(Részletek Mimi naplójából) – 1. Május 14. Hát igen, ha a naplóm egyszer könyv formájában is megjelenne, biztos vagyok benne, hogy a fenti címet, „Minerva, a pechkirálynő” kapná. Mert igen, velem mindig történik valami, és az a valami nem éppen a legjobb dolog. Kezdem a nevemmel. Drága jó sznobizmustól megáldott szüleim a Minerva nevet adták nekem. Kiskoromban gyakran hallottam tőlük, hogy ez egy nagyon szép név, a római hitvallás egyik istennőjét nevezték Minervának. Akkoriban még nem értettem, mi is az a hitvallás meg istennő. Ma viszont jókat nevetek (mit nevetek, röhögök) ezen. Én és istennő…???!!! Messze vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől… Nekem ezzel a névvel mindig csak bajom volt. Nagymamám nem bírta élete végéig megemészteni, hogy ilyen nevet adtak nekem a szüleim…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Miért kell már megint hazamennem? – gondolta magában a fiatalasszony. – Olyan jó nekem itt, ahol vagyok. Otthon csak az unalom vár és az anyósom ízlése szerint berendezett lakás. Maradok még egy kicsit. Felhívom telefonon és szólok neki, hogy jöjjön fel az emeletre. Fél perc alatt lebeszélték az ügyet. Negyed óra múlva már hallotta, ahogy szökell fel a lépcsőn a szeretője. Soha nem tudott lassan járni. Talán azért sietett mindig, mert nem szerette volna, hogy valaki meglássa. Bekopogott az egyetem eldugott zugában lévő szertárba. Ez volt az állandó randi helyük. A takarítónő is ritkán járt errefelé, a hallgatók is csak néha csellengtek ezen a részen. Leginkább csak akkor, amikor már nagyon cigarettázni támadt kedvük, akkor titokban kinyitották a szertár melletti ablakot és vidáman…Tovább olvasom…
Nőcis szösszenet Az újságok, a média, az internet, szóval minden tele van jobbnál jobb fogyókúrás tanácsokkal, mindegyik diéta „tuti biztos”, a fogyás garantált... Őszintén bevallom, régebben én is azon kaptam magam, hogy bele-beleolvastam egy-egy ilyen cikkbe. Általában azonban egyiket sem olvastam végig. A témával kapcsolatban eszembe jutott néhány régebbi eset, ezt osztom most meg veletek. Rögtön az elején tisztázzuk a félreértések elkerülése végett: nem fogyózom, nincs és sosem volt manökenalkatom, sőt épp ellenkezőleg: mindig is duci voltam. A gimiben akadt néhány osztálytársnőm, aki diétázott, vigyázott az alakjára, pedig semmi szükség nem volt erre, mivel tökéletes alakjuk volt. Egy napon, amikor hazamentem a gimiből, bejelentettem apunak, hogy elkezdek én is fogyókúrázni. Csak…Tovább olvasom…
(Részletek Mimi naplójából) – 2. rész Május 16. Amit most leírok, eredetileg meg sem akartam említeni, de kénytelen vagyok. Arra gondoltam, majd ha egyszer unokáim lesznek és elolvassák a naplómat, lesz min nevetniük. Feltéve, ha lesznek unokáim... Feltéve, hogy lesz gyerekem... Feltéve, hogy lesz férjem... Feltéve, ha... Na, mindegy, hagyom az elmélkedést máskorra, most felelevenítem, mi is történt a munkahelyemen azon az ominózus „kávés” napon... Miután kijöttem a főnök irodájából és a mosdóban próbáltam eltüntetni a blúzomból és a nadrágomból a sötét kávéfoltokat, amikor is Petra, az a nagyszájú fruska „rajtakapott”, ahogy egyik kezem a nadrágomban, a másikkal meg dörgöltem magamat... Na, akkor rögtön tudtam, hogy félreértette a helyzetet, és öt perc múlva az egész emelet tudni fog…Tovább olvasom…
