16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Hétköznap az ember normálisan, természetes körülmények közt munkába indul, gondoskodva, már-már túlzottan is körülményeskedve számba veszi elintézendő dolgainak listáját, miszerint: a szemetet ki kell vinni, meg kell etetni a négylábú kis házi kedvencet – már, ha van –, meg kell locsolni a növényeket, hogy arra az időre, míg az illető távol van, még véletlenül se száradjanak ki, köszönni kell a kedves szomszédoknak, és persze jó messzire elkerülni a gonoszabb, barátságtalanabb szomszédok táborát. Ám de arra az ember ritkán számíthat, hogy lakása ajtaja előtt egy tüneményesen szundikáló kisbabát talál! Ez azért nem csupán az újdonság totális erejével hat, de bizony jócskán kimeríti a váratlan meglepetés összes fogalmát. – Hahó... kicsikém! Hát te meg hogy kerültél ide? – kérdezte Arthúr…Tovább olvasom…
A veretes pántok alatt nem arany pihen, és nem is drágakövek. Ez a láda nehezebb azoknál: súlyát az el nem küldött levelek és a préselt vadvirágok adják. Amikor felnyílik a fedele, régi illatok szöknek ki a szobába – a nagymama levendulás szekrényének és a gyerekkori nyarak porának keveréke. Én egyetlen dolgot tennék bele még: azt a pillanatot, amikor először éreztem, hogy hazaérkeztem. Ott várna csendben, a díszes fafaragások védelmében, hogy évtizedek múlva valaki felnyithassa, és rájöjjön: a legértékesebb kincseinket nem a szemünkkel látjuk, hanem a szívünkkel őrizzük meg a felejtés ellen.Tovább olvasom…
A Nap, bár még laposan küldte sugarait a Földre, a harmatot már felszárította. Járta útját, ahogy mindig, hallgatta az ébredező madarak csivitelését. Közönyösen szemlélte a vár alá éjszaka felállított tengernyi sátrat, a folyó kanyarulata mögött megbújó hajókat. Horváth Bertalan hadnagy se érdekelte, pedig dicső haditettet hajtott végre, mikor a török orra előtt a városba csempészett hatszáz katonát, és kétszáz vágómarhát. Mikor meglátta a negyven várromboló ágyút és a rengeteg zarbuzánt, kicsit bosszankodott, az emberek megint füstölni, porolni fognak, elhomályosítják a fényét. * – Juszuf, ébredj! – dugta be fejét a sátor nyílásán egy turbános, sebhelyes arcú férfi. A Juszufnak nevezett húszas évei elején járó ifjú, becsukott szemmel ásított, nyújtózkodott. Szíjas testét hegek…Tovább olvasom…