Fekete tallárban üldögélt, jócskán elgondolkozva a mahagónifából készült, tágas tárgyalóterem sarkában. Általában sokkal jobban kedvelte a kisebb, rejtettebb zugokat, kuckókat, ahova kicsit mindig visszahúzódhatott elmélkedni, vagy épp csak átgondolni a világ sokszor összetett vagy bonyodalmas, zűrzavaros dolgait. Fejében még most is jól hallotta azt a semmivel sem összehasonlítható zongoradallamot, amit egy gyönyörű, fiatalos, hamvas kéz játszott. Egyszerre volt erőteljes dallam, ugyanakkor kissé fájdalmas, és néhol szomorkás is… Észre se vette, hogy a nagyon fiatal, csupán csak a huszas évei elején járó ügyvédbojtár – aki szintén hollófekete tallárt viselt –, óvatos hanggal őt szólítja: – Bocsásson meg, ügyvéd úr… De a lánya keresi telefonon… A középkorú férfi csupán csak most…Tovább olvasom…
Újdonsült orvos férjével már legalább három éven át kitartóan próbálkoztak, mégsem tudták teljes bizonyossággal, hogy miért nem tud teherbe esni. Amikor mások annyira könnyedén veszik az élet legapróbb akadályait, akkor ők miért nem tudják a – látszólag – egyszerűbb problémákat megoldani és kezelni? – Nyugodj meg, édesem! Biztos vagyok benne, ha nem görcsölünk rá, akkor meglásd, előbb-utóbb ez is sikerülni fog! – igyekezett biztatni, bátorítani kicsit bepánikolásra hajlamos, gyönyörű feleségét a középkorú férj. – A legfontosabb, hogy itt vagyunk egymásnak, és hogy semmi szín alatt se essünk pánikba. A feleség ennek ellenére kitartóan ostromolta nőgyógyászát bizonyos kérdésekkel. Úgymint a peteérés alkalmával hányszor lehet és kell nemi életet élni, szerelmeskedni és kényeztetni a…Tovább olvasom…
Ezek az izgatott és sok esetben megmagyarázhatatlan látogatások magukon viselték a sietősség és a rohanás szinte összes mozzanatát; mintha a meneküléssel lettek volna egyenlőek. A plátói viszony, azt kell mondanunk, túlságosan hamar és vulkánkitörésszerűen lezajlott. Hunyó Elemér ezt pontosan így gondolta el magában; szerinte is meglepően gyorsan nyalták-falták egymás mohó és vérpiros ajkait, és a mindenség halhatatlan és örök érzetével csimpaszkodtak egymásba, hogy aztán röpke – alig két és fél óra után – már mind a ketten menjenek megkezdett és befejezetlenül hagyott dolgaik után! Bár az izzásban egymásnak adakozó, forrongó testek némiképpen kompenzálták és elhessegették feje felől a szégyent! A gyönyörűen megbarnult, bronzbarna és mosolygós szemű, karcsú hölgy mindebből csupán…Tovább olvasom…
Akkor éjjel meglehetősen későn szólt, hogy haza akar menni! A mindig makrancos és velejéig minden lében kanál osztályfőnöke drasztikusan elvette tőle mobiltelefonját; amit még végszükség esetére az apjától kapott – hogy ha bármi probléma vagy nagyobb természetű gond adódik, akkor bátran hazaszólhasson. Most ilyesmiről szó sem volt. Csupán csak a szalagavatón történt négy táncban való aktív részvétel folytán úgy kimerült, hogy már csak kitágult pupillákkal bámulni tudott a körötte lezajló eseményekre, és bamba boci szemekkel mosolyogni: bár majd leszakadt a lába. Ehhez még jött az a keserű és jellemzően speciális hungarikum is, miszerint a nyilvánosabb szórakozóhelyeken a hölgyeknek nem, csupán csak az urak pénztárcáját rövidítették meg néhány keresetlen ropogós bankjeggyel! Ez fiatal…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Brigivel – bármennyire is nehéznek tűnhet elhinni –, az ovi óta jóformán alig-alig tudtam találkozni. Persze minden esetben szóba kerültek a hangzatos, jól csengő ígéretekben megbújó, rejtett utalások arról, hogy majd meglátogatjuk a másikat, de az igazság az volt, hogy egy ember a gyerekkor óta rengeteg mindenben megváltozik, és – nagyon sok esetben – ezek a változások; legyenek lelki vagy testi, minden tekintetben hatással lesznek folyamatosan alakulófélben lévő személyiségére. Én előbb két tannyelvű gimibe jártam. Ott is inkább angol fakultációs csoportba, mert az valamivel könnyebbnek tűnt, mint a nagyon kezdő német nyelvű csoport, míg Brigi állítólag valamely jobb nevű, és természetesen nagy dicsőséges múltra visszatekintő elitgimi diákja lett a belváros valamelyik impozáns…Tovább olvasom…
Ignác világ életében takarító volt. Egy diplomás, önálló értelmiségi takarító. Mondhatnák a laikusabbak, hogy hát igen! Mert olyan világ volt, hogy akinek bizalmi, – mondhatni – protekcionális, és egyéb befolyásos jellegű kapcsolatai akadtak, azok érvényesültek jóformán az élet bármilyen területén. Pedig ha valaki, akkor aztán Ignác a maga sokszor különös, különc, már-már kissé csetlő-botló, szeleburdi, és persze méltán habókos módján a targoncavezetői, árufeltöltői tanfolyamoktól kezdve egészen a szoftver- és számítástechnikai tanfolyamokig jóformán mindent vitéz módon elvégzett, és bár számos hivatalos papír, és nyomtatvány birtokosa volt, amit megcsinált, abban a percben, hogy az egyetemen is átvette szerénykedő bölcsészdiplomáját cumma cum laude, egyre kiábrándult realizmussal, és…Tovább olvasom…
Kicsit ostobának, idétlennek, már-már gyerekesnek érezhette magát, amint fél térdre ereszkedett az elegáns, öt Michelin-csillagos étteremben asztaluknál, kezében aprócska négyzetalakú dobozkát szorongatva, és feltette a visszatérő nagy kérdést, melyet az ember – a legtöbb esetben – csupán csak egyszer tesz fel szíve választottjának: – Szeretnél velem lenni életünk következő szakaszában? A gyönyörű, egzotikus vonásokkal rendelkező nő kicsit megborzolta hullámos, szőkés haját, mely már alapból túl sok jóval kecsegtetett. – Drágám, annyira imádnivaló vagy, amikor megpróbálsz komolynak, és felnőttnek tűnni. Szeretnék egy icipici gondolkodási időt kérni, ha lehetséges? Egyébként majd éhen halok. Szeretném megkóstolni a kagylólevest, meg a tenger gyümölcsei elnevezésű halas tálat. –…Tovább olvasom…
Gyöngyörű lugasos kerthelyiség valahol a belváros egyik felkapottabb negyedében. Gyöngyi valósággal kínosan mániákusan ügyelt rá, hogy csupán csak akkor vegye elő okostelefonját, amikor – remélhetően – senki sem figyeli. „Ha megtalálom azt a szadista terroristát, aki feltalálta a tűsarkú cipőt, esküszöm, hogy nem állok jót magamért!” – bosszankodott, hiszen csajos barátnői azonnal rábeszélték arra a méregdrága, stílusosan kicsit giccses tűsarkú körömcipőre, mely nagyon jól kiemelte egyébként is hosszú, karcsú, modellábát, ám egy idő után valósággal érezte, hogy zsibbad a lába, mintha máris ólomból lenne. Sajgott és fájt. Rendelt egy kis behűtött kellemes fehérbort, hátha majd attól megjöhet a bátorsága, melyet most – úgy érzett – fokozatosan cserben hagyja, és amikor a nyurga, fiatalos…Tovább olvasom…