„holló” – novellák címszó szerint

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 03. 17. 13:57 Egyéb ❤️ 1 👁️ 20

A holló egy tölgyfa ágán üldögélt. Tollait igazgatta, amikor hatalmas forgószél közeledett felé.
Már nem tudott felszállni, ezért amilyen kicsire csak tudta, összehúzta magát. A szél, mint egy bohókás gyerek, játszani kezdett a tollaival. Addig borzolta, míg egy szép tollat sikerült kikapnia, és vitte, vitte messzire. Egy szigeten ért földet, ahol egy magányos író élt. Itt írta verseit, könyveit. Már napok óta nem tudott írni, nem jött az ihlet. Nagyon megörült a hollótollnak. Elővette tintáját, belemártotta a toll végét, és már szárnyaltak is a gondolatai.
Teltek a lapok. Reggel, amikor felébredt, egy fekete holló ült az ablakában. Azonnal tudta, hogy a toll tőle származik. Ettől a naptól kezdve ők ketten együtt éltek a szigeten.

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 10. 03:35 Élet ❤️ 1 👁️ 11

Kezét hátra kulcsolta a nagykabát fölött, fejét lehajtotta, sétált. Nem nézett fel. Minek?
Hetek múlnak anélkül, hogy ismerőssel, esetleg baráttal, hozzátartozóval találkoznék, akinek köszönne, vagy visszaköszönne, vagy aki egyáltalán venné a fáradtságot, és meglátogatná lakásán, csak ígérgetne össze-vissza minden jólcsengő hazugságot, hogy majd.
Hogy lett nyugdíjas? Állítólag a fokozatos, mindennapi stressz és az idegrendszeri sokkhatás következtében szervezete annyira megsínylette ezt a fajta felfokozott, embernek szinte egyáltalán nem való életmódot, hogy vészjelzésként váratlanul infarktust küldött egy buszmegállóban, és már csupán arra eszmélt, hogy zöldköpenyes emberkék műtik egy acélszínű tálcán, aztán vagy életben marad-e, vagy mehet a temetőbe. Egy temetés manapság egyébként is…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 21:23 Történelmi ❤️ 1 👁️ 13

A budai vár fölött a hajnal első sugarai aranyba vonták a tornyokat. Az őrség csendben váltotta egymást, mikor egy holló rikoltása hasította ketté a levegőt. A madár fekete szárnya a királyi palota fölött körözött, mintha maga az Ég küldte volna üzenetét.

– Látod, öcsém – fordult Mátyás az ifjú apródhoz –, nem véletlen, hogy hollót hordok címeremben. Ez a madár mindig megmutatja, hol az igazság.

– Felség – hajolt meg a fiú –, az emberek azt mondják, különös erőd van: ahol megjelensz, a szegény ember fellélegzik, a hatalmaskodó pedig megremeg.

Mátyás elmosolyodott. Szemeiben szelíd fény csillant, ám hangja komollyá vált:

– Nem varázserő ez, hanem a törvény szeretete. De igaz, a nép gyakran legendát sző körém. Egyszer majd úgy emlegetnek, mint aki álruhában járta az…