„novella” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 14:13 Humor ❤️ 2 👁️ 114

– Mi van a zongorán, Marika néni? – kérdezte Pista, miközben a nappali ajtajában megállt, és körbesandított a könyvekkel teli, napfényben úszó szobában, ahol a levegőben kávé illata szállt.
– Egy tyúktojás.
– Tyúktojás? Zongorán? Ez új művészeti irányzat?
– Hát igen, fiam, a tyúk is művészlélek. Tegnap hallgatta, ahogy játszom a „Holdfény szonátát”, aztán felugrott a zongorára, és ott pottyantotta el.
– Ez már inkább „Tojásfény szonáta” – vigyorgott Pista szélesen.
Marika néni bólintott, ujjai finoman játszottak a billentyűkön.
– És képzeld, azóta a tyúk minden reggel itt vár, hogy játsszak.
– Akkor az a tyúk… zongorista?
– Nem, inkább kritikus. Ha hamisan ütöm, nem tojik, csak felháborodva kotkodácsol.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 18:50 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 71

A kert hófehér csendjében állt egy magas hóember. Szénszemei csillogtak a hidegben, répaorra büszkén meredt előre, kezében egy rozsdamentes fakanál.
– Juci! – szólította meg hirtelen, meglepően mély, ropogós hangon.
A lány megdermedt, majd ijedten hátrált. – Te tényleg beszélsz?!
– Igen – mosolygott szélesen. – Pisti vagyok. Munkaidőben hóember, egyébként egy kissé különc szakács.
– Mit főzöl ilyenkor télen? – kérdezte nevetve.
– Hóleves-specialitást – felelte büszkén. – Hópelyhet, dérport, egy csipet szélzúgást teszek bele, és persze egy csipetnyi tél varázsát.
– Ez ehetetlennek hangzik! – kuncogott Juci.
– Nem neked készítem – biccentett a fán ülő varjak felé.
Egy fekete varjú leugrott, meghajolt, majd vidáman kért még egy kanállal a különös ételből.

Írta: Tasi83 📅 2025. 11. 25. 04:02 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 14

Még mielőtt bármi is történhetett volna az adott színpadon később kiderült, hogy a tulajdonképpeni előadás már javában elkezdődött. A legtöbb színész friss egyetemista volt, aki tojáshéjjal még a seggükön lavírozta a sűrűn tömött széksorok közt, mert – mint később kiderült –, ez egy kísérleti jellegű előadás volt, aminél lényeges szempont, hogy a színészek mintegy kvázi a kedves közönség tagjait is rendre bevonják az előadás folyamatába, ami bizalmasan, és köztünk legyen szólva oltári nagy hiba, hiszen főként a magyar nézők többsége kellemes közönyösített tunyaságban, és álomkorral a szemén szenved végig egy-egy fergetegesnek beharangozott előadást, és mindenhez annyi köze sincs, mintha őt magát érné ilyen-olyan kisebbfajta inzultus.
Máté és Rita éppen úgy középtájt foglaltak helyet, és…

Írta: Tasi83 📅 2025. 11. 25. 04:03 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 10

Apjához való kapcsolata – mondjon, vagy higgyen bármit is a világ –, örökké sebezhető, és törékeny marad. Hat éves volt, amikor imádott anyukája örökre lelépett ebből a kapcsolatból. Csak arra lett figyelmes, hogy egyre több alkalommal küldik be a gyerekszoba higiénikusan elzárt, totális sötét magányába, és persze egyre többször veszekedtek meglehetősen sokszor akár még bagatell dolgokon is.
– Apuci! Ma anyunak kellene oviba vinnie! – jelentette ki a korai reggelinél, mert az egész család koránkelő volt, és ez előbb-utóbb természetes módon rá is átragadt.
– Anyunak most nagyon sok dolga akadt, és be kellett mennie a dolgozóba! Emlékszel kicsim, hogy megbeszéltük, hogy a felnőtteknek sokszor vannak halaszthatatlan, és nagyon fontos dolgaik, de ez még nem jelenti azt, hogy nem imádunk…

