Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2026. 02. 16. 19:41
Kortárs
❤️ 2
👁️ 26
Kint vihar tombol ezen az őszi éjszakán, mennydörgés rázza meg az éjszakát, és kopog hangosan az eső.
Tollamat fogva ültem az asztalnál, mellkasom szúrt, és elindult a kezem, leírva, mit soha nem képzeltem.
Csodálatos este volt bizony, a kedvencem, alig vártam, hogy essen, dörögjön az ég, és gyertyafény mellett írhassak nyugodtan egyedül, én, és a vihar hangja tökéletes párosítás volt.
Nehezen indult el tollam, és nagyon lassan, inkább a vihar hangjaira figyeltem, csodálatos volt.
Mit is írjak vajon, most nagyon jó minden. Ez az időjárás ihletet ad valahogyan. De miért várom mindig ezt, miért szeretem, amit más nem szeret? Kérdeztem magamtól, és néztem kifelé az ablakon, ahogyan az esőcseppek folytak lefelé lassan.
Mit is írhatnál ilyenkor, semmi ötleted nincsen, csak a vihar…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 16:15
Fantasy
❤️ 0
👁️ 12
Tik-tak, tik-tak… máris kész az óra, már tik-tak. A fal és a csukló csak rá vár. – Tik-tak, tik-tak. A csavart jól meghúzom most, hallom az ének hangját már, dallama messze-messze száll. – Tik-tak, tik-tak…
– Nagypapa, elég már, kérlek! Mindig csak énekelsz este. Inkább mesélj valamit, úgyis mindjárt le kell… tudod, arról az óráról!
– Öreg vagyok már, fiam, és fáradt a mesékhez. Olvass valamit, én még dolgozom.
– Egyszer elmesélted azt, amikor az óra beszélni tudott, emlékszel?
– Hogyne emlékeznék, kisunokám. Akkora lehettem, mint te, mikor hallottam. Az bizony régen volt… rendben, addig pihenek.
– Hurráá!
Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen volt egyszer egy feltaláló, aki órásmester is volt. Egyedül volt, mint én, és késő estig dolgozott minden este. Annyira…
Tovább olvasom…
Írta:
Kendi
📅 2025. 11. 30. 21:43
Karácsony
❤️ 1
👁️ 16
A havas téli estén csend borult a kis szobára. A kandalló parazsa már csak pislákolt, de az asztalon álló gyertya meleg, aranyszínű fénnyel tartotta életben a varázslatot. Mellette egy régi, kopott könyv hevert nyitva, mintha türelmetlenül várná, hogy valaki újra olvassa a titkait.
A karácsonyfa mögött halk nesz hallatszott: mintha a hópelyhek táncától a levegő is életre kelt volna. A könyv lapjai halkan zizegni kezdtek, bár senki sem ért hozzá. A gyertyafény remegve vetült rá, és a betűk egyszerre világítani kezdtek.
A történet, amely addig néma betűkből állt, lassan elindult.
A könyv meséje egy kislányról szólt, név szerint Liliről, aki nem hitt a csodákban. Az ő falujában karácsonykor mindig nagy volt a sürgés-forgás, de Lili úgy érezte, a felnőttek csak a teendők miatt…
Tovább olvasom…