Hétköznap az ember normálisan, természetes körülmények közt munkába indul, gondoskodva, már-már túlzottan is körülményeskedve számba veszi elintézendő dolgainak listáját, miszerint: a szemetet ki kell vinni, meg kell etetni a négylábú kis házi kedvencet – már, ha van -, meg kell locsolni a növényeket, hogy arra az időre, míg az illető távol van, még véletlenül se száradjanak ki, köszönni kell a kedves szomszédoknak, és persze jó messzire elkerülni a gonoszabb, barátságtalanabb szomszédok táborát. Ám arra az ember ritkán számíthat, hogy lakása ajtaja előtt egy tüneményesen szundikáló kisbabát talál! Ez azért nem csupán az újdonság totális erejével hat, de bizony jócskán kimeríti a váratlan meglepetés összes fogalmát. – Hahó… kicsikém! Hát te meg hogy kerültél ide? – kérdezte Artúr, aki…Tovább olvasom…
Bori általában délután körül érkezett, miután teljesítette az rabszolgamunkát az egyik szupermarketben, mint árufeltöltő segéd. Bár egyetemi diplomával a zsebében minden vágya az volt, hogy saját vállalkozása lehessen, nagyon úgy tűnhetett, hogy ez elsikkadni látszik a jócskán távoli időben. Bence ragaszkodott hozzá, hogy a kapuban várja, mert ha szatyrokkal jött, magától értetődőnek tetszett, hogy elkél minden segítség. Mire megjött, Bence már régen túlvolt a vacsoraidőn, ám mivel nem akarta megbántani Borit, ezért sokszor egy-egy jégkrémes gombócot is megevett, csakhogy vidámságot csalhasson a gyönyörű, ám az utóbbi időben kissé elveszett nő arcára. Bence nem szerette az alkoholt, és Borinak ez tökéletesen megfelelt, hiszen faterja alkoholista volt, és mindig gonoszra vedelte…Tovább olvasom…
Dr. Koppány Kálmán tökéletesen meg volt róla győződve, hogy mire betölti az ötvenéves kort, addigra nemcsak hogy gyönyörű felesége lesz és legalább két gyereke, de meg tudja valósítani régóta dédelgetett álmát, és önálló vállalkozó is lehet. Néhány napja heves, szinte zsibbadó fájdalmat érzett előbb csak a mellkasa tájékán, majd aztán egyre fokozatosabban, míg végül teljesen elzsibbadt az egész jobboldali felkarja. Emellett hevesen kezdett dobogni a szíve, és úgy izzadt, akár egy muraközi tajtékos ló. Éppen irodalomóra volt, és érettségire kellett volna felkészíteni saját tizennyolc éves diákjait, amikor csikorgó hangot adott a kréta váratlanul, majd egyszerre kapta fel a ricsajozó diáksereg a fejét, amikor Kálmán tanár úr hirtelen hanyatt vágódott kisebb robajszerű döndüléssel a…Tovább olvasom…
A szupermodellből lett dél-amerikai, egzotikus vonásokkal rendelkező színésznő felnézett a kristálytiszta égboltra, ahol csupán egy-két elárvult vattacukorpamacsra emlékeztető kisebb, gomolygó felhőfoszlány vonulását láthatta. Kilépett minden extrával felszerelt, légkondicionált lakókocsijából, és – mivel a sminkes szobából jött – máris tökéletes Kleopátra-típusú bronzbarnás arcbőrrel és frizurával készen állt, hogy elbűvölje nem csupán az örökké arrogáns, mérgelődő rendezőt, hanem a kedves tévénéző rajongóit, mondhatni szerte a világon. – Gyerünk, emberek! Mozogjunk, ha nem akarunk egész éjszaka is dolgozni! – adott egyértelmű utasítást az örökösen elégedetlenkedő rendező, aki úgy festett ilyen idegállapotban, mint aki könnyedén megfojtott volna bárkit egy kanálka vízben, ha úgy hozza…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ami