Vonzás és taszítás

Apu nagyon szerette a húgát, Cilit. Szép volt, hamar férjhez ment, és nemsokára megszületett kisfiuk, Gabi. Teljes volt a boldogságuk. Apu nem csak a nagybátyja, hanem a keresztapja is lett Gabinak. Cili otthon maradt Gabival. A férje jól keresett. Gabi öt éves volt, amikor a szüleit elgázolta egy őrülten száguldó kamionos.
Az egész családot nagyon megrázta a kettős haláleset. Én akkor négyéves voltam. Vendégségek alkalmából nagyokat játszottunk Gabival. Természetes volt, hogy magunkhoz vettük az árván maradt Gabit, aminek én nagyon örültem, mert lett egy állandó játszótársam. Igaz, hogy az elején gyakran kellett vigasztalnom, mert nagyon hiányoztak neki a szülei. Apu szerint mindig is bújós, cicus természetem volt, amit ő nagyon élvezett. Most Gabin élhettem ki a természetemet, ami szemmel láthatóan rá is hatott. Apu később egyszer bevallotta, hogy tervezték, hogy legyen még egy testvérem, de nem akart összejönni. Így, hogy a sors megajándékozta őket egy felnevelendő kisfiúval, őt ugyanolyan szeretetben nevelték, mint engem, és én is testvérként szerettem. A szüleim szerint még a testvérek között gyakori civódások is szinte elmaradtak közöttünk.
Mindketten nagyon szerettünk rajzolgatni. Apu építési vállalkozó volt, meglehetősen jómódúak voltunk. Szép nagy házunk volt, a kertben medencével. Gabinak az volt az álma, hogy ha megnő, ő fogja tervezni a házakat, amit majd Apu felépít. Ehhez csatlakozva én meg azt terveztem, hogy majd segítek szépen berendezni a felépülő házakat. Apu boldog mosollyal nyugtázta a terveinket. Érettségi után Gabi tényleg építésznek tanult, én meg a belsőépítészetet vettem célba. Apu minkettőnknek azt javasolta a diplománk megszerzése után, hogy menjünk el dolgozni egy jó hírű céghez, hogy tanuljuk meg jól a szakmánkat, mert azt iskolában csak megalapozni lehet, de megtanulni csak a gyakorlatban egy tapasztalt szakembertől tudjuk. Bölcs tanács volt. Rá kellett jönnöm, hogy akármilyen ragyogó ötleteim vannak, a megrendelőt kell jól megismerjem, hogy meg tudjam ítélni, neki mi tetszene. Ezt a főiskolán nem tanították. Gabinak viszont olyan ragyogó építészeti megoldási ötletei voltak, hogy hamarosan híre ment, és kollégái nagyra becsülték. Miután egyik munkája építészeti díjat nyert, Apu úgy döntött, hogy kibővíti a cég profilját épület tervezésre is. Két fiatalabb kollégája követte Gabit, és hárman hamarosan sikeres tervezőirodát alakítottak ki. Kaptak egy megrendelést egy nagy, modern irodaház megtervezésére, amit aztán Apu építhetett fel. Váratlanul jött az igény, hogy az irodaházat kibérlő különböző cégek igénylik egy belső építész közreműködését az irodáik és tárgyalóik berendezéséhez. Persze lecsaptam rá, de ki kellett lépnem a cégemtől, és csatlakoztam Gabi irodájához. Apunak is sok volt már a munka, és felvett egy talpraesett fiatalt, aki tehermentesítette.
Az új fiút Péternek hívták. Az első pillanattól megtetszett nekem. Igaz, hogy udvarlókban soha nem volt hiányom, mert nagyon csinos voltam. Péter a kisportolt alakjával, fekete lobogó hajával és égszínkék szemeivel nagyon vonzó férfi volt. Mivel Gabi is nagyon jóképű és sikeres volt, nyüzsögtek körülötte a lányok. Mindig kölcsönösen kitárgyaltuk az éppen aktuális kapcsolatunkat. Ráadásul ő már saját lakásba költözött, könnyebb volt kapcsolatokat építenie. Meglepetésemre Pétertől óvott. Szerinte némileg agresszív természete van, ami az építések művezetésénél néha kimondottan előny, de egy szerelmi kapcsolatban nem tudja, hogyan működne. Hamarosan Péter is észrevette, hogy a főnök lánya lopva méregeti, és azonnal aktivizálta magát. Kedves volt, figyelmes és kellemes dumája volt. Művelt volt és művészetkedvelő. Ráadásul lelkes természetjáró volt, ami nekem a gyengém. Kellemes kirándulásaink eredményeképpen alaposan beleestem. Úgy láttam, hogy ez kölcsönös, és ő is belém szeretett. Egyedül az keserített el, hogy Apu is hasonlóan ítélte meg Pétert, mint Gabi. Hiába érveltem, hogy én nem tapasztaltam Péterben, hogy agresszív lenne. Anyu szokás szerint nem szólt bele a szívügyeimbe. Péter szülei már nem éltek. A tőlük örökölt panellakásban élt. Ott voltunk először együtt. Olyan fergeteges szeretkezésben még soha nem volt részem. Amikor megkérte a kezemet, gondolkodás nélkül igent mondtam. Egyetlen kérdése volt, ami kissé elgondolkodtatott. Azzal kezdte, hogy látja Apun, hogy korosodva egyre kevésbé bírja már a munkát. Szóba került-e a családon belül, hogy meddig akar még dolgozni?
