Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 03. 23. 12:14
Élet
❤️ 4
👁️ 34
Szomorkás, nyár végi délelőtt, két gyerek üldögélt az iskola melletti téren, a vén juharfa alatt. A szőke, mosolygós, fekete szemű Annamária és a szeplős, elálló fülű, csorba fogú Tárnoki.
Csillag alakú levél ereszkedett lassan. Egy unatkozó, lesben álló szellő elkapta, kicsit röptette, majd beletette a homokozóba.
– Már csak egy hét, és hetedikesek leszünk – sóhajtott a lány.
– Én nem biztos – húzta el a száját Tárnoki.
– Tényleg! Indulj, ha elkésel, Sav dühös lesz, és tutira elhúz.
– Megvársz?
– Persze.
Annamária szemmel kísérte a fiút.
– Hogy megnyúlt – gondolta.
Eszébe jutott, hogy májusban, mikor megismerkedtek, és Noki segített hazajutni a kirándulásról, még egyforma magasak voltak. Most meg az ünneplő nadrágja jóval a bokája fölött lengedezett, s a fehér ing ujját is fel…
Tovább olvasom…