a csókolózást illeti. Nyilván elsőre szinte senki sem lehet se Casanova, se Don Juan, sem pedig várprofil! Vannak olyan beállítottságú, a társadalom által talomba vagy süllyesztőbe suvasztott „lúzer-emberek”, akikkel alapból nemhogy különleges és megismételhetetlen élmény lenne az adott nyelv- és nyálcserés romantikus folyamat, de egyenesen visszataszító és velejéig undorító is, hiszen az adott illető nem elég, hogy a béna Beatles-frizurájával totális idióta hülyegyerekként fest, de ehhez még hozzájön az undorító, leginkább fokhagymaszagú szájszaga, amit – sajnos a legtöbb hölgy – korántsem visel jól. És akkor még igyekeztem finoman fogalmazni. Ugyanakkor a társadalmi változások is mintha kategorikusan megkövetelnék azt, hogy csórókkal, illetve az alsóbb középosztály emberkéivel…Tovább olvasom…
Osztálytársai, barátai hívták fel rá a figyelmét. Az volt a híre, hogy kikezd azzal, aki megtetszik neki, az ujja köré csavarja, aztán dobja. Szép volt: szőke hajú, barna szemű, babaarcú, fitos orrú, nagy mellű, karcsú, jó lábú. A serdülőkor nála kicsit előbb köszöntött be, mint a vele egykorú lányok esetében. Olyan, vagy majdnem olyan, amilyennek álmaiban elképzelte azt, akire vágyott, akinek a lábainál szeretett volna heverni. Ha azon túl megpillantotta a folyosón, vagy kint az udvaron, hevesebben dobogott a szíve, és féltékenység fogta el, ha szembejött vele az utcán valamelyik iskolatársával, vagy összesimulva táncolt a soros fiújával a bálban, ahol egyébként sosem merte lekérni. Az pedig kifejezetten rosszul esett neki, hogy Sárának volt képe azt állítani, hogy Ádámmal együtt…Tovább olvasom…
Kilencvenes évek, lakótelepi ház. A legtöbb nő otthon van; háztartást vezet, vagy épp gyereket nevel, a folyosón teregetnek, paprikás krumpli illata száll bele a frissen szárított ruhákba. Közvetlen kapcsolatunk a szomszédokkal elkerülhetetlen: a folyosón elhaladva benéznek az ablakunkon. Anyám ezekben az években még kész bármilyen csevegésre a mai időkről és erről a felfordulásról, amit nekünk nem magyaráznak meg. Hűvös a lépcsőház, ami itt ritkaságszámba megy. Apám egy másik lakásban él, új nője van. Havonta megyek látogatóba, olyankor az új nő affektálva beszél, neki nincsen gyereke, és azt hiszi, hogy teljesen hülye vagyok. Anyu mindig megkérdezi, hogy mit mondott az a nő, ez a téma nagyon izgatja, ezért mindent el kell mesélnem. Az a nő festett szőke, magas sarkút hord, és nem…Tovább olvasom…
Meglepő módon a polgári esküvőre kevesebben érkeztek, mint a már hagyományossá vált templomi keretek között megtartott, ünnepi szertartásra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy az Úr színe előtt való igazságtétel fontosabb, mint az egyszerű emberek nyelvén közölt és elmondott igazmondás. A házasságkötő teremben az ifjú fiatalasszony már szépen – ahogy illő, és ahogy kell –, hófehér ruhában, elegáns fehér színű ujjvédővel és tiarás fejdísszel volt földíszítve, míg a másik teremben az újdonsült vőlegény egy jelentősen kikoptatott, zöld színű zokniban próbálta átvészelni a rá várakozó megpróbáltatásokat; ha egyáltalán lehetett ezt így nevezni, mert kifogástalannak tűnő vajas, mályvaszínes öltönyéhez éppenséggel csöppet sem passzolt a zöldes színű és velejéig elkoptatott zokni. Az ismerősök és az…Tovább olvasom…