„Már megint egy esküvő, aminek persze annyira hazug, számító, és merőben manipulatív illata van.” – gondolhatta Laura, akit valamelyik barátnője hívott meg a nagy, jelképes alkalomra, holott Laura egyértelműen, és kategórikusan megpróbálta kimenteni magát egy kiadós migrénalapú fejfájásással – persze hozzá kell tenni –, nem sok eredménnyel. Amikor a gyönyörűen feldíszített hófehér sátras pavilonhoz bevonult az ifjú pár, a kedvenc The Connels: 74–75 c. száma ment, és persze főként az idősebb nagymamák voltak, akik megdöbbentek, hogy egy ünnepi szertartásra hogy a fenébe lehet egy ennyire béna számot előadni, mégis a fülig és totálisan egymásba habarodott szeremeseknek talán éppen erre volt a legnagyobb szükségük, hogy ezt a rizikós, de annál boldogabb napot foggal-körömmel is, de…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A színházban ismerkedtek össze – ha egyáltalán lehet ezt mondani –, hiszen István különben se volt az a társaságkedvelő fajta ember, és különben is szilárd meggyőződésévé lett – különösen az utóbbi években –, hogy színházba mostanság előszeretettel azok mennek, akik szeretik látványosan kiteregetni ruháikat, fénylő, értékes ékszercsecsebecséiket és előkelőnek számító ruhakollekciójukat, és amikor egy-egy szemfüles, rafinált, de ugyanakkor már szabályosan tolakodó, bunkó bulvármédiából szalajtott riporter orruk alá dugja a mikrofont, és mintegy jelképes keretek között kérdőre vonja őket, hogy: – Mondja csak? Hogy tetszett az adott darab? – Akkor a legtöbb esetben az illető megszólított jóformán köpni-nyelni sem tud az átmeneti megdöbbenésétől. István kicsit különc, furcsa ember volt…Tovább olvasom…
Ma be se mentem dolgozni, annyira felzaklatott, ami tegnap az irodában, majd az azt követő időben történt. Ági, a titkárnőm behozta a megbeszélt iratokat, letette az asztalra, majd váratlanul lehajolt, és villámgyorsan szájon csókolt. Már korábban is észrevettem, hogy nagyon nyomul rám, de azt mégsem gondoltam, hogy ilyesmire vetemedik. Abban a pillanatban nyitott be az ajtón a menyasszonyom, Éva, akivel találkozót beszéltünk meg aznap délutánra. Kicsit korábban végzett a munkahelyén, és azt gondolta, meglepetést szerez nekem. Rettenetesen kínos volt a szituáció. Mondanom se kell, hogy Éva dühösen kirohant, én utána, de meg sem volt hajlandó hallgatni. Mentem, mint egy őrült ki a hóba, és kiabálva könyörögtem, hogy beszéljük meg, az egész, amit látott, egy fatális tévedés, „nem…Tovább olvasom…
,,Már megint egy esküvő, aminek persze annyira hazug, számító, és merőben manipulatív illata van.” – Gondolhatta Laura, akit valamelyik barátnője hívott meg a nagy, jelképes alkalomra, holott Laura egyértelműen, és kategórikusan megpróbálta kimenteni magát egy kiadós migrénalapú fejfájással – persze hozzá kell tenni –, nem sok eredménnyel. Amikor a gyönyörűen feldíszített hófehér sátras pavilonhoz bevonult az ifjú pár, a kedvenc The Connels: 74-75 c. száma ment, és persze főként az idősebb nagymamák voltak, akik megdöbbentek, hogy egy ünnepi szertartásra hogy a fenébe lehet egy ennyire béna számot előadni, mégis a fülig és totálisan egymásba habarodott szerelmeseknek talán éppen erre volt a legnagyobb szükségük, hogy ezt a rizikós, de annál boldogabb napot foggal-körömmel is, de…Tovább olvasom…
Violában egyre nőtt a nyomás, a bűntudat és a boldogtalanság. Menyasszonyi ruha próbájának végső simításainál a tükörbe nézve hullani kezdtek keservesen a könnyei. Hajni és Vivi izgatottan összenéztek. Az édesanyjuk nagyot sóhajtott, miközben az orrnyergét kezdte masszírozni ujjaival. Vivi odament testvéréhez, és átölelte őt. Nem szólt semmit, a csend többet mondott bármilyen mondatnál vagy vigasznál. Miután végeztek, hazafelé Viola a város hatalmas épületeit, üzleteit nézte. Gondolataiba merengett, míg a némaságot édesanyja törte meg. – Remélem, hogy esküvőd napjára megnyugszol, Viola! A magad nyugalma érdekében felejtsd el Vendelt, ő már a múlt… Viola könnyes szemekkel édesanyja felé nézett. – Anya… Az édesanyja fújtatott egyet. – Gondolj bele, hogy idáig milyen csodás…Tovább olvasom…
Viola évek óta boldog kapcsolatban élt, legalábbis ezt érezte. A huszas évei vége felé menyasszony lett. Elkezdték a vőlegényével, Mártonnal szervezni az esküvőt. A vendéglista, ülésrend, díszek, dekorációk, szülőköszöntők, ruha, cipő, kiegészítők kiválasztása nagy fejtörést okozott neki. Anyukája, leendő anyósa, két leendő sógórnője nem segített gördülékenyen a nagy esemény megszervezésében. Marci anyukája, Adrienn a saját elképzeléseit szerette volna érvényesíteni, amely az ő szerény, polgári esküvőjéről elmaradt. Marci nővérei abban nehezítették a készülődést, hogy Emma ragaszkodott hozzá, menjen férjhez Viola is abban, amiben ő, mert így nem kell költeni a ruhára. Lilla szinte mindenen akadékoskodott: ez nem tetszik neki, amellé a személy mellé nem akar ülni. Viola anyukája, Hajni…Tovább olvasom…