Írta:
Krivák-Móricz Ilona
📅 2025. 12. 21. 19:54
Egyéb
❤️ 1
👁️ 15
Itt az ünnep, és én a Karácsonnyal kapcsolatos írásaimat osztottam meg, ahol írok, és ahová meghívtak még a mai nap is. Mint Fiáng Lüciká, aki maga is ír, és saját oldala/csoportja van, meghívott, hogy mivel olvasta az írásomat, megköszönné, ha nála is megjelennék a jelzett írásokkal.
Természetesen boldogan tettem eleget a kérésnek, hisz ez hatalmas megtiszteltetés. Majd miután megjelent két írásom, egy novella és egy mese, kaptam egy kritikát.
Nagy örömmel és boldogsággal osztom meg veletek! Íme az eredeti angol szöveg:
Ibrahim Malik
Adminisztrátor
Dr. Krivák-Móricz Judit Ilona,
Your words are a balm to the soul, a gentle reminder of the power of hope and faith in the face of adversity. Your prayer to the angel of God is a poignant expression of the human desire for…
Tovább olvasom…
Írta:
Láng Attila D.
📅 2025. 12. 20. 20:03
Humor
❤️ 0
👁️ 8
Nagyon jól ismeri a riportalanyt évtizedek óta, természetesen tegeződik is vele, és tud róla mindent. El is mondja.
– Most pedig, kedves nézőink, József Attilával fogok beszélgetni. Atesz – úgy gondolom, szólíthatlak így, hiszen a nézők előtt nem titok, hogy sok-sok éve ismerjük egymást –, te egyszer, ha jól emlékszem, a rakodópart alsó kövén ültél, nézted, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottad, sorsodba merülten, mint fecseg a felszín, hallgat a mély. Mintha szívedből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna?
– Igen.
– Egyszer azt mondtad, te úgy vagy, hogy már százezer éve nézed, amit meglátsz hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget veled. Látod, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt…
Tovább olvasom…
Írta:
Gyurkó Mónika
📅 2025. 11. 16. 15:40
Érzelmes
❤️ 3
👁️ 42
A kerítésünk, melynek téglákból kirakott aljzatára léptem, nem volt magas, így könnyedén átleshettem felette. Szerencsére a szandálom is épp elfért a tégla és rozsdaette, öntöttvas rácsok között, így tökéletes hely volt arra, hogy komfortosan lógjak, és kukucskáljak.
Persze, nem céltalanul lógtam a házunkat körülölelő kerítésünk tetején, épp Szabó nénit lestem, hogy mikor jön ki a kertbe egy kis délutáni sziesztára, de akármilyen erősen is hunyorogtam a szembetűnő napfénytől alig láttam valamit.
Anyáékkal nemrég költöztünk ide ebbe a szép kertes házba, és néhány nappal a beköltözésünk után a szomszéd néni átnyújtott egy könyvet, épp itt, a kerítésen át a két orgonabokor között.
− De csak kölcsönbe − súgta oda nekem, mikor átadta és megcsapta az orrom enyhe édeskés illata, ami a…
Tovább olvasom…