Kicsit ostobának, idétlennek, már-már gyerekesnek érezhette magát, amint fél térdre ereszkedett az elegáns, öt Michelin-csillagos étteremben asztaluknál, kezében aprócska négyzetalakú dobozkát szorongatva, és feltette a visszatérő nagy kérdést, melyet az ember – a legtöbb esetben – csupán csak egyszer tesz fel szíve választottjának: – Szeretnél velem lenni életünk következő szakaszában? A gyönyörű, egzotikus vonásokkal rendelkező nő kicsit megborzolta hullámos, szőkés haját, mely már alapból túl sok jóval kecsegtetett. – Drágám, annyira imádnivaló vagy, amikor megpróbálsz komolynak, és felnőttnek tűnni. Szeretnék egy icipici gondolkodási időt kérni, ha lehetséges? Egyébként majd éhen halok. Szeretném megkóstolni a kagylólevest, meg a tenger gyümölcsei elnevezésű halas tálat. –…Tovább olvasom…
„Már megint egy esküvő, aminek persze annyira hazug, számító, és merőben manipulatív illata van.” – gondolhatta Laura, akit valamelyik barátnője hívott meg a nagy, jelképes alkalomra, holott Laura egyértelműen, és kategórikusan megpróbálta kimenteni magát egy kiadós migrénalapú fejfájásással – persze hozzá kell tenni –, nem sok eredménnyel. Amikor a gyönyörűen feldíszített hófehér sátras pavilonhoz bevonult az ifjú pár, a kedvenc The Connels: 74–75 c. száma ment, és persze főként az idősebb nagymamák voltak, akik megdöbbentek, hogy egy ünnepi szertartásra hogy a fenébe lehet egy ennyire béna számot előadni, mégis a fülig és totálisan egymásba habarodott szeremeseknek talán éppen erre volt a legnagyobb szükségük, hogy ezt a rizikós, de annál boldogabb napot foggal-körömmel is, de…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Apu nagyon szerette a húgát, Cilit. Szép volt, hamar férjhez ment, és nemsokára megszületett kisfiuk, Gabi. Teljes volt a boldogságuk. Apu nem csak a nagybátyja, hanem a keresztapja is lett Gabinak. Cili otthon maradt Gabival. A férje jól keresett. Gabi öt éves volt, amikor a szüleit elgázolta egy őrülten száguldó kamionos. Az egész családot nagyon megrázta a kettős haláleset. Én akkor négyéves voltam. Vendégségek alkalmából nagyokat játszottunk Gabival. Természetes volt, hogy magunkhoz vettük az árván maradt Gabit, aminek én nagyon örültem, mert lett egy állandó játszótársam. Igaz, hogy az elején gyakran kellett vigasztalnom, mert nagyon hiányoztak neki a szülei. Apu szerint mindig is bújós, cicus természetem volt, amit ő nagyon élvezett. Most Gabin élhettem ki a természetemet, ami…Tovább olvasom…
Történt egyszer, hogy egy városban esküvőre került sor. Igen ám – gondolhatnánk, de ez nem egy szokványos esküvő volt, hanem egy piemonti–savoyai herceg és egy meglehetősen fiatalos, szinte még gyerekarcú és csupán csak a húszas évei elején járó hölgyike kötötte össze az életét. Ezzel nem is lett volna – sokak szerint baj –, ha az adott herceg nem lett volna hatvan, a menyasszony pedig huszonegy. Mindamellett az a kisebbfajta, meglehetősen kellemetlen szóbeszéd kezdett terjedni, hogy az újdonsült arának ez már nem a legelső házassága – de egyenesen a negyedik, és mint ilyet bizonyos körökben úgy vélekedtek, hogy egyedül csupán a vőlegény tetemes hozománya és a bebiztosított anyagi egzisztencia az egyedüli vonzalom tárgya. Nem is lehet tehát azon csodálkozni, hogy amikor végre valahára…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az egész egy ostoba SMS-üzenettel kezdődött, melyben a gyönyörű ara megkérte exbarátját, hogy jöjjön el esküvőjére, és persze érezze jól magát. De hát ki írhat efféle groteszk, ciki, és megalázó üzenetet? Mintha egyenes jótanács lenne egy társas keringőre. Araveszély! Riadó! Ezt még ráadásul tetézte is, hogy a lánybúcsún a mennyasszony – bár sosem fogyasztott alkoholt –, mivel egyáltalán nem szeretett volna lemaradni csajos barátnői mögül, egymás után rendelte a koktélokat pálmafás napernyővel, és hozzájuk az apró kis feles poharakat tömény szeszekkel. Végül annyira csontig elázott, hogy kénytelenek voltak taxit hívni hozzá, és még így is öt barátnőjének kellett támogatnia csontrészegségében, mire hajnali négy körül végre ágyba került. A dolgok eseményei másnap gyorsultak fel igazán. A…Tovább olvasom…
Béla már nem mai gyerek, de még nem is vénember. Pont annyi idős, hogy még ne kapjon nyugdíjat. Negyvenhét évet ledolgozott, és még csak hatvanhárom éves. Ő két éve munkanélküli, arra sem kap semmit se már, a nyugdíjkorhatár fényévekre van tőle, ráadásul saját tulajdonú lakása van neki. Kínáltak neki a közmunkát, de hát az már nem neki való. Esztergályos mesterként mégse fog utcát seperni! Meg aztán ő már ledolgozott negyvenhét évet becsülettel és elég is volt neki, köszöni szépen. Így aztán segélyt se kap. Feltette a sparheltre az egyetlen lábosát, és egy műanyag kannából vizet öntött bele. Igen, Béla szoba-konyhájában nem volt víz, már nem. Egy közeli közkútról hordta minden nap és az esővizet meg hordókban gyűjti a vécébe és mosdani. Abba a három kétszázliteres hordóba, amit egy…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A fiatalember fásultan bámulta a televízió képernyőjét. Hónapok óta semmi sem érdekelte, kikapcsolta a készüléket, és kibotorkált az erkélyre csak úgy megnézni a térpanorámának becézett főváros részletét. A jellegzetes Duna mintha szándékosan ketté akarta volna szelni a Margit-szigetet, akár az érett dinnyehéjat. „Jellemző!” – gondolta. Már a Margit-szigetre sem mehet az ember csak úgy a kedvére sétálni, vagy épp bámészkodni, hiszen hemzseg az alkalmi sport- és fitneszmániások gyülekezetétől. Aztán olyan újdonsült, főként sztáranyukákkal volt tele, akik előszeretettel szenvedtek megfelelési és bizonyítási kényszerekben. Elvégre hogy nézett volna ki, ha egy kétgyerekes bombázó anyuka nem fér bele a nyár kezdetén a vadiúj bikinijébe, mely előnyösen megmutatja hasizmát és egzotikus…Tovább olvasom…
Yana, jogász végzettségével egy ügyvédi irodában dolgozik Rotterdamban. Egyedül él, édesapját korán elvesztette és édesanyja két éve hagyta itt a földi világot. Vőlegénye Dylan, aki ugyanennél az irodánál dolgozik. Az egyetemi évek alatt szerettek egymásba. A közös érdeklődés és baráti kör hozta őket össze. Az egyik napon Yanának hivatalos levele érkezett a Markeni-tó melletti kis község polgármesterétől. Arra kérte, hogy személyesen vegye fel vele a kapcsolatot, hagyaték ügyében. Az értesítést megmutatta Dylannak is. – Nézd már szívem – és odanyújtotta a férfinak. – Volt arra rokonod? – kérdezte. – Nem tudok róla, el sem tudom képzelni – válaszolta. – Mindenképpen el kell menned személyesen. – Igen, hétfőn indulok. Kiveszek egy hét szabadságot, még nem tudom mi vár ott rám. Jó…Tovább olvasom…