18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Még egyet! – intettem a pultos felé, aki nem sokkal később le is rakott elém egy újabb pohár whiskyt. Jégkockák csillogtak benne. Ez volt a hotel bárja, ahol laktam. Semmi túlzó elegancia, de hogy őszinte legyek, nem is érdekelt. Ekkorra már tényleg úgy éreztem, hogy ez a kietlen, sötét alagút, ahol rekedtem, most már végleg elnyel. Szürke, magányos hétköznapok és hétvégék: se munka, család, barátok. Se egy társ. Senki. Csak én. És a magány. Az üresség. Az alkohol volt az egyetlen társaságom, hiába voltam emberek közt. Senkit nem érdekelt egy lecsúszott, magányos piás, hiába volt mit a tejbe aprítanom. Árnyék voltam. Árnyék ebben a pörgős, zsúfolt, zajos világban. A nappalokat viszonylag könnyebben kihúztam, de az éjjelek… Azok agyonkínoztak: a magány. A csend. Az álmatlanság. A…Tovább olvasom…
A látszat ellenére egyáltalán nem volt jókedve. Belül, ott legbelül sírt, szinte zokogott. Senki sem tudott a titkáról. Nem tudhatták és sose fogja megtudni senki, hogy mi is történt vele akkor, azon az estén. Egy szempillantás alatt megváltozott az élete. Hetekig ki sem mozdult a lakásból. Magába zárkózott, nem érdekelte senki és semmi. Teljesen átalakult az élete: nappal aludt, éjjel virrasztott... és sírt, sokat sírt... Ma azonban hosszú, hosszú idő után elhatározta, változtat remete életmódján. Moziba készül, "A kietlen vadon" című filmet szeretné megnézni. Muszáj megnéznie, hiszen ez a film valójában róla (is) szól: a magányról, az újrakezdésről. S ezt szeretné ő is: újrakezdeni.Tovább olvasom…
– Mi van akkor, ha a valóság nem csupán valóság, hanem egyfajta köztes dimenzió, mely gyakorlatilag az idő és a tér között félúton helyezkedik el? – tette fel a kérdést már sokadszor leginkább csak önmagának Szilárd, aki a negyvenedik születésnapja után kicsit cinikusan, kicsit megcsömörlötten arra az egyszerű, józan paraszti következtetésre jutott magában, hogy a közösségi média az a virtuális tér, ahol a celebek, közszereplők és általánosságban a jó nép is bármikor bárkit, bárhogyan totálisan átver. És azok a szemétkedő, gonoszkodó, csúfolódó kommentek, amik vagy százával árasztották el egy-egy irodalmiaskodó posztját, az szinte már nem is a tartós aljasság, pofátlanság legtetejét súrolták, de nagyon úgy festettek, mintha a személye elleni személyes inkvizíció és keresztre feszítésnek…Tovább olvasom…
Önfeledten bújócskáztak a bárányfelhők a tavaszi napsütésben, oly pajkosan, mint a gyermekek szoktak, amikor érzik, hogy végérvényesen elköszönt a tél és a tavasz eljövetelének senki sem tudja útját állni. Az egyik felhő éppen a másik mögé bújt és cinkosan egy jót somolygott. Párával telten olykor összeütköztek, ilyenkor nevetésük hatására hűsítő cseppek szálltak a park kopott padjaira. Oly sok mindent láthattak már ezek az utcai bútordarabok, hogy valaki igazán megszánhatná és lefesthetné őket. A park közepén álló ósdi szökőkút négy vízsugarából kettő üzemelt csak, az sem szimmetrikusan ontotta magából a vízcseppeket. Mindebből Tamás nem sokat vett észre, csak azt érezte, hogy lekívánkozik róla kiskabát délidőben, amikor jóízűen elfogyasztott ebédje után a padon sütkérezett. Mióta…Tovább olvasom…
Kellemes vasárnap reggel volt. Hétágra sütött a nap sugara, a tavasz illata átölelt szívet, lelket. Megkondult az öreg templom nagy harangja, csak úgy zúgott levegőt hasítva, mintha jelezne, külön jelezne valamit. Márpedig azt mindenki tudta, hogy a harmadik harangszót követve kezdődik az istentisztelet a templomban. Valakinek mégis a harangszó mást, mást is jelentett. Valami újat. Valami ismeretlent, egy kezdetet vagy egy véget. Mérgesen megcsörgött a telefon az irodában. A diszpécser fogadta a hívást, papírt, tollat vett elő, és úgy tett, mint én, amikor le akarok valamit jegyezni, le akarom gondolataim írni, nem tudok tovább várni. Azonnal le kell írni, hogy egy szó se vesszen el. Szinte kényszerítenek a sorra váró gondolatok, és miután az írást még át sem olvastam, már megnyugvást…Tovább olvasom…
A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála. – Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ. Ekkor léptek…Tovább olvasom…
A szoba mindig ugyanott volt a lakás végében. Nem volt bezárva, mégis ritkán nyílt ki. Az ember néha elhaladt előtte. Reggel sietett, este fáradt volt. A kilincs hidegen maradt. Nem volt benne semmi különös. Egy szék, egy kis asztal, egy ablak, ami egy belső udvarra nézett. Mégis volt benne valami, amit nem lehetett pontosan megnevezni. Egy nap az ember megállt az ajtó előtt. Nem történt semmi rendkívüli. Csak elfogyott benne a továbbmenés. Lassan lenyomta a kilincset. A szoba csendes volt. Nem várta, nem hívta. Mégis úgy tűnt, mintha mindig is tudta volna, hogy egyszer belép. Az ember leült a székre. Nem vette elő a telefonját, nem nézett körül sokáig. Csak ott volt. Az ablakon beszűrődött egy halvány fény. Nem volt erős, nem világított meg mindent. De elég volt…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Minden szülő szeretne nagyon büszke lenni gyermekeire, és mikor valami hiba, vagy gellert kapott számítás csúszik a gondosan felépített tervbe, akkor kezdik el rendszerint egymás macska-egér kicsinyességig fajuló játszmáit, és hagyják magára a gyerekeket; mondván ők az egésznek az okozói! Pedig valójában az igazi ok egy olyan képtelenségre törekvő eszme, vagy gondolat, mely a megfelelési kényszereken alapul! Ha ennek az adott kényszernek lesznek már nagyon kicsiny korban rendszeres üldözői, és követői a gyerekek, akkor felnővén ne csodálkozzanak a kedves szülők, ha adott felnőtt csemetéjük már képtelen lesz megfelelni olyan gyilkosan maximalista elvárásoknak, mint a külső kinézet, vagy a megnyerően egzotikus, és tetszetős külalak! Olivér szülei határozott kívánságával szándékosan…Tovább olvasom…