Írta:
Tasi83
📅 2026. 03. 05. 06:04
Élet
❤️ 1
👁️ 12
A sárgaszínű villamos csikorgó, visító fékezéssel állt meg a Deák Ferenc-téri megállónál. Mintha egyedül csak őrá várakozott volna. Fiatalos, ruganyos lépésű, csinosnak mondható, szoknyát és kis válltáskát viselő hölgy lépett le az egyik fokról, és intett, hogy lépjen fel a villamosra, mert szorít az idő:
– Gyerünk, igyekezz! – mondta.
Annyira meg volt rémülve, hogy valamit rosszul is lehet csinálni, hogy szó nélkül engedelmeskedett, és boldog volt, hogy abban a hihetetlenül nagy, nyomasztó terheket jelentő, legelső, bedarálós egyetemi évben legalább akad egy régi, kedves ismerős arc, akit barátként üdvözölhet, s bár már az érettségi banketten többen lazán tegezni merték a fiatalos tanárnőt, ő eltökélte, hogy a játékszabályok igenis azért vannak, hogy az emberek mindenképp tartsák be…
Tovább olvasom…