók, kövérségre hajlamos, és alig százötvenkét centiméteres kis törpe maradt, aki jóformán még a saját árnyékától is azonnal, és rettenetesen megijed, hacsak egy jó ember azt nem mondja neki, hogy az árnyékok nem bántnak.
Aznap egyszerre volt feszült, frusztrált, izgatott. Mintha ébredése kezdetétől szervezetében, és főleg örökké korgó gyomrában úrrá lett volna valami megmagyarázhatatlan, ideges nyughatatlanság, mely egyszerre hascsíkarást, és hányingert egyaránt vegyesen okozott.
– Kincsem! Suli után benézünk a doktor nénihez! Semmitől sem kell félned! Végig ott leszek melletted! – anyukája kora hajnali órák környékén ment dolgozni, és ekkor magától értetődő…
Tovább olvasom…