A krampusz bosszúja

Alexander Corvinus

Alexander Corvinus: A krampusz bosszúja című novella illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Hideg volt, este volt, sötét mindenhol, s csak egy lámpa ég.
Kicsi lábak alatt ropog a hó, egy kisfiú rőzsével a kezében siet haza.

– Ma biztosan kikapok… elmaradtam, sokáig dolgoztam. Világít a lámpa…
Esik a hó, de jó… karácsony van, a fa alatt már biztosan ajándék van.

Futott is már, ahogyan csak bírt, s az ajtóban anyukája várta mosolyogva.

– Eljön a Jézuska, ügyes voltál, meleget hoztál ma estére. Feküdj le, s takarózz be.

Álom jött a szemére, s csak figyelve egy hangot hallott:

– A krampusz vagyok! Nagyon rossz kisfiú voltál tavaly, ezért ajándékot nem kaptál!

Mély hang szólt, hangosan, nevetve, gúnyosan a fülébe, figyelmeztetve:

– Vigyázz! Mindig rossz voltál, de ma nagyon ráfaragtál. Idén sincs ajándék… csak egy.
Magammal viszlek a mély sötétségbe, hol velem maradsz örökre!

– Karácsony lesz reggel… sem ajándék, se semmi… és elviszel?
– Rossz voltál, ezt érdemled! Nincs ajándék, és most megfizetsz! Ez nem játék!
– Ne, kérlek, hagyj békén!
– Már késő! Ha-ha-ha! Jössz velem a pokolba!

Tüzes folyosón szálltak a mélységbe, zuhanva, repülve, s a kisfiú remegve.
Hangos nevetés hallatszott, a krampusz gúnyosan vigyorgott:

– Enyém vagy!

A kisfiú rémülten ébredt fel reggel, arca vizes volt.

– Álmodtam, ami este volt?

Esik a hó, karácsony van – nézett ki az ablakon, s rohant a karácsonyfa alá.

– Nincs ajándék… csak a hó esik… a krampusz elvitte megint… a Jézuska rám sem hederít…
Krampusz, légy átkozott! Nincs ajándékom idén se! Pizsamában ülök megint dideregve…

Nyílik az ajtó, halkan nyikorgó hanggal. Két mosolygó arc, két szempár nevetve néz.

– Anyu, Apu… mi van a kezetekben? Dugdostok valamit előlem!

– A krampusz járt itt este, fiam. Nagyon rossz voltál, nincs ajándék idén sem… míg jó fiú nem leszel sohasem!
De mivel karácsony reggel van, elzavartam a krampuszt… szerencséd van!

Reggel nyitotta ki a szemét a fiú.

– Ne felejtsd a krampuszt! Ha rossz leszel, ő visz el!

A fiú futott a fa alá: ajándékokkal teli volt az egész, mesebeli.

– Apu, Anyu, azt álmodtam, hogy ma ajándékot kapok! Mennyi doboz! Esik a hó!
Soha többet nem leszek rossz! Te, krampusz, meg hagyjál… ahol vagy, ott maradjál!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!

További hasonló novellák a Karácsony témából:
2025-12-15 22:37 Kendi: A hóember őrzője
2025-12-03 15:48 Alexander Corvinus💠: Hókirálynő
2026-02-27 06:39 Tasi83: BELEVALÓ MIKULÁS-SEGÉD (16+)