„novella” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 14:13 Humor ❤️ 2 👁️ 114

– Mi van a zongorán, Marika néni? – kérdezte Pista, miközben a nappali ajtajában megállt, és körbesandított a könyvekkel teli, napfényben úszó szobában, ahol a levegőben kávé illata szállt.
– Egy tyúktojás.
– Tyúktojás? Zongorán? Ez új művészeti irányzat?
– Hát igen, fiam, a tyúk is művészlélek. Tegnap hallgatta, ahogy játszom a „Holdfény szonátát”, aztán felugrott a zongorára, és ott pottyantotta el.
– Ez már inkább „Tojásfény szonáta” – vigyorgott Pista szélesen.
Marika néni bólintott, ujjai finoman játszottak a billentyűkön.
– És képzeld, azóta a tyúk minden reggel itt vár, hogy játsszak.
– Akkor az a tyúk… zongorista?
– Nem, inkább kritikus. Ha hamisan ütöm, nem tojik, csak felháborodva kotkodácsol.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 18:50 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 71

A kert hófehér csendjében állt egy magas hóember. Szénszemei csillogtak a hidegben, répaorra büszkén meredt előre, kezében egy rozsdamentes fakanál.
– Juci! – szólította meg hirtelen, meglepően mély, ropogós hangon.
A lány megdermedt, majd ijedten hátrált. – Te tényleg beszélsz?!
– Igen – mosolygott szélesen. – Pisti vagyok. Munkaidőben hóember, egyébként egy kissé különc szakács.
– Mit főzöl ilyenkor télen? – kérdezte nevetve.
– Hóleves-specialitást – felelte büszkén. – Hópelyhet, dérport, egy csipet szélzúgást teszek bele, és persze egy csipetnyi tél varázsát.
– Ez ehetetlennek hangzik! – kuncogott Juci.
– Nem neked készítem – biccentett a fán ülő varjak felé.
Egy fekete varjú leugrott, meghajolt, majd vidáman kért még egy kanállal a különös ételből.

Írta: K. Barbara 📅 2026. 03. 31. 22:05 Élet ❤️ 0 👁️ 61

Az utóbbi időben egyre többet vitatkozunk Krisztiánnal. Azok a fránya anyagiak...
Mindketten sokat dolgozunk és kimerültek vagyunk, ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy több hónapnyi próbálkozás után sem vagyok terhes.
Bár az orvos szerint minden rendben van, de én érzem, hogy nincs. Az eszem jeleket küld, amelyeket bár felfogok, de kimondani mégsem merem. Egy ideje már megérett bennem a gondolat, talán Krisztián és én mégsem vagyunk egymásnak teremtve. Minél több probléma zúdul ránk, mi annál távolabb sodródunk egymástól.
Természetesen nem is kommunikálunk rendesen.
Lassan már azt érzem, mintha oxigén nélkül próbálnék levegőt venni. Anyám szerint minden helyre jön, ha végre teljes lesz a családunk... de szerintem egy baba semmit sem hoz helyre. Csak elnyomja a problémákat…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 04. 16. 09:13 Romantikus ❤️ 1 👁️ 54

Néha nehéz ép ésszel gondolkodni a fullasztó hőségben, mivel a nyár ugyanolyan, mint az életem: monoton, unalmas, és konkrétan azt érzem, nem kapok levegőt.
Egy gondolat azonban egy kis felüdülést hozott; itt az ideje egy kis pihenőt tartanom, ki kell innen szakadnom kicsit, mert másképp nem bírom. Évek óta egy-egy hosszú hétvégét leszámítva nem voltam szabadságon. Míg más a tengerparton nyaral, vagy a hegyekben kirándul, engem felemészt az irodám szürke fala, a rengeteg papírmunka, ami reggeltől estig itt áll előttem. Mintha soha nem akarna elfogyni.
Szerencsére a főnököm is belátta, hogy rám férne egy kis szabadság, így elég könnyen belement abba, hogy kivegyek egy teljes hetet. El sem hiszem, egy teljes hétig nem kell bejönnöm

– Jó pihenést Laura! Remélem, ezt a hetet tényleg a…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 04. 13. 11:25 Élet ❤️ 4 👁️ 45

