Megfogadta magának, hogy nem fog újra pasizni. Legalábbis most még nem, hiszen alig telt el jóformán csak négy hét viharos szerelmi szakítása óta imádott Ákoskájával, aki kategorikusan közölte vele, hogy egyáltalán nem érdekli a családalapítás, és jobb dolga is van annál, mint egy folyamatosan síró, nyivákoló kisbabát pesztrálni. Egyébként is a karrierje nemsokára meg fog változni, mert állítólag a fejesek máris benne gondolkodnak mint az adott cégcsoport új és fiatal marketingfőnöke. – Lili! Ne hülyéskedj, bébi! Ezt már vagy milliószor megbeszéltük! Miért csúfítanád el bombázó istennő alakodat, amikor még bőven ráérsz egy kis nyafogó bébit bevállalni! – kötötte az ebet a karóhoz a pasija. – Ákos, neked fingod sincs, hogy egy gyerek mennyi mindent jelent egy nőnek! – fakadt ki, és…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ideges hascsikarást, tartósnak ígérkező hányingert érzett, mintha – legalábbis – képzeletben máris megkínoznák, vagy kiadósan hasba rúgnák. Nyolcadikos volt, és a félévben máris kapásból bukásra állt matekból. „Most mi a fenét kellene neki csinálnia?! – vallatta magát. Az adott tanárnő egyébként is egy velejéig bosszúszomjas boszorka, hárpia, aki öregebb, mint az országút, és ráadásul pocsék tanárnő, mert egyszer nem kérdezte volna meg az osztályt, hogy vajon érti-e mindenki a hatványozást, vagy azt az átkozott gyökvonást!” – A reáltantárgyak tekintetében valahogy mindig is hadilábon állt, mert sehogy sem akart sem az adott tananyag, sem a házi feladat a fejébe menni, és mikor egyszer-egyszer az illető tanárnő kihívta a rettegett táblához felelésre, csupán csak makogni, mekegni mert…Tovább olvasom…
Aznap megint késésben volt, pedig soha az életben nem késett még el szinte sehonnan sem. Sőt! Szándékosan tíz-húsz perccel igyekezett mindenhova előbb odaérni, ahova várták, vagy ahova éppen jelenése volt. Még egy utolsó simítás az előszobai egész alakos tükörben. Kicsit mindig csálén állt a vöröses bordó nyakkendője, melyet néhai apjától örökölt (az igazsághoz persze hozzátartozott, hogy nem tudott megtanulni tisztességesen még nyakkendőt kötni sem, mert félt az apjától segítséget kérni, így mindig egy éppen arra tévedő és segítőkész szomszéd tette meg a szívélyes gesztust helyette). Ez is roppant zavarta, mint szinte annyi minden más. Zaklatottan és tétován indult el előbb a buszmegállóig, majd később a metróalagút felé, mert onnan biztosabbnak vélte a hatékonyságot, míg munkahelyéig…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Fantasztikus, vibráló ősznek ígérkezett. Annál is inkább, mert a pufók, jópofa, kicsit molett srác, akit – titokban a háta mögött – csak idiótának, vagy lükének neveztek, először ment úgy kirándulni, hogy titkolt szerelme is vele együtt utazott – igaz, nem a mellette lévő ülésen – az adott kibérelt buszon. A pufók srácnak egyébként is jócskán meggyűlt a baja a kamaszkorral, hiszen míg másokból bombázók lettek, vagy sportosan izmosak, egy deka, gusztustalanul fityegő tokaszalonnás úszógumi nélkül, addig a kövér srác sajnos még mindig súlyproblémákkal, és krónikus magas vérnyomással küszködött. Míg tartott az út Mátraszentimrére, addig a kis társaság szinte összes tagja barátilag elbeszélgetett egymással. Fiúk a fiúkkal vitatták meg