„harmónia” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 15. 16:53 Lírai mininovella ❤️ 4 👁️ 43

Az erdő számomra hazatérés. Belépek, és átveszem a fák lassú lélegzetét, a ritmust, a Föld meleg súlya megtart és ellazít. A gyökerek történeteket hordoznak – régi lépéseket, elfelejtett neveket –, és amikor a talajhoz érek, érzem. A levelek között átszűrődő fény puha kézzel érinti az arcom, a madarak hangja összeköt eget és szívet, és én is csatlakozom. Itt minden él, figyel és befogad: a moha zöld csöndje, a fák kérgének érdes bölcsessége, a szél finom üzenetei. Az erdőben minden összetartozik, én is részévé válok a körforgásnak, ahol a jelen tiszta, a múlt békés, a jövő pedig fényben áll. Itt nyugalom, harmónia és tiszta szeretet van. Csak kapok az erdőtől mindent: energiát, szeretetet, és nem vár viszonzást. A Földön ez az egyetlen olyan hely, ahol nem elvenni akarnak, csak adni.

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 23. 10:54 Lírikus ❤️ 1 👁️ 26

A róka úgy emelte az orrát az ég felé, mintha egy titkos imát mondana el, olyat, amit csak az erdő ért meg. A hajnal fénye még alig derengett, a levegőben pedig ott vibrált a télből ébredő természet visszafojtott lélegzete. A fűszálak közt harmat csillogott, s a világ egy pillanatra olyan volt, mintha megállt volna.

És akkor megérkezett a pillangó.

Törékeny szárnyain a fény úgy táncolt, mint egy rég feledett dallam. Óvatosan ereszkedett le, mintha pontosan tudná, hova kell érkeznie: a róka puha orra hegyére, egy olyan helyre, ahol az álom és a valóság találkozik.

A róka nem mozdult, mintha tudta volna, hogy az ilyen pillanatok nem sokáig maradnak velünk. Csak figyelte a kicsiny lényt, aki békét hozott az ébredő erdő zajába. Talán nem is értette, miért olyan fontos ez. Talán csak…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 07. 12:00 Egyéb ❤️ 1 👁️ 25

A galamb lebegett a ház fölött, szárnyaival simogatva a reggelt.
A nap fénye csendesen játszott a tollain, miközben a belső béke halk susogása töltötte meg a szobát.
Megálltam, lélegeztem, csak voltam. Nyugalom ereszkedett rám, a jelenlét mély, tiszta érzése.
Egy pillanatra a Szentlélek halk szava kísért: „Légy itt, most, teljesen.”
A galamb ereszkedett, egyik lábát a kezemen nyugtatta, szemeiben őrzött titkok.
Egy perc volt, örökkévalóságnak tűnt.
Szavak nélkül értettem: minden rendben van.
A béke lecsendesítette a világ zaját.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 08. 15:41 Lírikus ❤️ 1 👁️ 25

A kert lakóinak apró, de mozgalmas élete igazi természetfilmként zajlik. A következő történet a feketerigó napját követi nyomon, a reggeltől estig tartó apró mozdulatokat és a kert többi lakójának tevékenységeit.

Reggel

A kert ködös fénnyel ébredt. A feketerigó elsőként mozdult, a fűszálak között keresgélt apró bogarakat és bogyókat. Minden ugrása pontos és gyors volt, miközben a vakond a föld alatt kotorászott, friss kupacokat hagyva maga után. A levelek között hangyák vonultak, szorgalmasan cipelve a reggeli zsákmányt. A bokrok ágai között cinkék trilláztak, egy-egy rövid repüléssel átpattantak a következő bokorra. Egy mókus felkapaszkodott a tölgyfára, farkát egyensúlyozásra használva, majd hirtelen átugrott a szomszéd fa ágára, ahol újabb mogyorót talált. A rigó figyelte, és…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 07. 18:15 Lírikus ❤️ 2 👁️ 20

A kert lakóinak apró, de mozgalmas élete igazi természetfilmként zajlik. A következő történet a feketerigó napját követi nyomon, a reggeltől estig tartó apró mozdulatokat és a kert többi lakójának tevékenységeit.

Reggel

A kert ködös fénnyel ébredt. A feketerigó elsőként mozdult, a fűszálak között keresgélt apró bogarakat és bogyókat. Minden ugrása pontos és gyors volt, miközben a vakond a föld alatt kotorászott, friss kupacokat hagyva maga után. A levelek között hangyák vonultak, szorgalmasan cipelve a reggeli zsákmányt. A bokrok ágai között cinkék trilláztak, egy-egy rövid repüléssel átpattantak a következő bokorra. Egy mókus felkapaszkodott a tölgyfára, farkát egyensúlyozásra használva, majd hirtelen átugrott a szomszéd fa ágára, ahol újabb mogyorót talált. A rigó figyelte, és…

Írta: Rose Logan 📅 2026. 03. 07. 06:36 Humor ❤️ 1 👁️ 15

Kint a szabadban éreztem, ahogy süppedek a tengerpart homokjába, ami egyre csak a nedves bőrömre rajzolódott, a szinte hófehérnek látszó szemcsék sokasága.

Pálmafák mindenütt, és csak az azúrkék ég izzott felettem.

– Ez már döfi – gondoltam.

Micsoda harmónia ült a lelkemre, egyfajta kényelem szállt rám. Imigyen a tenger homokján elszenderedtem. Szerettem ezt a varázslatos állapotot, úgy éreztem, soha nem akarok innen elmenni. Húzott vissza a homok puhasága, lágyan simogatta arcomat a trópusi levegő. Mintha a távolból hegedű hangját hallottam volna, gyönyörűen szólt, belemarkolt a szívembe, hirtelen felocsúdtam:

Hát ez egy próbaterem…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 23. 11:10 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

A negyedik adventi vasárnap reggele csendesen szökött be a lakásba. Magda ezúttal nem küzdött a felkeléssel, és nem kereste ösztönösen a telefonját sem. Valahogy már nem volt jelentősége annak, hogy mi történik odakint. A világ ugyanazzal a zajjal, sürgetéssel, villódzással zajlott tovább, de Magda belül más lett.
     Az asztalon ott sorakozott már három gyertya megfeketedett kanóccal, körülöttük apró viasztavak, mint megélt napok lenyomatai. A negyedik gyertya még érintetlen volt. Fehér, tiszta, csöndes. Magda gyufát vett elő, és ahogy fellobbant a láng, valami meleg végig folyt a szívén.
     A lakás nem volt teljesen néma. Az utcán autók zümmögtek, a szomszédból halk zene szűrődött át, a radiátor pedig időnként finoman koppant egyet.
És Magdát most először nem zavarta egyik…