Ketten sétáltak, a virágba borult külvárosi fasoron. Hajlott hátú öregasszony és egy kilenc év körüli kislány. A szelíd áprilisi nap könnyen áttört a zsenge levelek között, és tetszetős mintákat rajzolt a járdára. A gyerek ugrándozva haladt nagyanyja mellett, mézszínű copfja lengedezett, akár a fiatalság zászlaja. Váratlanul rákiáltott az öregasszonyra, s megragadta a karját. Jól látszott, hogy a bal kezén csak három ujja van.
– Nézd, mama! Sündisznó!
– Ne ijesztgess, te gyerek!
– Nézd, milyen aranyos! Nézd, hogy fut! Mintha kerekeken gurulna!
– Látom. Tényleg aranyos, ők így közlekednek.
A sün óvatlanul át akart szaladni az úttesten. Ebben a pillanatban egy teherautó fordult ki az egyik keresztutcából. Végigdübörgött a szűk utcán, s a sündisznó mozdulatlanul maradt fekve. A gyermek…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 04. 11. 14:33 Romantikus ❤️ 1 👁️ 43

Nem minden pont akkor történik az életünkben, amikor mi épp azt szeretnénk, hanem akkor, amikor – még ha nem is tudjuk – de a legnagyobb szükségünk van rá.
Kemény munka árán jutottam oda, ahol vagyok, de megérte. Végre én vagyok a cég divattervezője. Hosszú utat tettem meg idáig. Bár egyik siker jött a másik után, mégis valami hiányzik az életemből. Talán csak az élet. Kicsit belefásultam a mindennapokba.
Nehéz a munka mellett másra is időt szakítanom. Bár minden napból kihozom a maximumot, mégis azt érzem, hogy nem élek eléggé. Divatos és színes ruhákat tervezek, de egy ideje túl szürkének látok mindent. Tudom, mi a problémám forrása, egy ideje éjjelente felriadok, és egy bizonyos este jut eszembe. Egy este, ahol a szívem egy darabját ott hagytam.
Minden délután munka után sétálok…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 03. 31. 19:04 Dráma ❤️ 4 👁️ 41

Minden éjjel szorgalmasan gyakorolt. Kecsesen hajladozott, lábujjhegyen forgott, fehér tüllszoknyája repdesett körülötte. Csajkovszkij Hattyúk tava csodálatos dallama betöltötte a próbatermet. Míg táncolt, megszűnt körülötte a világ. Amikor véget ért a zene, kimerülten rogyott le a parkettre. Megerőltetett izmai remegtek, szoros kontyba kötött haja izzadtan tapadt fejére, homlokára.
– Holnapra kipihenem magamat, és még szebben, még pontosabban táncolok! – így biztatta magát, és összeszorított szájjal elszántan nézett farkasszemet tükörképével.
Reggel édesanyja szomorkás mosollyal ébresztette az átizzadt pizsamás Laurát.
– Ma éjjel is táncoltál, tündérkém? – kérdezte aggódva.
Laura könnyes szemmel bólintott, és nem nézett térdben csonkolt lábára, míg segítséggel beleült kerekesszékébe.

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 04. 06. 18:24 Élet ❤️ 4 👁️ 39

Reggel van. A nagy sárga tányér már felgurult az égre. Éhes vagyok, a Gazda még alszik. A Gazda! A világ leggyönyörűbb teremtménye. El sem tudok képzelni szebbet kopasz fejénél, dülledt szeménél, krumpliorránál, sárgán ragyogó fogánál, jókora pocakjánál. Még egy hatalmas húsos csont se veheti fel vele a versenyt. Fel kell kelteni. Azt morogja, „miért kell nekem minden reggel erre ébrednem?” Az emberek furcsák. Így jelzi, mennyire örül, hogy bökdösöm az orrommal, nyalogatom a képét és ugrálok kicsit a hasán. Pedig már nehezen mászom fel az ágyra, fájnak a csontjaim. De a gazda öröme a legfontosabb.
Végre nyílik a hűtőszekrény, megtelik a tányérom. Most már elkezdődhet a nap. A Gazda kimegy a kertbe, természetesen vele tartok. Segítek neki, szép gödröket kaparok és belehempergek.
A Gazda…