Írta:
Mozef Jemer
📅 2026. 01. 31. 10:57
Dráma
❤️ 2
👁️ 72
Párás homály uralta a kis külvárosi utcát. A napok óta forró aszfaltréteg napnyugta előtt kiadós zuhét kapott, de az nem sokat hűtött a levegőn. A hőmérők ugyan néhány fokkal kevesebbet mutattak, mint az előző éjszakákon, azonban az emberek ugyanúgy izzadtak és szenvedtek, mint addig. A nyitott ablakokon át beszivárgott a kinti fülledtség, így a legtöbben kényszeresen forgolódtak, törölgették magukat az ágyban.
A kis Charlie is azok között volt, akik még ébren voltak. Hiába járt az idő már hajnali 1 óra körül, nem bírt aludni. Az álmosság elkerülte, vadul kalapált a szíve.
Ritkán kiabált vele ennyire az apukája. Nem volt túl kedves ember, az elmúlt időszakban különösen nem, de ez most mindent felülmúlt.
Történt ugyanis, hogy a kis Charlie elmondta neki, mi érdekli mostanság leginkább…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 01. 24. 02:59
Élet
❤️ 2
👁️ 14
Bálint mindig nagy, kitörni kész gyerekes örömmel, és izgatottsággal állt a Pénteki munkanapok elébe ugyanis ezeken a napokon az adott cégcsoport - ahol középvezetői pozíciót sikeredett nem egészen hat év alatt kivívnia magának -, mintha szándékosan kicsit elnézőbb lett volna a beosztottjaival; elvégre a Pénteki nap magától értetődően már a hétvége szerves részét jelentette, legalább is egyes helyeken.
Kora hajnalban ébredt és azonnal bevette magát rituális tisztálkodási szokásai közé, és a fürdőszobába. ,,Hadd pihenjen még imádnivaló kislánya, és barátnője!" Az utóbbi időben azt vette észre, hogy minél jobban közeledett a bűvös negyedik X-hez, mintha annál nehezebbé vált volna egy olyan egyszerűségig rutinos folyamat, mint mondjuk a borotválkozás. Egyre több és több borotvahabot volt…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 05. 15:00
Fantasy
❤️ 0
👁️ 12
1623 – Erdély
– Kicsikém, még mindig nem alszol, kis fiam?
Az anyuka leült az ágy szélére, este volt már, de a fiú csak nézett kifelé az ablakon.
Fényesen világított a Hold.
– Anyu, mesélsz abból a könyvből, tudod?
– Tudom, minden este ezt szeretnéd, kisfiam, de ezt csak kitaláltam, ezt a történetet, ez nem valóság, kicsikém – simogatta Anna mosolyogva.
– Láttam kint a fán egy fehér mókust, láttam. És azután valaki fuvolázott a kertben.
– Álmodtad, kisfiam, Sebastian. Mesélek, és elalszol, jó?
– Akkor a tündéreset, anyu, jó?
– Mindig a tündérek világára vagy kíváncsi? A kertben meg fuvoláztak… álmodtad, kicsim. Próbálj meg aludni – mosolygott Anna.
– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon-nagyon kíváncsi volt.
Sosem mehetett fel a padlásra…
Tovább olvasom…