A karácsonyfa alatt lapuló könyv titka
Kendi
A havas téli estén csend borult a kis szobára. A kandalló parazsa már csak pislákolt, de az asztalon álló gyertya meleg, aranyszínű fénnyel tartotta életben a varázslatot. Mellette egy régi, kopott könyv hevert nyitva, mintha türelmetlenül várná, hogy valaki újra olvassa a titkait.
A karácsonyfa mögött halk nesz hallatszott: mintha a hópelyhek táncától a levegő is életre kelt volna. A könyv lapjai halkan zizegni kezdtek, bár senki sem ért hozzá. A gyertyafény remegve vetült rá, és a betűk egyszerre világítani kezdtek.
A történet, amely addig néma betűkből állt, lassan elindult.
A könyv meséje egy kislányról szólt, név szerint Liliről, aki nem hitt a csodákban. Az ő falujában karácsonykor mindig nagy volt a sürgés-forgás, de Lili úgy érezte, a felnőttek csak a teendők miatt rohannak, és a karácsonynak nincs igazi varázsa.
Egy nap azonban különös könyvet talált a nagyapja padlásán. A borítón aranyló betűk csillogtak, de a könyv üres volt. Nem volt benne egyetlen történet sem.
– Talán rám vár – gondolta Lili, és leült a karácsonyfa mellé. Amikor a gyertya fényében kinyitotta, a lapok hirtelen megteltek hópehely alakú betűkkel. A könyv suttogva mesélni kezdett.
A könyv először ajándékokról beszélt, melyeket nem lehet csomagolópapírba rejteni: szeretetről, reményről, mosolyokról. Aztán arról mesélt, hogy minden ember szívében él egy apró csillag, amely karácsonykor fényesebben ragyog, ha hisznek a csodákban.
Lili érezte, hogy a szíve melegséggel telik meg. A könyv végül így szólt hozzá:
– A varázslat nem máshol van… hanem benned. Ha te hiszel benne, mások is elhiszik.
Ahogy Lili becsukta a könyvet, a hó kint csendesen hullott, a karácsonyfa fényei pedig még szebben ragyogtak. A kislány tudta: mostantól minden karácsony más lesz. Mert a csodát nem keresni kell – hanem teremteni.
A könyv pedig ott maradt a fa alatt, csendesen várva a következő gyertyafényes éjszakát, amikor újra életre kelhet a történet, és újabb szíveket tölthet meg varázslattal.
A karácsonyfa mögött halk nesz hallatszott: mintha a hópelyhek táncától a levegő is életre kelt volna. A könyv lapjai halkan zizegni kezdtek, bár senki sem ért hozzá. A gyertyafény remegve vetült rá, és a betűk egyszerre világítani kezdtek.
A történet, amely addig néma betűkből állt, lassan elindult.
A könyv meséje egy kislányról szólt, név szerint Liliről, aki nem hitt a csodákban. Az ő falujában karácsonykor mindig nagy volt a sürgés-forgás, de Lili úgy érezte, a felnőttek csak a teendők miatt rohannak, és a karácsonynak nincs igazi varázsa.
Egy nap azonban különös könyvet talált a nagyapja padlásán. A borítón aranyló betűk csillogtak, de a könyv üres volt. Nem volt benne egyetlen történet sem.
– Talán rám vár – gondolta Lili, és leült a karácsonyfa mellé. Amikor a gyertya fényében kinyitotta, a lapok hirtelen megteltek hópehely alakú betűkkel. A könyv suttogva mesélni kezdett.
A könyv először ajándékokról beszélt, melyeket nem lehet csomagolópapírba rejteni: szeretetről, reményről, mosolyokról. Aztán arról mesélt, hogy minden ember szívében él egy apró csillag, amely karácsonykor fényesebben ragyog, ha hisznek a csodákban.
Lili érezte, hogy a szíve melegséggel telik meg. A könyv végül így szólt hozzá:
– A varázslat nem máshol van… hanem benned. Ha te hiszel benne, mások is elhiszik.
Ahogy Lili becsukta a könyvet, a hó kint csendesen hullott, a karácsonyfa fényei pedig még szebben ragyogtak. A kislány tudta: mostantól minden karácsony más lesz. Mert a csodát nem keresni kell – hanem teremteni.
A könyv pedig ott maradt a fa alatt, csendesen várva a következő gyertyafényes éjszakát, amikor újra életre kelhet a történet, és újabb szíveket tölthet meg varázslattal.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!