16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Harmincon túl az ember közeli ismerősei, barátai és hozzátartozói egyre furcsábban, meglepetten néznek az emberre. Mintha legalábbis egyszerre lúzer, flúgos, vagy csupán egy olyan nagy senki lenne, aki jóformán majdnem a fél életét elvesztegette olyan haszontalanságokra, mint a szabadság, függetlenség minél erőszakosabb, radikálisabb megtartása, vagy hogy esetleg egy alsógatyát egy héten akár többször is felvegyen, miután a mosópor drágulásnak indult. A legtöbb ilyen eset egyben arról is szól, hogy ha az ember harmincon túl egyre kevesebbszer látogatja meg – persze kötelező jelleggel – barátait, akik bezzeg minden adandó alkalommal szinte égnek a vágytól, hogy jó alaposan kivesézzenek vele mindent, és kérdőre vonják, hogy: – Hogy van a dögös, szexi asszonyka? A srácok jól…Tovább olvasom…
Az egész úgy kezdődött, hogy a hajótörött-lelkű pasit meghívták egy buliba a haverokkal, ahol miután a bulinak vége lett, a legjobb gyerekkori cimborája néhány bulizós csajjal megbeszélte, hogy igenis – ha törik, ha szakad –, de akkor is be fogják csajoztatni a barátját. Annál is inkább, mert úgy érezte, tartozik gyerekkori ismerősének ennyivel, ha már sikerült az érettségije, és számos kalandot éltek át együtt, olyan volt számára, mintha a kissé kelekótya kisöccsét kellett volna pátyolgatnia. – …Szóval, drága hölgyeim! Akkor ki szeretne csatlakozni?! – fordult most a csajos társaság tagjaihoz, akik egytől egyig díjnyertes, dögös szupermodell bombázóknak látszottak, és bátran megnyerhették volna a legújabb szépségversenyeket is. A belváros egyik exkluzív, sikkes és egy átlagember…Tovább olvasom…
Mit tehetünk egy olyan világban, ahol a külsőségek többet számítanak, mint az, ami belül lakozik? Kívül mindenki tökéletes akar lenni, túlértékelt lett a külső, a giccs, minden annyira felszínes. Mit tehet egy egyszerű lány egy rendszer ellen, amely csak a divatos ruhákat és a tökéletes sminket tartja szem előtt? Vivien soha nem volt az a plázacica típus, nem tartotta fontosnak azt, hogy kövesse a legújabb divatot és a sminktrendeket. Szülei mindig tisztességre nevelték. Édesanyja minden adandó alkalommal azt hangsúlyozta neki: – Lányom, fő a szolidaritás, manapság minden fiatal nő annyira kihívóan öltözik, az én időmben a női testnek volt értéke. Kifinomult ízléssel öltöztünk, így senki nem bámult ránk úgy, mintha földönkívüliek lennénk. Miután kirepült a biztonságot nyújtó…Tovább olvasom…
Valósággal ki nem állhatta azt a fajta, személyiségtől totálisan vadidegen, már-már provokatívan tüntető feltűnősködést és exhibicionizmust, mely sajnos a legtöbb esetben akkor jellemzi az embereket, mikor egyszerre valóságos tömegnyomorban kell helytállniuk, vagy ha adott esetben éppen ők az adott kis mikro-társadalom egyedüli prominens szóvivői. Egzotikus, nagyestélyit viselő hölgyemények vonultak fel az éppen aktuális, kigyúrt testű pasijukkal, akik markáns és méregdrága Armani- vagy Dolce-öltönyöket viseltek, szinte kéjesen élvezkedtek, hogy méretes és dagadó bicepszeiket tornáztathatják ruhájuk alatt. Elvégre egy nagyon drága ruhadarab tartósságát mi mással lehetne lemérni, mintha az adott izompacsirta edzéseket végez benne. Már csak a súlyzók hiányoztak volna. A tömegben…Tovább olvasom…
Annyira igyekezett óvatosan, lábujjhegyen belépni nagymamája szinte egérlyuk méretű kis szobájába, hogy szinte vérében máris megérezte az izgalom, a felfokozott stressz és az adrenalin lüktetését. Úgy érezte ebben a pillanatban magát, mint aki egy fantasztikus, szigorúan titkos küldetést, egyenesen történelmi tettet hajt végre annak érdekében, hogy önmagát fölszabadítsa a gyermeki vágy és örömérzet nevében. A nagymama szobája rendkívül aprócska helyiség volt. Az ember szinte – kivétel nélkül – mindig elcsodálkozott azon, hogy miként volt képes a mama a hatalmas, embermagasságú, hét férőhelyes kanapét egy ekkora nyúlfarnyi szobába a bútorszállítókkal behozatni? Szinte elképzelhetetlen, és ugyanakkor bravúros teljesítménynek számított. Csak csendben! Csak óvatosan! – igyekezett…Tovább olvasom…
Mira megáll egy pillanatra. Mélyen magába szívja a jellegzetes tengeri levegőt. Nem akarja elhinni, hogy itt van. A háta mögött négy kemény év áll, kezében a diploma. Nagyon büszke magára. Tanulás, munka, tanulás, vizsga, és kezdődött a kör elölről. Most vége, ez a nyár az övé. Na jó, csak ez a három hét, de akkor is az övé. Fent a szerény szállodai szobájában ott van minden, amire vágyik, amire itt szüksége lesz. Két könyv, fürdőruha és naptej. Ja, és a fogasra felakasztva a kis koktélruhája. Sosem tudja az ember, mikor találkozik a lehetőséggel, meg hát van éjszakai élet is. Lábát belefúrja a meleg homokba, arcát a nap felé fordítja. Mosolyogva fürdik a nap ölelésében. Lassan szétnéz, és elindul egy jó helyet keresni. Távolabb megpillant egy nádtetejű napernyőt, ami közelében nincs…Tovább olvasom…
Az élet fájdalmas, de én nem hagyom, hogy a fájdalom uraljon. Emlékszem minden törött csontomra, minden éjszakára, amikor a testem jelezte, hogy a világ kegyetlen, hogy a sors kegyetlenkedik velem… és mégis itt vagyok. Minden reggel felkelek, és újra próbálok lélegezni, újra próbálok festeni, újra próbálok élni. Az én testem a vásznam, a fájdalmam a szín. Nem félek kimutatni az érzéseimet, a szenvedélyemet, a haragomat, a szeretetemet. Mert mindez tesz emberré. Minden ecsetvonásban ott van a történetem: a küzdelmeim, a szerelmeim, a veszteségeim. Mert az élet nem mindig adja meg, amit akarunk, de azt mindig adja, amire szükségünk van ahhoz, hogy erősebbek legyünk. Sokszor gondolok arra, hogy mások hogyan néznek rám, mit mondanak rólam… de rájöttem: az életben nem az a fontos, hogy…Tovább olvasom…