16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Mindennapok. Mint egy véget nem érő sziszüphoszi szenvedés. Apró hangyaként elkezded felgörgetni ugyanazt a nálad hatvanezerszer nagyobb követ ugyanazon a rohadék hegyen, hogy aztán a hegycsúcsra érve ugyanúgy meginduljon visszafelé, átmenjen rajtad, beterítsen fekáliával és agyonnyomjon. Legalábbis bennem ekképp definiálódtak, amikor megkaptam életem első nálam hatvanezerszer nagyobb, csaknem szakadásig pakolt sulitáskáját, és anyám először ébresztett fejhangon sikítva a dobhártyámba, hogy: –ŐTÖZZMÁMERELKÉSÜNK!44!44!!! Aztán amikor már ott voltam a sulipadban, napról napra egyre inkább fogalmazódott bennem a felvetés, miszerint Mikulás bácsi, ha létezik egyáltalán, bizonyára nem gyengén átvágott, amikor nem hozott virgácsot, hisz valami nagyon rosszat kellett tennem ahhoz, hogy az…Tovább olvasom…
A reggel nem sietett, csak tudomásul vette magát. A fény megállt az ajtófélfán, mintha mérlegelne. A kávé gőze felszállt, majd eltűnt, ahogy a gondolatok szoktak. Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindenkin egy láthatatlan nap. Egy nő megállt a bolt előtt, előbb zsebre tette a kezét, csak utána lépett be. A mozdulat rendet tett benne. Délután a csend hosszabb lett a mondatoknál. Nem volt mit hozzátenni. A dolgok a helyükön maradtak, még azok is, amelyek hiányoztak. Este, amikor a nap elengedte magát, nem maradt elszámolnivaló. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. Elég.Tovább olvasom…
A reggel nem sietett, csak megérkezett. A fény megállt az ablak peremén, mintha számba venné a szobát. A kávé illata lassan terjedt, nem akart felébreszteni, csak jelen lenni. Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, vállukon apró gondokkal. Egy férfi megállt a zebránál akkor is, amikor nem jött autó. Megvárta a zöldet. A rend ettől egy pillanatra helyreállt. Délután a csend nem volt üres. Inkább olyan volt, mint egy nyitott ablak. A gondolatok szellőztek. Este, amikor a nap becsukta magát, nem maradt hiányérzet. Csak az a nyugodt tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.Tovább olvasom…
Messzekék hullámokon révedezek én, hagyom, hogy újra ellepjen a fény. Vitorlásod vászna a távolba vész, hajódra pakoltál ezernyi történést: édes nevetéseket, szoros öleléseket, mindenről is szóló beszélgetéseket, a bizonyosságot, hogy engem soha senki úgy nem szeret, a figyelmességed, a gondoskodásod, az utakat tengerekhez, hegyekhez, óceánhoz, erős vállaid, mik körbefontak, és hittem, hogy minden bajtól megóvnak… …és itt hagytad nekünk minden fontos kincsed: a gyerekeinket, a barátaidat, a szüleidet, a nővéredet, az autódat, az édes otthonunkat, a közösen választott keresztet a falon, a gondosan ápolt márkás cipőidet, az illatos, jól bevált tisztítószereidet, a különleges fűszereidet, a közös képeket, a letöltött zenét, ami túlélni segített, a dobozba zárt kagylóidat, a barna…Tovább olvasom…
Reggel hat órakor háromszor csengett Oszkár telefonja. Felemelte a kagylót. Hangot nem hallott. Egy perc múlva újabb három csengetés. Óvatosan próbálta azonosítani a hangot. A kétszer három csengetést harminckilenc éve, ezerkilencszázkilencvenöt november huszonegyedikén hallotta először. Titkos kód volt ez a három jól begyakorlott csengetés. Oszkárnak gyerekként csupán csak korlátozott számú barátai lehettek, hiszen vagy kiközösítették, vagy nyíltan megalázták, és sajnos – a legtöbb esetben – jócskán meg is verték. Kevés számú barátot engedett csupán bizalmasan közel magához. Megállapodtak barátaival, hogy a kétszer három csengetés lesz hat órakor az ébresztő. – Ki telefonált? – kérdezte barátnője. – Nem tudom… a hangra sem ismertem rá. Aludj még. Van fél órád. Barátai már legalább…Tovább olvasom…
Pár éve történt, ha eszembe jut néha, jókat derülök rajta... Volt egy-két elintéznivalóm, buszra szálltam-ültem, kényelmesen elhelyezkedtem. Gondoltam, az egyórás út alatt "bambulok" egy kicsit, mivel olvasnivalót elfelejtettem vinni magammal. Tíz perc adatott meg nekem a "bambulásra". Mögöttem egy hetvenöt körüli néni ült. A következő megállónál felszállt egy harmincas férfi, s beült mögém, a néni mellé. Ismerősök voltak, egyazon faluból valók. Kénytelen voltam végighallgatni a beszélgetésüket. Most megpróbálom veletek is megosztani ezt az "élményt", amit főként a férfi magasröptű, fordulatokban "gazdag" beszéde tett élvezetessé. Nem írom le az egészet, hosszú lenne. Csupán egy kis ízelítővel szeretnék szolgálni nektek. F - férfi N - néni Íme: F :"- Hát az öregmama hogy van? N…Tovább olvasom…