„kaland” – novellák címszó szerint

Írta: Fehérvári Johanna 📅 2026. 04. 06. 18:07 Sci-fi ❤️ 1 👁️ 24

A három fiatal még mindig egymással viccelődött, amikor odakintről egy erőteljes, nyugtalanító mennydörgés harsant fel. Jack azonnal kikapcsolta a kutatóintézetet mutató eszközt, Bart ijedtében majdnem leesett a székéről, Kelly pedig idegesen kibiztosította sugárpisztolyát.
– Nyugi, biztosan csak egy vihar! – jegyezte meg Jack.
– Látom, hidegen hagy, nem futottál még bele villámlidércbe? – kérdezte Kelly.
– Az meg mi a... – kezdte Jack.
Ekkor egy újabb dörgés tompa hangja hasított bele a kabin légterébe. Bart és Jack szinte egyszerre ugrottak fel, Kelly ijedtében majdnem elsütötte fegyverét. Jack feltépte a kabin ajtaját, és mindhárman kirohantak. Az eső vadul szakadt, a szürke eget kéken fénylő villámok tarkították. Hirtelen egy groteszk pózban görnyedő lényt pillantottak meg a…

Írta: Fehérvári Johanna 📅 2026. 04. 09. 17:15 Sci-fi ❤️ 1 👁️ 24

Odabent kissé hűvös volt, ezért Kelly beindította a beépített fűtést. A meleg levegő lomhán áradt szét a kabinban.
– Van egy kis gondunk a tervvel... – szólalt meg komoly arccal Jack.
– Mégis mi a baj? – kérdezte Kelly.
– Hogyan jutunk el a kutatóintézethez? Gyalog nem mehetünk! – válaszolta Jack.
– Megfogtál... – motyogta Kelly.
– Nekem van egy ötletem! – jegyezte meg Bart.
– Milyen ötlet? – érdeklődött Jack.
– Az egyik kabin mellett láttam pár használhatónak tűnő alkatrészt. Porrtman őrnagy három éve megtanított minket a járművek összerakására! – magyarázta lelkesen Bart.
– Oké, de mivel helyettesítjük a motort?
– A villámlidérccel. – felelte Bart.
Jack némán bólintott. Bart elvezette őket egy elég rossz állapotban lévő kabinhoz, aminek az egyik falához néhány doboz volt…

Írta: Fehérvári Johanna 📅 2026. 04. 12. 15:43 Sci-fi ❤️ 1 👁️ 20

Bart-ék járgánya lassan egy új tájra ért. Itt már néha felbukkant egy-egy kiszáradt bokor, a földön kisebb homokbuckák éktelenkedtek, és a távolban egy sziklába vésve az alábbi felirat volt látható:

Rémpuszta

Bart kissé értetlen arccal figyelte a feliratot. Jack hangosan csámcsogva rágcsált egy almát, rá sem nézve a sziklára. Kelly minden homokbucka láttán rosszul lett. Nem igazán bírta a hatalmas ugrásokat, amit a járgány a homokbuckák eltiprásakor produkált.
– Bart, nem tudnánk egy kicsit óvatosabban menni? – érdeklődött Kelly.
– Ennél lassabban nem megy, ez a minimumsebesség! – felelte Bart.
– Hé Kelly, egyél egy kis almát! Észre se fogod venni, hogy zötykölődünk. – jegyezte meg Jack.
– Köszi, de inkább kihagyom. Nem azért jöttem, hogy félúton megfulladjak. – jelentette ki…

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2026. 01. 26. 01:25 Sorsfordító ❤️ 1 👁️ 19

Egy nyüzsgő szoba sarkában egy bőrönd vár, fedelét álmok díszítik, nem ruhákkal teli, hanem távoli csillagok csillogásával. Egy csipetnyi fényes csillag, az anyag hálójába ragadva, szemet vonzák, gondolatban már a kibontakozó kalandok suttogását hallod. Talán a nevetés és ragyogó égbolt maradványai teszik vonzóvá, mert érzed szövetében emlékek, történet szorosan belefonva a varrásokban élnek. A fogantyú úgy csillog, mint egy ígéret, készen arra, hogy felemeljék, ismeretlen utazásokra, ahol napfelkelték festik a horizontot, és a gondolatok felhőkként sodródnak, puhán és zavartalanul. Elképzelem, ahogy az ujjaimat átcsúsztatom a csillogáson, leporolom a régi meséket, régen beleszőtt történeteket. A szív térképén olyan helyekre vezetne, ahol a varázslat még lélegzik. Ó, csillagporral teli…