Róza életében voltak olyan hetek, hónapok, amikor nem tudott túllépni az őt ért fájdalmas veszteségeken. Míg jó idő volt, naphosszat sétált a városban, mert úgy érezte, mindenhol jobb, mint az emlékek közt otthon lenni. Sétái alkalmával végiglátogatta a templomokat, rövid imákat mormolt, majd újra az utcán találta magát. Céltalanul bolyongott a piaci forgatagban, meg sem hallva a kofák invitálását, hogy nézze meg portékájukat. Egy alkalommal, talán nem véletlen, a városi könyvtár előtt találta magát. Sokszor elment már mellette, de valahogy nem érezte, hogy be kellene mennie. Most figyelmetlensége miatt majdnem orra bukott a könyvtár névadójának márványszobra előtt. Kezeivel biztos pontot keresett a kapaszkodásra, és amikor megtalálta, megkönnyebbülten felegyenesedett. Meglepődve…Tovább olvasom…
Az esőcseppek sűrűn hullottak az égből, talán nem is akarják abbahagyni a végtelen zuhogást. Monoton zene volt ez Ákos füleinek. Ma nem mehet ki a határba, pedig nagy szükség lett volna rá. Szántóföldjeinek harmada várta még, hogy megmozgassa a talaját. Késésben volt már, a vetőmagnak már a földben lenne helye. Nem tudott mit tenni, az égiek szava erősebb a földi dolgoknál. Ma a csendes elmélkedés napja lesz. Dologidőben úgy sincs erre idő. Sok mindent kell átgondolnia. Sorsa válaszút elé állította. Amikor itt lett volna az ideje, nem talált magához illő párt. Negyvenes évei közepén járt már, amikor látókörébe került egy elvált asszony, aki egyedül nevelte két gyermekét. Nem volt könnyű közelednie hozzá, mert mindketten zárkózottak voltak. Egy közös rendezvényen tört meg a jég. Szóba…Tovább olvasom…
Néhány éve meglátogattam egyik iskolai haveromat egy cégnél, ahol akkoriban dolgozott. Amint beléptem a szobányi méretű, tökéletesen beüvegezett liftbe, és halk, duruzsuló zeneszó fogadott, mintha azonnal átláthattam volna a vállalati manipulációs politika minden ördögi csínját-bínját. Ti. a munkavállalókat miként lehet hatékonyan, rábeszélő, szép szavakkal manipulálni, hogy elsősorban közalkalmazotti fizetésekért görizzenek egész álló nap, és mire év végére kerül a sor – a hatásos reklámkampány során –, szintén elhitetik velük, hogy fényes előléptetési lehetőségek várnak még rájuk, csupán csak még egy-két évet kell várni szépen csendben, meglapulva, semmiről sem tudva, és természetesen a lehető legalázatosabban. Amint kiléptem a liftből, fogadóterem helyett széles, téglalapszerű…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A Péntekekkel – sajnos legtöbb esetben – az a baj, hogy közvetlen a hétvége előtt jönnek, tehát kvázi élő ember nincs, aki ne akarna sanyarú, rabszolgasorsú munkaidejét jelentősen megkurtítva szándékosan előbb megpattani munkahelyéről, már ha megteheti. Mivel már jócskán november vége felé jár az idő, mintha a szándékosan összezsugorodott város is valósággal túlerőltetné az ünnepi készülődést, ami egyrészt a Black Friday miatt van, másrészt majd bolondok lennének, ha saját hasznukat ne akarnák meg legalább duplaszoros áron megforgatni. És akkor még léteznek olyan webáruházak, ahol bombasztikus, nem ritkán 80–90%-os leárazásokról beszélnek, csakhát a megkapott, főként digitális ajándékkódok más akciókkal már nem vonhatók össze, hiszen mindenki nyerni akar valamennyit a bolton. Az ember…Tovább olvasom…