Írta:
Szabó László István
📅 2026. 01. 07. 12:48
Élet
❤️ 2
👁️ 28
Mán nem beszél így senki, Rétközi tájszólással, de én még őrzöm múltunk legszebb ékkövét, a nyelvünket, amit anyáinktól tanultunk, és írásaimban megmentem az utókor számára.
Mink pulyák nem tudtuk, miér, de mindenki Ángyi néninek híjta, mindég feketébe vót. Szerette a gyerekeket, ha érett a cseresznye az utcárul, minden pulyát beengedett, olyan ricsaj vót, hogy a gyöngytyúkok egésztelen nap káricsoltak miatta.
Anyukám azt mondta, azér él olyan sokáig, mert Isten szereti, vigyáz rá, mert bábaként vagy ezer pulyát hozott a világra. Egész 1959-ig hagyták dógozni, de utána mán a Kemecsei szülőotthonba lehetett csak szülni. Apukám meg aszonta, mert az ördögnek se kell.
Átmentem hozzá beszélgetni. Ült az ámbitus alatt a tornácon, a karosládán, a peszemama fekete pacsa fejkendőbe, mer…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 12. 04. 22:36
Karácsony
❤️ 0
👁️ 9
A tél vastag, fehér takarót terített a kis falu fölé. A házak ablakaiban meleg fény pislákolt, az utcákon lassú léptekkel sétáltak az emberek. Mindenki tudta, hogy különleges este közeleg: karácsony.
A falu szélén, a fenyőfák között állt egy kis ház, amelynek csöndes falai egyetlen lakót óvtak. Annát, a magányos nőt, aki évről évre egyedül töltötte az ünnepet. Fiatal korában boldog család vette körül, ám a sors kegyetlensége egy balesetben elragadta tőle férjét és gyermekeit. Attól a naptól kezdve minden karácsony ugyanazt a fájdalmas ürességet idézte fel számára.
Idén azonban valami egészen más történt. Anna érezte, mintha egy halk, titkos hívás szólítaná, hogy ne zárkózzon el tovább. Mintha a szeretet valami más formában keresné az útját felé. Amikor reggel felébredt, egy kis…
Tovább olvasom…
Írta:
Krivák-Móricz Ilona
📅 2025. 11. 22. 11:42
Nosztalgikus
❤️ 0
👁️ 22
Anekdota jelleggel
Kb. úgy 8–10 éves lehettem, amikor már az apu vitt magával mindenhova. Különös hobbija volt: sporthorgászattal foglalkozott. Az ilyen horgász kifogja a halat, megméri a hosszát, a súlyát, és utána visszaengedi a vízbe. Nem egy alkalommal versenyen is részt vett. Fantasztikus felszerelése volt: bambuszbotok, üvegbotok, speciális racsnik, amiken automata továbbítóval még 150 méterre is be lehetett lőni a horgot. És még sorolhatnám, mennyi féltve őrzött dolga volt apunak. Még nekem is volt japán üvegbotom, amolyan gyermek-méretű. Gondolom, egy vagyon lehetett ez akkoriban. Avval fogtam apunak a snecit (apró hal rabló halazáshoz). Na nem úri passzióról írok ám!
Ajánlotta a doki az apunak, hogy keressen valami számára megnyugtató elfoglaltságot, mivel a munkája igen…
Tovább olvasom…