Írta: Fehérvári Johanna 📅 2026. 03. 30. 19:49 Sci-fi ❤️ 1 👁️ 18

Fél órája robogtak a kietlen pusztaságon, amikor a betonjáró hirtelen megállt. Jack leugrott a földre, és hátrament a motordobozhoz annak reményében, hogy megtalálja a problémát. Amikor felnyitotta a zárat, a haldokló motor egy utolsó füstfelhőt köhögött rá, aztán végleg behalt. Bart és Kelly értetlenül nézett Jackre.
– A fenébe! Ez a rozsdás ócskavas meghalt, gyalog kell továbbmennünk! – morogta Jack.
Kelly bosszúsan motyogott valamit, Bartnak viszont cseppet sem volt ellenére egy kis séta. Jack vezette a csapatot, miközben a kabin koordinátáit figyelte. Negyed óra gyaloglás után elértek a megfigyelői zónához. Egy régi drótkerítés szeparálta el tőlük az elhagyatott kabinokat, de Bart egy drótvágóval megoldotta a bejutást.
– Melyik fémdoboz a miénk? – kérdezte Kelly.
– A B12-es. –…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 18. 06:18 Kaland ❤️ 2 👁️ 13

Négyen voltak, akárcsak a Tini ninja teknőcök. Egyikük közülük, akinek Michelangelo teknőc volt az egyik kedvence, de tulajdonképp mindegyik teknőccel valósággal mély, szinte emberközeli barátságot ápolt, kitalálta, hogy suli után menjenek el a Budaörshöz közeli erdős részhez, mert ott vannak gusztustalan és bűzös csatornák, és olyan alagutak is, ahol könnyű szerrel elélhetnek a teknőcök is.

– Na, fiúk? Ki van benne?! Rajta! – kérdezgette egy nap szinte minden iskolai nagyszünetben kétkedő és jócskán hezitáló osztálytársaitól a srác.

– Jaj, hagyj már békén a hülyeségeiddel, Roli! Hány éves is vagy, öt?! Szánalmas és nevetséges, hogy még mindig képes vagy hinni egy ilyen ostoba képregénynek. – válaszolta az egyik kisnövésű, de annál bikaerősebb fiú, Gyurka.

– Álljunk meg egy…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:37 Kaland ❤️ 0 👁️ 11

Lassan bandukolt a ló. Corvinus már majdnem elveszítette az eszméletét, amikor megpillantotta a távolban a pici faházat. A teraszon mécses világított, a telihold pedig úgy ragyogott, hogy a ló szőre kékes-feketén fénylette.

– Holdfény… igen, ez lesz a neved! Holdfény! – suttogta Corvinus nehezen. – Vigyél a fény felé, barátom. Hátha emberek laknak ott, és adnak szállást nekünk. De mindegy, bárki lakik ott… barátom… nem érzem jól magam… siess.

Már besötétedett, mire elért a házig. Lassan leszállt a lóról, és nehezen kikötötte.

– Holdfény, maradj itt… én bekopogok.

A házban egy borzcsalád élt: papa, mama és három fiú. Közülük most csak a két picike volt otthon.

– Ki lehet ilyen későn? – kérdezte a borz papa, a tűz mellett pipázva. – Mindjárt megnézzük…

Lassan odasétált az…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 21. 06:31 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 10

Megígérte legjobb barátjának, hogy együtt fogják bejárni a Vácdukán található régi erdőt, mely egyszerre csalogatta és egyszerre riasztotta is a legtöbb embert. Olyan mágikus, varázslatos hely volt, ahol a legtöbb gyerek és fejlődésben lévő kamaszok is szinte egy-két perc után találhattak maguknak még az internet és a számítógépek térhódítása előtt nyári vakációs kalandot pusztán csak azáltal, hogy betették oda a lábukat.

A két kamaszkor küszöbén álló srác szinte sülve-főve együtt volt, mintha csak egyenesági testvérek lettek volna. A testesebb, mackósabb srác így is legalább egy-két évvel idősebb volt, mégis mintha érettségében naiv és gyerekes lett volna, mint a másik fiatalabb fiú, akinek – úgy tűnt – nagyobb az életbölcsessége, hiszen mindig tudta, hogy mi a helyes, mi nem.

–…