„karácsony” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 20:55 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 15

A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála.
– Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ.

Ekkor léptek…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 16. 06:03 Karácsony ❤️ 1 👁️ 14

A tél csendesen borult a hegyek közé simuló völgyre. A fenyők ágai roskadoztak a hótól, a levegőben frissen hasított fa illata keveredett. Karácsony közeledett, és a táj lassan ünneplőbe öltözött.

A völgy szélén, egy mohával fedett pici házikóban élt három tündér. Nem voltak nagyobbak egy gyerekkéznél, mégis régóta őrizték a gyógyítás és a szeretet titkait. Líra volt közülük a legidősebb, haja ezüstösen csillogott, tekintete mindent észrevett. Csendilla ritkán beszélt, de az ujjai alatt az öltések sosem tévedtek. Aprócska Pír mosolya pedig ott maradt a levegőben, akár egy meleg gondolat.

Azon az estén elővették a varázstűt. Nem közönséges eszköz volt. Egyetlen öltése össze tudta ölteni azt, ami elszakadt – nemcsak anyagot, hanem szeretetet, biztonságot és reményt is.

A falu…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 13. 15:40 Karácsony ❤️ 0 👁️ 14

Rettenetesen nehéz éven vagyok túl. Sokat gondolkodnom mi az, amit már túléltem. Bevallom őszintén elfog a félelem ahogy a karácsony közeleg. Az év legérzelmesebb pár napja. Az elmúlt időszakban, amely számomra a gyász feldolgozásának jelentős terepe volt, próbáltam minél kevesebb érzelmet megélni és most jön az a három nap, amikor dúskálhatunk majd benne, ha szeretném, ha nem. Vajon, hogy fog érinteni, hogy nem egyre többen álljuk körbe majd a fát, hanem egyre kevesebben.
Ki rakja fel a csúcsdíszt? Harminchét évem alatt harminchétszer az az ember tette fel, aki idén már nincs velünk. Mit rakjunk az ünnepi asztalra hiszen édesanyám mindig azt főzte, amit édesapám szeretett volna. Karácsonyi hagyományaink leginkább apukám köré épültek. Mi lenne a legjobb? Elmenekülni? Számtalan gondolat…

Írta: Norbert Farkas 📅 2025. 12. 21. 11:17 Karácsony ❤️ 0 👁️ 14

Annak idején, amikor még lógott a tojáshéj a valagamon, alig vártam az ajándékozást, és ezzel a következő legókreálmányt, amit összeszerelés után majd szétszedek, hátha tudok majd építeni abból és a már meglévő ömlesztett legókészletből valami még fainabbat. Ez papíron jól is hangzik, gyakorlatilag viszont ez körülbelül kétszer ha sikerült. Mégis a szüleim számára volt valami varázslatos abban, ahogy az őszinte örömteli mosolytól úgy dagad tojásméretűre az arcom, mint Dezső bácsi szemgolyója a kokszitól annó.

Viszont ahogy felnő az ember, egyre inkább macerássá válik ez az ajizás dolog. Van a hasznos, de van már belőle hatszáz másik kategória, mint például a zokni, amit anyámtól kaptam majdnem nyolc éven keresztül, miközben az év többi napján ezt megelőzőleg ha hússzor nem mondta el…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 03. 07:29 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 13

Blaszkó Antal egyetemista azt gondolta, ennél rosszabb napja bizony már ritkán lehet. Elvégre a karácsony közeledtével csak minden emberfia kicsit megjuhászodik, vagy megszelídül, és ezekben a napokban hajlamos elnézőbbek, empatikusabbak lenni, mint mondjuk a hét többi napjain. Édesanyja fejéből pattant ki a ragyogó, sziporkázó ötlet, hogy ha egyszer már karácsony lesz, mi lenne, ha fejenként egy szaloncukrot és persze pár kedves-baráti szót adna csoporttársainak és kedvenc tanárainak ajándékba. Hátha ez fogja majd meghozni és elindítani a tulajdonképpeni barátkozás motorját. Fél kilencre kellett órára jönni. Már megint egy istenverte nyelvtörténet óra. Ha anno tudta volna, hogy az irodalom és a könyvek szeretetét sajnos az egyetemen másként méricskélik, egészen biztosan szakot módosít…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 15. 00:16 Karácsony ❤️ 1 👁️ 13

A tél levegője hideg volt, mégis puha, mintha valami régi emléket hordozna magában. A hó lassan hullott, olyan óvatosan, mintha tudná, hogy most nem szabad zajt keltenie. Mintha a világ is tudná, mit jelent valakit hiányolni. Matilda a kapu előtt állt, a fehér kendőt a mellkasához húzva. Nem azért, hogy ne fázzon, hanem mert belül fázott. Az anyukája kendője volt. Nem volt rajta már az anyu illata, mégis úgy tartotta, mintha maradt volna benne valami belőle – valami meleg, valami élő, valami, ami nem ment el vele együtt.

Bent meleg volt. A kandalló halkan ropogott, narancs fényt lélegeztetve a szobába. A karácsonyfa lámpái lassan hunyorogtak. Az apa ott ült a kanapén, kissé előredőlve, összefont kézzel. Nem sírt. Csak tartotta magát – túlságosan is. Matilda tudta, hogy neki is…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 16. 13:30 Karácsony ❤️ 0 👁️ 13

Idén félek a karácsonytól. A lassan behegedő sebeket feltépi majd. Ez az ünnep édesapám hagyományaira épült a családunkban. Sajnos ő maga már öt hónapja nincsen közöttünk. Rengeteg kérdés merül fel bennem.
Mi lenne a jobb? Tartani a hagyományokat vagy újakat teremteni? Melyik fájna jobban?
Szerintem jelenleg én alakítanám a legjobban Ebenezer Scrooge karakterét, aki a karácsonyról inkább hallani sem szeretne.
Itt is van a következő kérdés. Apukám mit szólna, ha azt látná, hogy kerülöm a számára legkedvesebb ünnepet?
Az biztos, hogy a csúcsdíszt, amit minden évben ő rakott a fára, az idén a fa mellett lesz.
Csendes, tiszteletteljes és a lehetőségeimhez mérten édesapám kedvéért megpróbálom boldogan tölteni az ünnepeket.

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:46 Élet ❤️ 0 👁️ 13

Szépen felöltözve ültünk az ünnepien megterített konyhaasztalnál. Mama is velünk tartott, most ő ült a helyemen. Nem bántam, szerettem, mert mindig mesélt valamit. Kevés mozgás volt, többnyire mind együtt voltunk, vacsora után is ott maradtunk az asztalnál. Csengettyű hangját hallottuk, s a gyerekek kíváncsian indultak el a nagyszoba felé. Csak néztem a karácsonyfát, ahogy gyönyörűen díszítve fényben úszott, s alatta ott vártak minket az ajándékok. Akkor kaptam őt, az első babámat. Dobozában, mint kiságyban feküdt, pici párnájával és takarójával. Egy fém főzőlapot is kaptam, étkészlettel és edényekkel. Boldog voltam. Az étkészlet rég elkopott, a baba várja, hogy valaki újra megszeretgesse.