Egy torzonborzas, ápolatlanul szakállas, kicsit kelekótya, szeleburdi ember nyitotta ki az újépítési, és rendkívül modern építészeti stílust képviselő társasházi lakás ajtaját. Két nagy nejlonszatyor volt a kezében, és még számos egyéb dolog. Nagyon úgy tűnt, hogy majd megszakad a súlyos terhek alatt, mégis elégedettség töltötte el, hogy egyik legrégebbi barátjának segíthet. – Hé! Itthon vagy? Nyisd már ki ezt az átkozott ajtót, és segíts egy kicsit az isten szerelmére! – jogosan bosszús hangjára azonnal segítségre sietett egy köntöst, pizsamát viselő, három-négy napos borostát viselő, negyven év körüli, tagbaszakadt férfi, aki nem értette, hogy legjobb barátja mi az ördögért csap ekkora lármát, meg hűhót maga körül, amikor normálisan is meg lehet beszélgetni a dolgokat. – Mi ütött…Tovább olvasom…
Tél volt, mindent hó borított. Egy csendes falu utcái most valahogy más és furcsa. Az is lehet, hogy csak számomra. Ahogy sétáltam hazafelé, egy kedves úriemberrel találkoztam, még sosem láttam őt. Pont ez a férfi volt különös, más, mint a többi. Beszélgettünk, és megemlítette, errefelé röpködnek a hógolyók, nevettem, mert azt hitte, csak viccelődik. Aztán egyre többen említették, arra gondoltam, hogy ő rakta a bogarat a fülükbe. Minden nap láttam azt az urat, akivel találkoztam, mindig beszélgettünk. Egyre közeledett az adventi időszak, és ő egyre furcsább lett. Sok mindent megtudtam róla, például azt, hogy Miklósnak hívják, piros a kedvenc színe, eredetileg Finnországban lakik, itt csak átutazóban van, meg ezer más dolgot. Amikor a munkájáról érdeklődtem, mindig kitért a válaszadás…Tovább olvasom…
Az első terhessége idején alig maradtak rajta pluszkilók. Alig százhatvannégy centis magasságához és ötven kilójához képest fantasztikusan bomba és sugárzó formában volt. Nem győzte fogadni azon gratulációkat és jókívánságokat, melyek főként az alakjával voltak kapcsolatosak. – Oh! Drágám! Te aztán fantasztikusan nézel ki! Még mindig extravagáns és csinos vagy! – Látom, neked bejött a házas élet, nem úgy, mint nekem! – gratuláltak barátnői, akik már mindannyian átestek első terhességükön, és valakit már most totálisan kiborítottak a háztartással és gyerekneveléssel járó feladatok. Kata a világ legboldogabb emberének érezhette magát, hiszen nemsokára életet fog adni első babájának, és az ő egészségét és jólétét tartotta elsődlegesen szem előtt. Férje, Miklós azonban megmaradt a…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Miklós már az első itt töltött napok után megbánta, hogy könnyelműen igent mondott Zsuzsa nagybátyja által, számára tett nagylelkű, és önzetlen ajánlatára. Az állásajánlat elfogadását tett követte, így 1976 június 13-án, egy szép napos délelőtt belépett a Mérőműszer Gyárhoz mint anyaggazdálkodó. Zsuzsát egy hónappal ezelőtt ismerte meg, amikor még előző munkahelyén, a Vígszínházban dolgozott színpadi díszítő segédmunkásként, egyetemi közgazdasági diplomával a zsebében. A lány mindenáron segíteni akart neki, mert úgy gondolta, hogy a férfi ezzel a képesítéssel bűnt követ el, amikor segédmunkásként dolgozik. Nem is nagyon tudta megérteni újdonsült partnerét, Miklóst, hogy lehet ilyen felelőtlen. Valóban számára nem volt könnyű megérteni a férfi ebbéli hozzáállását, hiszen vele ellentétben…Tovább olvasom…