„karácsony” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 15. 00:07 Karácsony ❤️ 1 👁️ 32

Szenteste volt.
A nappaliban halványan pislákolt a fenyőfa fénye, a szaloncukrok aranypapírja tükrözte a gyertyák mozdulatlan ragyogását.
Éva egyedül ült az asztalnál, a bögrében kihűlt már a tea. A csend nem volt békés — üres volt és nehéz.
A földön, egy kartondobozban ott pihentek a festékei, az ecsetei, a vásznak. Mindent elcsomagolt.
Úgy döntött: elég volt az álmokból. Januártól visszamegy egy rendes munkahelyre.
Karácsony este legyen az utolsó, amikor még úgy teheti, mintha művész lenne.
Ekkor megcsörrent a telefon.
A csengés váratlanul éles volt a csöndben.
Ismeretlen szám.
Éva tétovázott. Aztán felvette.

– Halló?
Néhány másodperc csend szakadt a levegőbe. Aztán egy mély, nyugodt férfihang szólalt meg:

– Ne engedd el… kérlek.

Éva megdermedt.
– Tessék? Ki…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 11. 19. 17:11 Karácsony ❤️ 2 👁️ 38

Egy autó csúszkált jobbra-balra este, ahogy hazafelé sietett. A hó már lassan térdig ért, és mivel Szenteste volt, a hókotrók sem jártak ilyen későn. Sötét volt a keskeny úton, és szakadt a hó.

– Walter, mondtam neked, ne menjünk el otthonról Szenteste! – szólt mérgesen Margaret, miközben kapaszkodott.

– Ugyan már, drágám, ez csak egy kis vihar. Hamarosan hazaérünk – felelte Walter, miközben próbálta az autót az úton tartani. A fenyőfákat az út szélén egyszer jobbról, egyszer balról lehetett látni.

– A gyerek otthon van, Walter! Rá nem gondolsz?

– Pontosan ezért van otthon! Minek fizetem a dadát? Hagyd, hogy vezessek, figyelnem kell!

Ebben a pillanatban a sűrű hóesésben egy szarvas jelent meg az út közepén. Walter túl későn vette észre, hirtelen rántotta el a kormányt…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 27. 06:33 Karácsony ❤️ 0 👁️ 18

Esteledik, de a Hold és a fehér hótakaró teljesen bevilágítja a tájat. Lassan lépdeltünk a szűk ösvényen, ami a kisvárosunkba vezetett. A fenyőt vittük haza. Már messziről láttuk a füstölgő kéményeket.

– Már látom a fényeket – szólt oda a férjem.
– Igen, én is.

Körülöttünk a gyönyörű, hólepte fák álltak. Mint a menyasszonyi fátyol, úgy terült rájuk a hó. Lassan beértünk a házakhoz. Mindenhol lámpák égtek. A városka fáján már égtek a fényfüzérek. Mi is megérkeztünk. Otthon voltunk végre. A kályha melegénél megszárítkoztunk. Leültem, kezemben egy forró teával.

– Lassan itt vannak az ünnepek – mondtam a férjemnek.
– Nekünk már minden nap egyforma – válaszolta.

Kicsit szomorú lettem, de igaza van. Mióta felnőttek a gyerekek, családjukkal ünnepelnek. Mi pedig ketten, mert a…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 27. 07:01 Nosztalgikus ❤️ 0 👁️ 17

Elkezdődött a téli szünet az iskolában. Térdig érő hótakaró borította be a Papdombot. Szakadatlanul esett a hó, postás Kati néni alig tudta tolni a biciklijét. Mi, gyerekek segítettünk neki, beadtuk a házakhoz a küldeményt. Akkor még karácsonyi lapot küldtek egymásnak az emberek, de szépek voltak. Utána díszdobozt varrtunk belőle.

