16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az étteremben mindenki a csodájára járt, mert történt egyszer még anno a 2000-es évek eleje felé, hogy az akkor még csupán a kamaszévei vége felé járó Andor és az egész osztály betért Gyulán egy kisvendéglőbe, ahol hófehér kötényes, tótos pincérek sürögtek-forogtak, és ahol szívélyes és mondhatni emberbaráti volt a kiszolgálás. Andor mindig is szégyellte nem csupán kisebbrendűségi komplexusát és duciságát, de enyhe sántaságát is, mely gyerekkori autóbalesete következményeként mintha bélyegként nehezedett volna mindennapjaira. Míg az osztály nagyobbik fele tüstént klikkekbe tömörítette magát, ami annyit jelentett, hogy a fiúk a fiúkkal, a lányok pedig a lányokkal alakítottak kisebb csevegő társaságokat, addig a rejtélyes kamasz srác, akit persze mindenki hóbortos különcnek tartott, és…Tovább olvasom…
Gyermekkorom óta vonzódom az indiánokhoz. Talán azzal kezdődött az egész, hogy fiú unokatestvéreim rajongtak a műanyag indián figurákért, amik akkoriban igen népszerűek voltak és izgalmas játéknak számítottak. Sok nyarat töltöttem velük, így nem maradhattam ki az apacsok és a komancsok közötti harcok megvívásából. Velük játszottam én is, ami egyáltalán nem esett nehezemre. Aztán kezembe került egy Karl May könyv, amit sorban követett a többi egymás után, és amelyeket a paplan alatt is olvastam, sőt, tanulás helyett is. Képzeletemben erősen élt Winnetou arca, testalkata és minden mozdulata. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a valóságban is találkozhatok vele. Tizennégy éves épphogy elmúltam, amikor az általános iskolai ballagási bálon felkért táncolni egy kreol bőrű, magas növésű…Tovább olvasom…
Szabó Balázs, villanyszerelő nehezen ébredt. Az egész heti munka elfárasztotta. Csontjaiban már érezte az elszálló éveket, mégsem akarta henyéléssel tölteni a napot. Kinézett harmadik emeleti ablakán, esett az eső. Már egy hete. A komor, szürke, egyforma házak látványa nem vidította fel. Törte a fejét mihez kezdjen a vasárnapjával. – Kimegyek az Állatkertbe – villant agyába az ötlet. – Február van, rossz idő, biztosan nem lesz tömeg. Leszállt a troliról, besétált a kapun. Eszébe jutott, hogy harminc éve járt itt utoljára. Boldogan szívta be a jellegzetes szagokat. Az állatokból keveset látott, elbújtak az eső elől, a sétányokon csak néhány elszánt látogató kószált. A medvék kifutójánál, a sétány aszfaltján mély repedést vett észre. – Ez még mindig megvan? – gondolta. – Itt…Tovább olvasom…