Augusztus utolsó hetében Dr. Novák Péter tanár különös hivatalos levelet vett ki társasházi postaládájából, melyet az elmúlt években – kellő rendszerességgel – megpróbáltak felfeszíteni, és mindig a nyugdíjaskorú házmesternek kellett a fülét rágni, ha a lakóközösség azt akarta, hogy javítsa meg a fennálló karbantartással kapcsolatos hibákat. Az eset már csak azért is figyelmet érdemel, mert az elmúlt öt-tíz évben postai levél ritkán érkezett, elvégre már mindent elektronikus, digitális formában kézbesítettek többségben. Feleségét már régen elvesztette, és felnőtt gyermekei, unokái sem voltak rá szinte sohasem kíváncsiak. Dr. Novák Antal egykori tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő irodalomtörténész, író, költő, műfordító, könyvtáros, nyugalmazott tanár és még ki tudja, mi minden…Tovább olvasom…
Felült az ágyból. Végtagjai zsibbadásából már jól tudhatta, hogy aznap is kissé nehézkes és viszontagságos hajnalnak néz elébe. Bár még csupán csak hajnali három volt, sosem szeretett későn kelni. Mintha ezzel is szándékosan megfosztotta volna szervezetét attól, ami hozzátartozott volna a pihenéshez, feltöltődéshez vagy a teljes regenerálódáshoz. Nagy nehezen felcsatolta jobb lábcsonkjára műprotézisét, melyet egy gyerekkori autóbaleset okozott még a kilencvenes évek közepén. Felállt, és megpróbálta egyenesen megtartani egyensúlyát. A bevált módszer az volt, hogy előbb szükségképp csak az egészséges lábára nehezedik súlyával, hogy később a félig amputált lába is érezze a súlyelosztást. Amikor érezte, hogy egyensúlya stabil, egyszerre mind a két lábával nehezedett rá óvatosan…Tovább olvasom…
Kicsit kiábrándította, de hazudott volna magának, ha nem ismerte volna be, hogy mélyen elkeserítette az, ami a közösségi médiában folyik. Mindig is úgy képzelte, hogy a híres emberek és influenszerek kedves, közvetlen, barátságokat építő egyéniségek, akikkel meglehet beszélgetni szépen, fokozatosan az élet ügyes-bajos, néha nagyon is összekúszált dolgait. Mekkorát tévedett. Elvégre egy több ezres követőtáborral rendelkező híres sztárocska és egyéniség kapásból azt válaszolja olyan feltett kérdésekre, mint mondjuk: ha ne adj’ Isten valakinek váratlanul meghalt az egyik hozzátartozója, hogy az illető jobban teszi, ha egy pszichológushoz fordul, vagy valamilyen szakképzett, klinikai szakemberhez, akik sokkalta megfelelőbben képesek kezelni és felderíteni bizonyos lelki tragédiák eredetét…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A fiatalember fásultan bámulta a televízió képernyőjét. Hónapok óta semmi sem érdekelte, kikapcsolta a készüléket, és kibotorkált az erkélyre csak úgy megnézni a térpanorámának becézett főváros részletét. A jellegzetes Duna mintha szándékosan ketté akarta volna szelni a Margit-szigetet, akár az érett dinnyehéjat. „Jellemző!” – gondolta. Már a Margit-szigetre sem mehet az ember csak úgy a kedvére sétálni, vagy épp bámészkodni, hiszen hemzseg az alkalmi sport- és fitneszmániások gyülekezetétől. Aztán olyan újdonsült, főként sztáranyukákkal volt tele, akik előszeretettel szenvedtek megfelelési és bizonyítási kényszerekben. Elvégre hogy nézett volna ki, ha egy kétgyerekes bombázó anyuka nem fér bele a nyár kezdetén a vadiúj bikinijébe, mely előnyösen megmutatja hasizmát és egzotikus…Tovább olvasom…
Életében egyetlen nőt szeretett. Egyetlen kristálytiszta, igaz szerelem volt az életében, mintha a mindenki számára elérhető és megérdemelt boldogság egyszer csak kopogtatott volna az ő ajtaján is, és neki csupán annyi lett volna a dolga, hogy megnyissa a szívét annak, aki igazán megérdemli. A legtöbb hozzátartozója és ismerőse persze egyből azt javasolta, hogy ha az illető nővel őszintén szeretik egymást, akkor adjanak maguknak pár hónapot, mielőtt valóban sorsukat gyökeresen meghatározó, életszóló döntést mernének hozni, ám a férfi mintha megérezte volna titkosan, lappangón, hogy már nincs sok ideje. Rendkívül nehézkesen ismerkedtek össze feleségével. Mindketten bölcsész egyetemisták voltak, és jövendőbeli feleségének már így is volt három diplomája. A pszichológiai és szociológiai…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi beszállt egy taxiba. Általában legalább háromszor-négyszer is átgondolta, mielőtt megtett volna bármit is; kezdve a nyakkendő megkötésén át egészen a havi számlák befizetéséig. Számára minden esetben a legfontosabb szempont a kíméletlen takarékoskodás volt. Elvégre nem is lehetett hibáztatni egy olyan világban, amely alapvetően az anyagi érdekeknek rendeli alá az egyéni személyiség létszükségleteit. A vezető kissé marcona, barátságtalan szőrmók volt. Talán előző életében bokszoló vagy éppen kidobó ember lehetett egy felkapottabb kaszinóban vagy luxusszórakozóhelyen. Talán, ha Hollywoodban lennének, egy producer még fel is figyelne őstehetségére. Nagy medvemancs kezével az anyósülésre mutatott, de a férfi szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy inkább a hátsó ülésre üljön. – Hátul jobb…Tovább olvasom…
Először arra gondolt, hogy tesz az egész világra. Ugyan már! Ki a fenét érdekel, hogy elégtelenre sikeredett a dolgozata, ráadásul éppen szófajtanból? Már sokszor figyelmeztette az illetékes docensasszony, hogy jobb lesz vigyáznia magára, mert ha így folytatja – tetszik, nem tetszik –, meg fogja buktatni, és akkor majd nézhet, mert mondattanra se mehet. – Sándor, legyen olyan jó, és adja le ezt a magyar szakot! Lássa be, kérem, hogy az Ön értelmi képességei meghaladják ennek a szaknak az elvárt követelményeit. Arról meg nem is beszélve, hogy az Ön személyisége demoralizálja azon kiváló hallgatóinkat, akiknek az intelligenciahányadosa jóval meghaladja az Ön teljesítményét. – Nem lehetett pontosan tudni, hogy vajon a pápaszemes, kék, gülüszemű boszorka egyszerűen csak nyíltan megalázza és…Tovább olvasom…
Az az átkozott okostelefon állandóan csöngött. Mintha egy egész örökkévalóságig csöngött volna, ahol az idő már nem is létezik. Úgy érezte, szinte azonnal kiadósan megfájdul a feje, ha nem vehet be legalább két-három aszpirint egy kis üdítővel. Kissé hevesen, agresszívan masszírozni kezdte halántékát, majd fejét, és mintha viszketésnek indult volna makulátlan fejbőre is, amin most szigorú kontyot viselt. – Igen… köszönöm, hogy visszahívott, sokat jelent… hát nézze… sajnos pillanatnyilag totálisan be vagyok táblázva, de talán az ebédszünetem szabad, ha az megfelel Önnek…? Az nagyszerű, akkor majd ott találkozunk fél tizenkettő magasságában… én is várom már… visszhall… – Sokszor ténylegesen úgy érezte, mikor legalábbis telefonon beszélt valakivel, hogy valósággal azonnal maga elé…Tovább olvasom…