a kényesebb dolgokat, míg lányok főként lányokkal…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Szalai Csenge talán már kislánykorában megfogadta, hogy kicsit mindenkit másként és máshogyan fog csinálni, mint rajongásig imádott szülei, akik úgy körülbelül kilenc éves kora körül váltak el. Még nagyon elevenen, tüskeként élt benne a keserédes emlék, amikor egy szép napon a szülei leültették a nappali szobában a nagyon kényelmes és komfortos hosszú kanapé közepére, talán csak hogy jobb célpont lehessen a szemükben, és komolyan elbeszélgettek vele: – Hercegnőm! Te is tudod, hogy apu és anyu rajongásig szeret, csak tudod… hát szóval a felnőttek dolgai kicsit mindig bonyolultabbak, mint a gyerkőcöké… – kezdtek, mintha csak előre megbeszélték volna, mit fognak majd lányuknak mondani, az általánosan begyakorlott szöveget. – Akkor ti már nem is szerettek…?! – szögezte nekik a kérdést, és…Tovább olvasom…
Eszter… Eszter! Várj meg! – kiabálta Beni a kislánynak, aki nagy sebbel-lobbal elviharzott mellette. Fel a dombtetőre. Zöld buckák, sűrű pázsit, fenyvesek vették körbe a völgyet. Alattuk zuhatag, mely táplálta a folyót. Mesebeli táj terült el alattuk. A vadon nyugalmat árasztott. Eszter és Beni jó barátok voltak, a családjuk születésük idején barátkozott össze, és így a gyerkőcök is együtt nőttek fel. Tíz év körüli gyermekek, kik még élvezték nagyban ezeket a csodálatos gondtalan gyermekéveket. Eszter! – kiáltott megint utána a kisfiú, most már igazán megvárhatnál! Abban a pillanatban, mikor kimondta a leány nevét, az megtorpant és az eget fürkészte. Csak állt némán, és a szája is tátva maradt a gyönyörűségtől. A fiú utolérte, és mérgesen letorkolta, Hé, miért nem…Tovább olvasom…
Lia fiatal, naiv lány volt. Abban az évben végzett az egyetemen, s egy közeli faluban kapott munkahelyet. Egyik hétvégén bement a városba. Szeretett elidőzni a könyvesüzletekben, szerette azt a semmihez sem hasonlító illatot, mely belengte a helyiséget. Épp indulni készült, mikor egy kedves, fiatal férfi megszólította. Szerelem volt első látásra. Naponta találkoztak, a jövőt tervezgették. Egyik vasárnap elkísérte a vonatállomásig. Átölelték egymást, elbúcsúztak. Ádám felült a vonatra. Míg állt, integettek egymásnak. Lia egy utolsó pillantást vetett a távolodó vonatra, majd elindult hazafelé. Egy ismerős nő állította meg: – Honnan ismered ezt a házasembert? Lia kővé dermedt, egy világ dőlt össze benne.Tovább olvasom…
Állandóan úgy érezte, hogy jószerivel totálisan kicsúszik a lába alól a talaj. Ha hajnalban felkelt, valósággal ólomsúllyal ereszkedett még szempilláira is az ólmos, deklasszált fáradtság, és az ágy könnyen visszahúzta, mert egyáltalán nem volt kedve délelőtt fél tizenegynél előbb felkelni. Amikor a forgalmi dugókban üldögélt, és önmagában egyedül csupán csak azért imádkozott, hogy még jobban el ne késsen, miközben kedvenc The Corrs CD-jét hallgatta, folyamatosan azon agyalt, hogy miért alakította úgy az életét, ahogy. Rabszolgahajcsár, kellőképpen önző, autokrata főnöke – ha rajta múlott volna –, jószerivel még a szuszt is könnyedén kisajtolhatta volna alkalmazottaiból, akiknek bezzeg sosem fizetett se túlórát, se béreken kívüli juttatást. Még szép, hogy nem! Elvégre ha van haszon, és…Tovább olvasom…