„karácsony” – novellák címszó szerint

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Hideg volt, este volt, sötét mindenhol, s csak egy lámpa ég.
Kicsi lábak alatt ropog a hó, egy kisfiú rőzsével a kezében siet haza.

– Ma biztosan kikapok… elmaradtam, sokáig dolgoztam. Világít a lámpa…
Esik a hó, de jó… karácsony van, a fa alatt már biztosan ajándék van.

Futott is már, ahogyan csak bírt, s az ajtóban anyukája várta mosolyogva.

– Eljön a Jézuska, ügyes voltál, meleget hoztál ma estére. Feküdj le, s takarózz be.

Álom jött a szemére, s csak figyelve egy hangot hallott:

– A krampusz vagyok! Nagyon rossz kisfiú voltál tavaly, ezért ajándékot nem kaptál!

Mély hang szólt, hangosan, nevetve, gúnyosan a fülébe, figyelmeztetve:

– Vigyázz! Mindig rossz voltál, de ma nagyon ráfaragtál. Idén sincs ajándék… csak egy.
Magammal viszlek a mély sötétségbe, hol velem…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:36 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

A tél vastag, fehér takarót terített a kis falu fölé. A házak ablakaiban meleg fény pislákolt, az utcákon lassú léptekkel sétáltak az emberek. Mindenki tudta, hogy különleges este közeleg: karácsony.

A falu szélén, a fenyőfák között állt egy kis ház, amelynek csöndes falai egyetlen lakót óvtak. Annát, a magányos nőt, aki évről évre egyedül töltötte az ünnepet. Fiatal korában boldog család vette körül, ám a sors kegyetlensége egy balesetben elragadta tőle férjét és gyermekeit. Attól a naptól kezdve minden karácsony ugyanazt a fájdalmas ürességet idézte fel számára.

Idén azonban valami egészen más történt. Anna érezte, mintha egy halk, titkos hívás szólítaná, hogy ne zárkózzon el tovább. Mintha a szeretet valami más formában keresné az útját felé. Amikor reggel felébredt, egy kis…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:56 Karácsony ❤️ 2 👁️ 16

A város ünnepi díszben állt, a karácsonyi fények színes ragyogása átitatta a havas utcákat. Az emberek sietve haladtak el egymás mellett, tekintetükben tükröződött az év végi rohanás és az ünnepi várakozás fáradtsága. Egyesek vidámak voltak, mások szótlanul vonszolták magukat a hidegben.

Egy elhagyatott utcasarkon egy kopott kabátos férfi ült egy gyűrött pléden. Az emberek alig vetettek rá egy pillantást; csupán egy újabb hajléktalannak tűnt, aki a város peremén él. Valójában azonban ő Ráfáel volt, Isten angyala, akit azért küldtek, hogy szeretetet és fényt hozzon a világba. Az ő dolga nem az ítélkezés volt, hanem a csendes jelenlét, amely reményt adhatott.

Mielőtt testet öltött volna, még az Égben beszélt Istennel.

– Uram, miért küldesz engem a Földre embernek? Az emberek nem…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 23:11 Karácsony ❤️ 0 👁️ 8

Péter egy elhagyatott kis házban élt a nagymamájával, egy hóval borított erdő szélén. A házuk távol volt mindentől. Nem voltak más gyerekek, akikkel játszhatott volna, és mivel édesanyja külföldön dolgozott hosszabb időkre, sokszor egyedül maradt. Péter mindig próbált erős lenni, próbált örülni a napnak, de néha az egyedüllét, anya nélkül, elviselhetetlenül nehéz volt számára.

Mikor a tél igazán megérkezett, és a hópelyhek hangtalanul hullottak a földre, Péter minden este a kis asztalnál ült, és levelet írt Télapónak. Az ő kívánsága most más volt, mint a többi gyereké: ő nem játékot vagy csokit kért, hanem valami sokkal fontosabbat.

Egy este, amikor a lámpa fénye halványan világította meg a szobát, Péter újra papírt és tollat vett a kezébe.

Kedves Télapó!

