Kandencia

Keringőznek a múlt árnyai
kopárrá vált mezők felett,
a csillogó reggeli harmat
az örök enyészet itala lett.

Mit az emberi kéz alkotott,
azt elvakult elmével
az enyészet mélyére lökte,
az élet helyett ide a sivárság költözött.

Palackba zárt sikolyt
a hullámokra bíztam,
bár jól tudom,
a végtelen óceán örökre magába zárja.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.