Nagyon szép esküvőnk volt. Gabi volt a tanúm. Azt beszéltük meg, hogy nem említjük meg Péternek, hogy Gabival mi testvérként együtt nőttünk fel. Apuval együtt kérték ezt tőlem. Nem értettem, hogy miért kérik, de számomra nem volt jelentősége. Egy csodás tengerparti szállodába mentünk nászútra. A legfelső emeleten kaptunk szobát. Az erkélyről csodás kilátás nyílt a tengerre. Az erkélyünkön volt egy kisasztal négy székkel, és egy napozóágy. Mindig szerettem volna kipróbálni, milyen lehet meztelenül napozni. Mivel sehonnan nem lehetett belátni az erkélyünkre, most kipróbálhattam. A délelőttöt a tengerparton töltöttük. Ebéd után pihentünk egy kicsit szeretkezés után. Péter lement a bárba iszogatni, én meg kifeküdtem meztelenül napozni. Délután feljött a bárból. Egy ideig némán gyönyörködött bennem, aztán nem bírta tovább, felkapott és bevitt az ágyba. Nagyon nem volt ellenemre.
– Na gyere, te falu bikája!
Önfeledt boldog nászutunk volt. Mire hazaértünk, berendezve várt bennünket a ház, amit Aputól kaptam. Pétert kellemetlenül érintette, hogy Apu az én nevemre vette a házat, és nem kettőnk nevére. A közös élet, az összecsiszolódás zökkenőmentes volt. Kialakítottuk az együttélés szabályait viták nélkül. Továbbra is élveztük az együttlétet.
Apu beteg lett. Az ízületei gyötörték, de nagyon. Közölte, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. A cég tulajdonjogát ötven-ötven százalékos megosztásban Gabinak és nekem adta át, de ezt nem hozta nyilvánosságra egyelőre. Péterrel közölte, hogy vegyen fel egy vagy két tehetséges fiút, és tanítsa be őket. Ő lesz a cégen belül a kivitelezési ágazat vezetője. Gabi természetesen a tervezési ágazatot tovább vezeti, és neki adja át a cég vezetését. Amikor ezt egy céges közgyűlésen elmondta, Péter arcán teljes meglepetést láttam. Nem értettem, mert ez fontos előrelépést jelentett számára.
Este a vacsoránál is feldúltnak láttam.
– Úgy látom, valami bánt. Nem is örülsz az előléptetésednek?
– Nem erre számítottam. Én vagyok apád egyetlen lányának a férje. Mégis egy idegent nevezett ki cégvezetőnek, aki a főnököm lesz.
– Gabi szakmailag nagyon elismert tervező mérnök. Sok megrendelést az ő referenciáinak köszönhetünk.
– Igen, de nem látod, mennyire nem menedzsertípus? Én az vagyok! Sokkal jobb vezető lennék, mint ő. Nem látta ezt apád?
– Neked annyira fontos, hogy az első legyél?
– Engem úgy nevelt az anyám, hogy ha van egy sor, ahová be kell állnod, akkor tudjam, hogy nekem mindig a sor elején van a helyed.
Megfordult velem a világ. Folytatta.
– Még nincs minden veszve. Beszéld rá apádat, hogy Gabi helyett engem tegyen meg vezetőnek. Idővel pedig írassa ránk a cég tulajdonjogát.
Ilyet nem kérhetek tőle. Mi lenne, ha nem teljesítené ezt a kérést?
– Az nagyon nem tenne jót a házasságunknak.
– Szóval csak azért vettél el, hogy megkapd a cég vezetését, majd a tulajdonát?
– Ezt nem mondanám. De mondd el, mi akadálya van, hogy megkérd erre apádat?
Éreztem, hogy most már nem titkolhatok el semmit.
– Soha nem kérdezted, ezért nem került szóba. Gabi apám húgának a fia. Öt éves volt, amikor mindkét szülője meghalt autóbalesetben. Apámék magukhoz vették a kis árvát, és velem együtt szeretetben nevelték fel. Úgy szeretem őt, mintha az édes testvérem lenne.