Most, hogy elérkezett…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 05. 15:14 Advent ❤️ 1 👁️ 16

Rettenetesen nehéz éven vagyok túl. Sokat gondolkodnom mi az, amit már túléltem. Bevallom őszintén elfog a félelem ahogy a karácsony közeleg. Az év legérzelmesebb pár napja. Az elmúlt időszakban, amely számomra a gyász feldolgozásának jelentős terepe volt, próbáltam minél kevesebb érzelmet megélni és most jön az a három nap, amikor dúskálhatunk majd benne, ha szeretném, ha nem. Vajon, hogy fog érinteni, hogy nem egyre többen álljuk körbe majd a fát, hanem egyre kevesebben.
Ki rakja fel a csúcsdíszt? Harminchét évem alatt harminchétszer az az ember tette fel, aki idén már nincs velünk. Mit rakjunk az ünnepi asztalra hiszen édesanyám mindig azt főzte, amit édesapám szeretett volna. Karácsonyi hagyományaink leginkább apukám köré épültek. Mi lenne a legjobb? Elmenekülni? Számtalan gondolat…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 06. 11:14 Karácsony ❤️ 0 👁️ 15

Közeleg a karácsony, elgondolkodom, mit is szeretnék az ünnepekre.
Mi lenne az, aminek igazán örülnék? Nem kell kézzelfogható tárgy.
Ahogy elnézem ezt a rohanó világot, én egy csendes, békés karácsonyt szeretnék.

És máris szárnyal a képzeletem.

– Karácsony angyala, kérlek, segíts nekem.
– Itt vagyok, mit szeretnél?
– Egy kis varázslat kellene.

Elmondom, mit szeretnék. Aztán bekopogunk a szívek ajtaján, szeretetet hintünk a szívekre, hogy adni tudjon magából minden szeretetet nélkülöző embernek. Árváknak, magányosoknak vigaszt hoznék, ha csak egy napra is arcukra mosolyt csalnék. Bekopognék a nélkülözőkhöz, asztalukra ételt, a hajléktalan emberek feje fölé tetőt tennék. Letörölnék minden könnyet. A világ szeretetben éljen – de ne csak ezen a pár napon. Legyen minden nap…

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2025. 12. 08. 11:36 Karácsony ❤️ 2 👁️ 22

Karácsony délután nagymamám ölében ültem. Sürgött-forgott az egész család. Apu almát vágott fel, hogy mindenkinek jusson egy szelet az asztalnál, diót és mézet készített mellé. A családi összetartozás jele – magyarázta a nagymamám. Anyu terítette az asztalt, halászlé és mákos guba illatozott a konyhából. Mindenkinek mosoly volt az arcán. A fenyőfa teljes pompájában állt a szobában.
Nagymamámra néztem.
– Mama, a Jézuskára várunk, ugye? Hoz majd ajándékot is?
Nagymamám megsimogatott az ölében, körülnézett, elmosolyodott.
– Rá várunk. Ajándékot meg már hozott. Nézd körül, mindenki nevet, boldog, mert együtt vagyunk. Ettől jobb és szebb nem kell.

Elhallgattunk. Majd egy kis idő után apu eloltotta a lámpát, csak a karácsonyfa gyertyái világították be a szobát. Mindenki felkelt, és…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 09. 22:42 Karácsony ❤️ 2 👁️ 21

Eszmi még alig volt több fényből született szelíd rezdülésnél, amikor Isten magához hívta, és kedvesen szólt hozzá: – Eszmi, egy feladatot bízok rád. Ültess egy fát. Nem akármilyet: egy Csillagfát. Olyan fát, amelyben minden fény egy-egy lélek reménye, tisztasága és ereje. Gondozd nap mint nap, szeretettel, ahogy csak egy angyal tud szeretni.
Eszmi két kezébe fogta a piciny, fénylő magot, és a mennyei kert egyik hófehér tisztásán elültette. A mag csendesen fölfénylett, az angyal pedig minden reggel és este hozzá hajolt. Rásimította gondoskodását, énekelt neki, s a fa lassan növekedni kezdett. Évek múltak el, a csillagok száma pedig egyre nőtt az ágakon. Némelyik finoman pislákolt, másik ragyogva lobbant fel, de mindegyik Eszmi szeretetéből született. Ő sosem fáradt el; az angyali…