Írta:
Soósné Balassa Eszter
💠
📅 2026. 04. 09. 17:16
Spirituális
❤️ 3
👁️ 29
Szandálom a kezemben, vállamon egy vékony kendő, sétálok a kihalt óceánparton. A lemenő nap aranykoronája már szétszórta aranyporát.
Lágy szellő simította végig testemet, és gyorsan tovalibbent. Megálltam.
Elnéztem a lemenő napot, ahogy aranyhidat fest az óceánra. Leültem a puha homokba, becsuktam a szemem és hallgattam az óceán lágy hullámzását. Megnyugtatta fáradt lelkemet.
Nem gondoltam semmire, csak hagytam, hogy lelkem útra keljen.
Egyre mélyebbre és mélyebbre érkeztem. Egy csodálatos pihenőhelyen voltam.
Mindenhol virágok nyíltak, távolról vízesés hangját hallottam. Szedtem egy csokor vadvirágot és elindultam a hang irányába.
– Vajon tényleg vízesést hallottam? – morfondíroztam magamban.
– Nem lehet más, csak vízesés – gondolkodtam hangosan.
Elindultam, talpamat…
Tovább olvasom…