Karina először egy ügyvédi irodában helyezkedett el. Az igazság persze megint csak az volt, hogy akit százkilencvenes magassággal, svéd, hihetetlenül hosszú és karcsú lábakkal, és tetszetős dekoltázsokkal áldott meg a sors, és még inkább a genetika, annak igazán lehetett oka arra, ha a legtöbb ember valóságos csúcsdögös bombázót lásson benne. Karinának is meggyőződésévé vált, hogy amikor a meetingen egy zsörtölődő és barátságtalan HR-es szipirtyóval szemközt helyet foglalt, és bemutatta diplomáját, doktoriját és egyéb hivatalos okmányait, az adott interjúztató, középkorúságában meggyökeresedett nő gyanakodva méregetni kezdte őt, majd kissé fejcsóváltan közölte vele, hogy a testi, fizikális adottságait szem előtt tartva a modell-, vagy a szépségiparban esetleg nagyobb, és mindenképp…Tovább olvasom…
Legalább másfél mázsás, pöttöm, pingvinalkatú, márkás öltönyt viselő, folyamatosan szivart pöfékelő emberke lépett be a nagy, stílusosan felújított üvegezett irodaházba. A recepción posztoló, unatkozó, gorillatestű biztonságiak szinte azonnal megállították, és kérdőre vonták, hogy mit keres itt: – Hova? Hova ilyen nagy sebességgel, nagyapó?! – kérdezgették az öltönyös, rejtélyes emberkét, aki – látszólag – persze ügyet sem vetett a két jócskán megtermett hústoronyra, ehelyett máris hívta a személyi lift hívógombját. – Hékás, öregapó! Hozzád beszélek! Mit akarsz itt, mi?! Jobb lesz, ha szépen megmondod, hogy mit a jó büdös francot akarsz! – követelőztek most már egyértelműen fenyegetően, ellenségesen. A pingvines, öltönyös emberke visszafordult; aprólékosan végigmérte a két idióta…Tovább olvasom…
Állandóan úgy érezte, hogy jószerivel totálisan kicsúszik a lába alól a talaj. Ha hajnalban felkelt, valósággal ólomsúllyal ereszkedett még szempilláira is az olmos, deklasszált fáradtság, és az ágy könnyen visszahúzta, mert egyáltalán nem volt kedve délelőtt fél tizenegynél előbb felkelni. Amikor a forgalmi dugókban üldögélt, és önmagában egyedül csupán csak azért imádkozott, hogy még jobban el ne késsen, miközben kedvenc The Corrs CD-jét hallgatta, folyamatosan azon agyalt, hogy miért alakította úgy az életét, ahogy. Rabszolgahajcsár, kellőképpen önző, autokrata főnöke – ha rajta múlott volna – jószerivel még a szuszt is könnyedén kisajtolhatta volna alkalmazottaiból, akiknek bezzeg sosem fizetett se túlórát, se béreken kívüli juttatást. Még szép, hogy nem! Elvégre, ha van haszon és…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Dr. Petnáki Kiss Antal egy biztosítótársaságnál robotolt, nemritkán még hétvégén is, ha a rabszolgahajcsár főnöke ezt megkövetelte. Élete nagy szerelmét rákban nemrég elveszítette, és csupán csak ezek után döbbent rá arra, mennyire sebezhető is a parányi emberi élet. Mivel statisztikai matematikában is jártas volt, ezért statisztikai szempontokat is mérlegelve, persze hozzávetőlegesen képes volt megállapítani, amennyiben tudta egy ember korát, foglalkozását és szociális hátterét, hogy nagy valószínűséggel meddig fog élni az adott illető. Reggelente úgy kelt fel, mintha az a jelképes nap volna az utolsó, amikor mindent egyetlen lapra tesz fel, és mindent, amit eddigi szánalmas, csenevész életében szándékosan vagy megbukottan elszalasztott, most majd kamatostul be fogja hajtani. Azt…Tovább olvasom…