– Ezt miért nem mondtad eddig? Ettől még tied lehet a cég és leválthatod Gabit.
– Soha nem tennék ilyet. Apám már döntött. A cég ötven százaléka az enyém, a másik fele Gabié.
– Szóval akkor semmi esélyem?
– Nem tudtam, hogy ez a szándékod. Kihasználtál, hogy elérd a célodat. Szóval a szerelmed csak hazugság volt? Egy üzleti befektetés! Én hülye meg beléd estem.
– Ne rinyálj már itt. Élvezted, nem?
– Hogy lehetsz ilyen aljas?
– Fogd be a pofád!
Ezt már ordítva mondta. Kezdett a feje belilulni. Kiborította, hogy az aljas terve csődöt mondott. Apu és Gabi figyelmeztettek, de nem lehetett velem beszélni.
– Tűnj el az életemből! – mondtam már én is dühösen.
– Micsoda? Még ki is rúgsz, de naiv rifke!
Teljesen kiborult és egy éktelenül nagy pofont kevert le a bal arcomra. Nem számítottam rá, hanyatt estem. A szemem alatt felhasadt a bőr és erősen kezdett vérezni. A fejem a kőhöz koppant és fájt nagyon. Nem láttam, hogy vérzik-e. Nem vesztettem el az eszméletemet. Felhúztam a lábaimat és a karommal segítve gyorsan felálltam. Nagyon féltem, hogy tovább fog ütni. Vérben forgó szemekkel közelített is és már emelte a karját. Hirtelen egy konyhaszéket penderítettem az útjába. Ez annyira feltartotta, hogy fel tudtam nyúlni a mellettem lévő konyhapolcra a hatos késtároló legnagyobb darabjáért. A kést látva a kezemben kissé visszahőkölt. Ezt a pillanatot kihasználva megfordultam és kirohantam a konyhaajtón. Az előszobaszekrényre ledobott indítókulcsomat felkaptam és rohantam a kocsimhoz. Esélye sem maradt, hogy megállítson, hiába szaladt utánam. Később arra gondoltam, ha sikerült volna a kocsi elé ugrania, valószínűleg átgázoltam volna rajta, annyira rettegtem.
Gabihoz rohantam. Amikor meglátott, azonnal betuszkolt a kocsiba és indult velem a sebészetre.
– Majd út közben elmondod, mi történt.
Elmondtam. Még a kocsiból felhívta az orvos haverját.
– Érkezünk a húgommal. Látlelet kell sürgősen, utána a sérüléseinek a lekezelése.
– Várlak benneteket.
Az orvos gondosan lekezelte a sérüléseimet. Már nem fájt annyira, de még mindig reszkettem az átélt sokk miatt. Soha életemben nem vert meg senki. Csak most a férjem. Hogy fogok ebből kikerülni? Gabi persze vigasztalt, megágyazott nekem és én beburkolóztam a biztonságban. Gabi közben szövegezte a rendőrségi feljelentést. Hálás voltam neki, hogy nem emlegette fel, hogy ő előre figyelmeztetett, de én nem hallgattam rá.
Másnap rendőri kísérettel elmentünk a házunkhoz. Szerencsére Péter már nem volt ott. A rendőr lelkiismeretesen rögzítette a megverésem véres nyomait, majd távozott. Csak remélni tudtam, hogy soha többé nem látom Pétert. Hiú remény volt, mert valahogyan még el is kell válnunk. Elmentünk Apuhoz, hogy elmondjuk, mi történt. Na, tőle azonnal megkaptam, hogy ugye ő mondta. Egyetértettünk abban, hogy Péter nemcsak férjemként, de a céges munkájától is végleg távozott. Gyorsan találni kell a munkahelyére valakit. Gabi közölte, hogy ő képes ugyan beugrani helyette, mert a tudása megvan hozzá, de nem szeretné hosszabb távon hanyagolni a tervezést. Aztán eszébe jutott, hogy ismer valakit, aki alkalmas lehet, de el kellene csábítani a mostani helyéről. Gabi meg is kereste. Kiderült, hogy a Péter bére számára nagy előrelépés, és Gabi tisztelete miatt is örömmel jön hozzánk dolgozni. Felvetette, hogy nem hozhatná-e magával egyik tehetséges tanítványát? Örömmel beleegyeztünk.
Péter ellen megindult a rendőrségi eljárás a megverésem miatt. Az ítélet ismeretében a válás meglepően könnyen lezajlott. Az én csalódott szerelmes szívem már senkit sem érdekelt. Nehezen gyógyultam.
Szentendre, 2026.03.12.