A buszon
Garami Nelli
Forrás: Internet
Pár éve történt, ha eszembe jut néha, jókat derülök rajta...
Volt egy-két elintéznivalóm, buszra szálltam-ültem, kényelmesen elhelyezkedtem. Gondoltam, az egyórás út alatt "bambulok" egy kicsit, mivel olvasnivalót elfelejtettem vinni magammal. Tíz perc adatott meg nekem a "bambulásra". Mögöttem egy hetvenöt körüli néni ült. A következő megállónál felszállt egy harmincas férfi, s beült mögém, a néni mellé. Ismerősök voltak, egyazon faluból valók. Kénytelen voltam végighallgatni a beszélgetésüket. Most megpróbálom veletek is megosztani ezt az "élményt", amit főként a férfi magasröptű, fordulatokban "gazdag" beszéde tett élvezetessé. Nem írom le az egészet, hosszú lenne. Csupán egy kis ízelítővel szeretnék szolgálni nektek.
F - férfi N - néni
Íme:
F :"- Hát az öregmama hogy van?
N : - Köszönöm, megvan.
F : - Ja. Istennek hála...Járkál még?
N : - Többnyire fekszik, csak néha kel ki az ágyból. De sokszor panaszkodik, hogy fáj a háta meg a dereka...
F : - Ja. Ezt ismerem.Tudom magamrú...Ha sokáig fekszek, nekem is mindig fáj a derkam..És mi van a papávó? Nem beteg?
N : - Betegnek nem beteg, de baj van a fülével. Az utóbbi időben már háromszor volt fülgyulladása...
F : - Ja. Hát bizony attú rosszabb nincs is, mint a fülfájás.Tudom magamrú...És mi van Erikával? Otthon lakik még?
N : - Igen, még otthon...
F : - Ja. Az jó. Addig jó, amíg otthon lakik. Tudom magamrú...Amióta elköltöztem, szar az egísz...Van az Erikának munkája?
N : - Igen, a papírgyárban dolgozik...
F : - Ja. Az jó...Tudom magamrú. Én is dógoztam ott...De kevís vót a fizetís...Most maszekullok, fávó foglákozok...
N : - Tudom, Frici (ááá, tehát Fricinek hívják! ), beszéltem anyáddal, mondta, hogy "tüzifázol"...
F : - Ja. Valamit kő csinányi, munka níkű nincs lóvé. Tudom magamrú...Vótam én má munkaníküli...
N : - Most hová utazol?
F : - Megyek a nagyvilágba, intízkennyi...(Amint az a beszélgetésből kiderült ,a járási székhelyre igyekezett Frici.)
N : - Valami hivatalos ügyben? Maszekengedély, adóbevallás, valami ilyesmi?
F : - Há...Adóbevallás...Muszáj beannyi, mert amúgy baj lehet.Tudom magamrú...Két éve későn adtam be, büntetíst köllött fizetnyi...
N : - Bizony, be kell tartani az előírásokat, mert bajok lehetnek...
F : - Ja...Most má' mindent beírok a falinaptárbo, nehogy elfelejtsek valamit...Tudom magamrú, hogy milyen feledíkeny vagyok...."
Sajnos, nagy bánatomra itt véget ért számomra az "előadás", mert le kellett szállnom...Tovább is maradtam volna, hogy megtudjam, mit tud még "magárú" Frici, de sajnos...Sietnem kellett, hogy elérjem a következő járatot. Kissé kellemetlen dolog ugyanis, amikor az ember lekési a csatlakozást...Tudom magamrú...😀
Volt egy-két elintéznivalóm, buszra szálltam-ültem, kényelmesen elhelyezkedtem. Gondoltam, az egyórás út alatt "bambulok" egy kicsit, mivel olvasnivalót elfelejtettem vinni magammal. Tíz perc adatott meg nekem a "bambulásra". Mögöttem egy hetvenöt körüli néni ült. A következő megállónál felszállt egy harmincas férfi, s beült mögém, a néni mellé. Ismerősök voltak, egyazon faluból valók. Kénytelen voltam végighallgatni a beszélgetésüket. Most megpróbálom veletek is megosztani ezt az "élményt", amit főként a férfi magasröptű, fordulatokban "gazdag" beszéde tett élvezetessé. Nem írom le az egészet, hosszú lenne. Csupán egy kis ízelítővel szeretnék szolgálni nektek.
F - férfi N - néni
Íme:
F :"- Hát az öregmama hogy van?
N : - Köszönöm, megvan.
F : - Ja. Istennek hála...Járkál még?
N : - Többnyire fekszik, csak néha kel ki az ágyból. De sokszor panaszkodik, hogy fáj a háta meg a dereka...
F : - Ja. Ezt ismerem.Tudom magamrú...Ha sokáig fekszek, nekem is mindig fáj a derkam..És mi van a papávó? Nem beteg?
N : - Betegnek nem beteg, de baj van a fülével. Az utóbbi időben már háromszor volt fülgyulladása...
F : - Ja. Hát bizony attú rosszabb nincs is, mint a fülfájás.Tudom magamrú...És mi van Erikával? Otthon lakik még?
N : - Igen, még otthon...
F : - Ja. Az jó. Addig jó, amíg otthon lakik. Tudom magamrú...Amióta elköltöztem, szar az egísz...Van az Erikának munkája?
N : - Igen, a papírgyárban dolgozik...
F : - Ja. Az jó...Tudom magamrú. Én is dógoztam ott...De kevís vót a fizetís...Most maszekullok, fávó foglákozok...
N : - Tudom, Frici (ááá, tehát Fricinek hívják! ), beszéltem anyáddal, mondta, hogy "tüzifázol"...
F : - Ja. Valamit kő csinányi, munka níkű nincs lóvé. Tudom magamrú...Vótam én má munkaníküli...
N : - Most hová utazol?
F : - Megyek a nagyvilágba, intízkennyi...(Amint az a beszélgetésből kiderült ,a járási székhelyre igyekezett Frici.)
N : - Valami hivatalos ügyben? Maszekengedély, adóbevallás, valami ilyesmi?
F : - Há...Adóbevallás...Muszáj beannyi, mert amúgy baj lehet.Tudom magamrú...Két éve későn adtam be, büntetíst köllött fizetnyi...
N : - Bizony, be kell tartani az előírásokat, mert bajok lehetnek...
F : - Ja...Most má' mindent beírok a falinaptárbo, nehogy elfelejtsek valamit...Tudom magamrú, hogy milyen feledíkeny vagyok...."
Sajnos, nagy bánatomra itt véget ért számomra az "előadás", mert le kellett szállnom...Tovább is maradtam volna, hogy megtudjam, mit tud még "magárú" Frici, de sajnos...Sietnem kellett, hogy elérjem a következő járatot. Kissé kellemetlen dolog ugyanis, amikor az ember lekési a csatlakozást...Tudom magamrú...😀
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák az Élet témából: