Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 03. 24. 12:21
Élet
❤️ 5
👁️ 32
Lenyűgözve forgatta a lapokat. Hirtelen ötlettől vezérelve kiosont, s hátizsákjába csúsztatta a füzetet.
A nyár utolsó hete, egy hosszú pislogás volt csupán. Úgy szállt el, mint a füst, ha feltámad a szél. Az évnyitón, a hetedik A terméből, ahova Annamária is járt, új ruhák, cipők, tanszerek illata áradt. A másik hetedikben kinőtt nadrágok, agyonmosott ingek, blúzok ültek a padokban.
Az első tanítási nap után Tárnoki, nagybátyja szikár alakját látta a házuk előtt. Barátságos, kissé merev mosollyal már messziről integetett. A fiút taszította, de hogy miért, magának sem tudta megmagyarázni. Néha eljött látogatóba, olyankor mindig hozott valami ajándékot. Mikor azt hitték, a fiú nem hallja, anyjával fojtott hangon veszekedtek.
– Anyád mikor jön haza? – kérdezte a férfi.
– Ma is későig…
Tovább olvasom…