Írta: Tasi83 📅 2025. 11. 25. 04:04 Romantikus ❤️ 0 👁️ 10

Felült az ágyból. Végtagjai zsibbadásából már jól tudhatta, hogy aznap is kissé nehézkes, és viszontagságos hajnalnak néz elébe. Bár még csupán csak hajnali három volt, sosem szeretett későn kelni. Mintha ezzel is szándékosan megfosztotta volna szervezetét attól, ami hozzátartozott volna a pihenéshez, feltöltődésnek, vagy a teljes regenerálódáshoz.
Nagy nehezen felcsatolta jobb lábcsonkjára műprotézisét, melyet egy gyerekkori autóbaleset okozott még a kilencvenes évek közepén. Felállt, és megpróbálta egyenesen megtartani egyensúlyát. A bevált módszer az volt, hogy előbb szükségképp csak az egészséges lábára nehezedik súlyával, hogy később a félig amputált lába is érezze a súlyelosztást.
Amikor érezte, hogy egyensúlya stabil, egyszerre mind a két lábával nehezedett rá óvatosan…

Írta: Tasi83 📅 2025. 11. 25. 04:05 Élet ❤️ 0 👁️ 11

Állandóan úgy érezte, hogy jószerivel totálisan kicsúszik a lába alól a talaj. Ha hajnalban felkelt, valósággal ólomsúllyal ereszkedett még szempilláira is az ólmos, deklasszált fáradtság, és az ágy könnyen visszahúzta, mert egyáltalán nem volt kedve délelőtt fél tizenegynél előbb felkelni. Amikor a forgalmi dugókban üldögélt, és önmagában egyedül csupán csak azért imádkozott, hogy még jobban el ne késsen, miközben kedvenc The Corrs CD-jét hallgatta, folyamatosan azon agyalt, hogy miért alakította úgy az életét, ahogy.
Rabszolgahajcsár, kellőképpen önző, autokrata főnöke – ha rajta múlott volna –, jószerivel még a szuszt is könnyedén kisajtolhatta volna alkalmazottaiból, akiknek bezzeg sosem fizetett se túlórát, se béreken kívüli juttatást. Még szép, hogy nem! Elvégre ha van haszon, és…

Írta: Tasi83 📅 2025. 11. 25. 04:07 Romantikus ❤️ 0 👁️ 10

London külvárosi kerületében járunk, ahova a patinásabb, mondhatni elit rétegek jóformán be sem tennék a lábukat, ha csak nem volna valami megkerülhetetlen, haladék nélküli, életbevágóan fontos elintéznivalójuk.
Itt nyitott egy hangulatos, hangsúlyozottan megfizethető árfekvésű kalapboltot egy középosztálybeli hölgy, Madison Smith.
Kezdetben alig-alig akadt forgalma, elvégre a külváros környékén csupán csak a középosztály és az alsó társadalmi rétegek tagjai fordultak meg. Néhányszor megesett, hogy főként idős nyugdíjas, egyletekhez tartozó hölgyek és urak léptek be kíváncsian érdeklődve a kellemes, baráti hangulatot árasztó kis helyiségbe, ahol a sok fantasztikus holmitól két-három embernél több csak rendkívül szűkös körülmények közt fért el, ám Madison találékonyságát dicsérte, hogy…

Írta: Tasi83 📅 2025. 11. 25. 04:08 Élet ❤️ 0 👁️ 8

Oszkárnak a rendszerváltozásig – hellyel-közzel – volt munkája, tehát volt tisztes, rendezett megélhetése, hiszen az ezer-ezerötszáz forint, melyet egy gyár iparegységében negyven esztendőn keresztül eltölteni kényszerült, szépen hozott a konyhára, és persze a kötelezően előírt nyugdíjalapba is befizette, amit be kellett, hogy fizessen, mert nagy főnökei azt kezdték híresztelni, hogy a nemsokára beköszöntő kilencvenes évek esztendői bizony-bizony súlyos, kikezdhetetlennek hitt sziszifuszi terheket fognak róni főként a munkásosztály szerénykedő tagjaira.

Így történt, hogy amikor beköszöntött a kilencvenes évek első éve, Oszkárt nemes egyszerűséggel máris kényszernyugdíjazták, persze csak és kizáróan azért, mert állítólag többen szóltak a vezetőség egynehány tagjának, hogy a kolléga úr…