Írta:
Soósné Balassa Eszter
💠
📅 2026. 03. 24. 16:59
Igaz történet
❤️ 2
👁️ 24
1960-as évek közepén járunk.
Vidám gyereksereg indult a hegyi útra. Ilyenkor tavasszal nyílik ott is az illatos ibolya.
Cérna a zsebünkben, uzsonna, ital a táskába. Vígan futkározva, néha dalolva mentünk a két-három kilométeres úton. Útközben elmentünk egy kereszt mellett, ami mindig vonzotta a tekintetemet. Keresztet vetettünk, mert úgy tanultuk az idősebbektől.
– versenyezzünk, ki ér először a hegykapuhoz – mondtam.
– Jól van – mondták rá a többiek.
Futásnak eredtünk, hát nem én lettem az első, de nem szegte kedvemet.
Átlépve a hegykapun megláttuk az ibolya-tenger. Futottunk egyik helyről a másikra. Így teltek az órák. Közben megettük a zsíros kenyeret. Kezünkben lógott a cérnán a hosszú füzér, mert több csokrot kötöttünk egymás alá. Valami bódító volt az az illat, ami áradt…
Tovább olvasom…