A főút mellett futott párhuzamosan a domb. Magasabban helyezkedett el, sövény volt végig az oldalán, így védelmet nyújtott, hogy ki ne csússzunk az útra. A környék összes gyereke ott tolongott. Gyalog fel a dombon, lefelé szánkón csúszva. Nem volt hótaposó csizma és overall, csak mackónadrág, melegítő, csizmában kapca (flanel anyagból lábra tekerhető ruha), és mi, gyerekek, arcunkon gyermeki örömmel. Amíg ránk nem esteledett, kint játszottunk. Boldogok…

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 30. 21:40 Mikulás ❤️ 0 👁️ 17

A havas hegyek lábánál, egy csendes, fenyőkkel ölelt tisztáson élt a világ legismertebb, mégis legrejtélyesebb lakója: a Télapó. Aki egyszer is látta őt, soha nem felejtette el azt a jóságos mosolyt, amely olyan volt, mint egy meleg takaró a leghidegebb téli éjszakán.

Egy különösen hideg decemberi hajnalon Télapó kilépett a műhelyéből, vállán a jól ismert piros kabáttal, és elégedetten nézett körbe a hóval borított vidéken. A manók már serényen készülődtek az ünnepre, ő pedig egy kis friss levegőt szeretett volna szívni, mielőtt megkezdődne az év legfontosabb napja.

Ahogy Télapó a hófödte fenyvesek felé sétált, valami furcsát vett észre. A közelben egy apró csillogó fény táncolt a levegőben. Amikor közelebb lépett, látta, hogy egy pici, reszkető hómanó áll a hóban, és sírdogál.

–…

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 30. 21:43 Karácsony ❤️ 1 👁️ 16

A havas téli estén csend borult a kis szobára. A kandalló parazsa már csak pislákolt, de az asztalon álló gyertya meleg, aranyszínű fénnyel tartotta életben a varázslatot. Mellette egy régi, kopott könyv hevert nyitva, mintha türelmetlenül várná, hogy valaki újra olvassa a titkait.

A karácsonyfa mögött halk nesz hallatszott: mintha a hópelyhek táncától a levegő is életre kelt volna. A könyv lapjai halkan zizegni kezdtek, bár senki sem ért hozzá. A gyertyafény remegve vetült rá, és a betűk egyszerre világítani kezdtek.

A történet, amely addig néma betűkből állt, lassan elindult.

A könyv meséje egy kislányról szólt, név szerint Liliről, aki nem hitt a csodákban. Az ő falujában karácsonykor mindig nagy volt a sürgés-forgás, de Lili úgy érezte, a felnőttek csak a teendők miatt…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 14:51 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici falu a hegy aljában. Karácsony volt, szenteste volt.
Azon az estén nagyon hideg volt, a hóvihar egyre erősödött. A hold fénye megvilágította a havat, ami csillogott.
A falu egyik végén a szegény család lakott, a másik végén a gazdag család. Hosszú idők óta veszekedtek egymással.

A szegény kis kunyhóban Apu, Anyu és a kisfiú ült az asztalnál. A tűz égett, de az asztalon csak egy kenyér volt.
A szél megcsapta az ajtót. A fiú hirtelen odakapta a fejét.

– Mit eszünk ma, férjem? Szenteste van, és csak ez az egy kenyerünk maradt.
– Nem tudom, jön a vihar is.

Csak nézték a gyertya fényét és a kenyeret.

– Elmegyek, apám, a falu másik végébe, kérek enni – tudod kitől.
– Nem, fiam! Szó sem lehet róla, nem fogok megalázkodni…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:48 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

Tél volt, hideg volt és este. A sötétség volt mindenütt karácsony este.
A Hókirálynő olvasta a könyvét, egy kis gyerekre gondolt, mint minden este.

– Feküdj le végre, kislányom, a ma este ugyanolyan, mint a többi, csak álom.
– A Hókirálynő… anyu, mindig vele álmodom karácsonykor. Nem alszom.
– A Hókirálynő nem bánt, lányom. Télen este jön, mikor esik. Kívánságod valóra válik.

– Mit kívánsz ma este, szenteste? Álmodsz, s álmod teljesül reggelre.
– Azt kívánom, ha alszom, teljesüljön az álmom. Hókirálynő szeretnék lenni,
hogy másoknak tudjak segíteni.

Az éjszaka hideg volt, s a kislány elaludt szakadó hóesés közepette az ágyban.

Jött a reggel, s a kislány felkelt:
– Hol vagyok most? Mi ez a hideg, mely bőröm fagyasztja meg?
Hókirálynő vagyok karácsony reggel… hol vagyok?…