A nevem Müller Kata, másodéves egyetemista vagyok a Szegedi Bölcsésztudományi Karon. Éppen a 16.00 órás vonatom várom, hogy vissza tudjak menni a koleszba. Unalmas ez a várakozás ezen a hideg téli napon. A vonat meg késik vagy 10 percet, hát miért is ne. Hideg van, nyűglődöm és ez a hülye vonat is várat magára. Valamivel le kell foglalnom magam. Nézegetem az embereket, jönnek-mennek, savanyú fejet vágnak, bennük sincs életkedv, az biztos. Amott egy anyuka tologatja a babakocsit, a gyerek benne vagy öt perce bőg már. Fáradt a szeme a nőnek, sokat aludhatott. Rázza a babakocsit, mint egy zombi. Szegény, teljesen átérzem az állapotát. Hangos zajára leszek figyelmes, a másik vágánynál egy fiatal pár vitatkozik. A pasi a haját tépi és torkaszakadtából kiabál, hogy mi a fenének kellett ekkora…Tovább olvasom…
A reggel nem sietett, csak tudomásul vette magát. A fény megállt az ajtófélfán, mintha mérlegelne. A kávé gőze felszállt, majd eltűnt, ahogy a gondolatok szoktak. Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindenkin egy láthatatlan nap. Egy nő megállt a bolt előtt, előbb zsebre tette a kezét, csak utána lépett be. A mozdulat rendet tett benne. Délután a csend hosszabb lett a mondatoknál. Nem volt mit hozzátenni. A dolgok a helyükön maradtak, még azok is, amelyek hiányoztak. Este, amikor a nap elengedte magát, nem maradt elszámolnivaló. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. Elég.Tovább olvasom…
A kert lakóinak apró, de mozgalmas élete igazi természetfilmként zajlik. A következő történet a feketerigó napját követi nyomon, a reggeltől estig tartó apró mozdulatokat és a kert többi lakójának tevékenységeit. Reggel A kert ködös fénnyel ébredt. A feketerigó elsőként mozdult, a fűszálak között keresgélt apró bogarakat és bogyókat. Minden ugrása pontos és gyors volt, miközben a vakond a föld alatt kotorászott, friss kupacokat hagyva maga után. A levelek között hangyák vonultak, szorgalmasan cipelve a reggeli zsákmányt. A bokrok ágai között cinkék trilláztak, egy-egy rövid repüléssel átpattantak a következő bokorra. Egy mókus felkapaszkodott a tölgyfára, farkát egyensúlyozásra használva, majd hirtelen átugrott a szomszéd fa ágára, ahol újabb mogyorót talált. A rigó figyelte, és…Tovább olvasom…
A kert lakóinak apró, de mozgalmas élete igazi természetfilmként zajlik. A következő történet a feketerigó napját követi nyomon, a reggeltől estig tartó apró mozdulatokat és a kert többi lakójának tevékenységeit. Reggel A kert ködös fénnyel ébredt. A feketerigó elsőként mozdult, a fűszálak között keresgélt apró bogarakat és bogyókat. Minden ugrása pontos és gyors volt, miközben a vakond a föld alatt kotorászott, friss kupacokat hagyva maga után. A levelek között hangyák vonultak, szorgalmasan cipelve a reggeli zsákmányt. A bokrok ágai között cinkék trilláztak, egy-egy rövid repüléssel átpattantak a következő bokorra. Egy mókus felkapaszkodott a tölgyfára, farkát egyensúlyozásra használva, majd hirtelen átugrott a szomszéd fa ágára, ahol újabb mogyorót talált. A rigó figyelte, és…Tovább olvasom…
A reggel nem akart többet, mint amennyi volt. A fény megállt az ablaknál, nem nézett be rögtön. A kávé keserűsége rendben volt, nem kellett rajta változtatni. Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikük kicsit beljebb. Egy férfi félreállt, hogy elengedjen valakit, aki sietett. A mozdulat csendben lezajlott. Délután a csend nem hiányzott, hanem jelen volt. A gondolatok nem kértek választ, csak időt. Este, amikor a nap elengedte a várost, nem maradt kérdés. Csak az a biztos érzés, hogy ma is itt voltunk. Elég.Tovább olvasom…
A reggel nem ígért semmit. A fény lassan végigsétált a falon, megállt egy képnél, mintha emlékezne. A kávé keserű volt, de pontos. Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, nem ütköztek. Egy nő megállt, hogy felvegye a leesett levelet a cipőjéről, majd elengedte. A mozdulat nem maradt nyomtalan. Délután a csend súlyt kapott. Nem nyomott, inkább megtartott. A gondolatok nem kértek választ. Este, amikor a nap elfáradt, nem maradt elszámolni való. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. Elég.Tovább olvasom…
A reggel pontosan érkezett, mégsem volt határozott. A fény végigsimított az ablakon, majd megállt egy repedésnél, mintha ott lenne dolga. A kávé keserűsége nem kért magyarázatot. Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindegyikükben egy félmondat. Egy idős nő lassan lépkedett, megállt egy kirakatnál, és a tükörképének biccentett. Nem volt benne sietség. Délután a csend kitöltötte a tereket. Nem nyomott, inkább összekötött. Az idő engedékeny lett. Este, amikor a nap elfáradt, nem maradt utána hiány. Csak az a nyugodt bizonyosság, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Valósággal alig akarta elhinni, hogy ő, mint egy totálisan lesajnált biztonsági őr, aki jóformán egész álló nap csupán egy sorompó melletti kis házikóban posztol egész nap, és a napja legnagyobb részében megállítja a márkás autócsodákat és hosszú fekete óriáskígyókra hasonlító limuzinokat, abban a kivételes és persze elhanyagolható szerencsében lesz majd része, hogy maga személyesen a befolyásos filmmogul fog vele pár szót váltani. – Üdvözlöm, Mr. Jenkins! – köszönt szófogadóan, amikor a nagyon hosszú, sötétített üvegű limuzin behajtott a piros-fehér sávos sorompó elé, kis meglepetést okozva ezzel a jócskán meglepődött biztonsági őrnek. – Jó napot! – a sötétített üveg automatikusan leereszkedett az ablakon, és kiszólt belőle egy pöttöm, folyamatosan márkás szivart pöfékelő emberke. –…Tovább olvasom…