Két álomgyönyörű hölgy beszélget az egyetem mélyföldszintjén, tehát közvetlenül a felszín alatt, mintha szándékosan szeretnék kikerülni a legtöbb érthetetlen, avagy újonnan érkező, ügybuzgó, kíváncsiskodó embert, aki előszeretettel bámulja meg őket. Ülnek, miközben hevesen gesztikulálnak, suhog a ruhájuk, időnként egyszerre fölnevetnek. Jólesik sziránszerű, angyali nevetésük. Mintha magától értetődőnek hatna a titkos közvetlenség, mellyel nem csupán egymáshoz, de a szűkebben vett mikrovilághoz is mindketten viszonyulnak. Halkan és óvatosan köszönök nekik, de mintha nem akarnák meghallani, tovább beszélgetnek maguk között. Látszólag persze ügyet se vetve rám. Kicsit látótávolságukba kerülök szándékosan, és integetve jelzem, hogy legalább vegyenek észre; az egyik szőke kedvesen…Tovább olvasom…
A férfi kilépett a város elhagyatott gyárépületekkel túlzsúfolt negyedébe. A pályaudvar csikorgó sínei is oly otthonosnak tűntek, hogy szinte önmagán érezte a csönd, a magány tartós, immár szinte elkerülhetetlen érzetét. Még jól hallotta fülében Jack Nicholson-féle Joker ördögi, torz röhögését, és azt, hogy Michael Keaton mit mondott annak a gazfickó, kisstílű tolvajnak a tetőn: – Nem öllek meg, mert egy szívességet fogsz tenni nekem! Mindent elmondasz rólam a barátaidnak! „Vajon az életünk választása egészen pontosan mikor dőlhet el?! Vajon már minden lényegre törő precizitással és halálpontossággal meg van írva a csillagokban, vagy éppen a sors könyvében?” Úgy döntött, átvág a járdán, egészen az aluljáróig, ahol irritáló, szemet szárító neonvilágítás uralkodott, amit legfeljebb…Tovább olvasom…
Fekete tallárban üldögélt, jócskán elgondolkozva a mahagónifából készült, tágas tárgyalóterem sarkában. Általában sokkal jobban kedvelte a kisebb, rejtettebb zugokat, kuckókat, ahova kicsit mindig visszahúzódhatott elmélkedni, vagy épp csak átgondolni a világ sokszor összetett vagy bonyodalmas, zűrzavaros dolgait. Fejében még most is jól hallotta azt a semmivel sem összehasonlítható zongoradallamot, amit egy gyönyörű, fiatalos, hamvas kéz játszott. Egyszerre volt erőteljes dallam, ugyanakkor kissé fájdalmas, és néhol szomorkás is… Észre se vette, hogy a nagyon fiatal, csupán csak a huszas évei elején járó ügyvédbojtár – aki szintén hollófekete tallárt viselt –, óvatos hanggal őt szólítja: – Bocsásson meg, ügyvéd úr… De a lánya keresi telefonon… A középkorú férfi csupán csak most…Tovább olvasom…
Újdonsült orvos férjével már legalább három éven át kitartóan próbálkoztak, mégsem tudták teljes bizonyossággal, hogy miért nem tud teherbe esni. Amikor mások annyira könnyedén veszik az élet legapróbb akadályait, akkor ők miért nem tudják a – látszólag – egyszerűbb problémákat megoldani és kezelni? – Nyugodj meg, édesem! Biztos vagyok benne, ha nem görcsölünk rá, akkor meglásd, előbb-utóbb ez is sikerülni fog! – igyekezett biztatni, bátorítani kicsit bepánikolásra hajlamos, gyönyörű feleségét a középkorú férj. – A legfontosabb, hogy itt vagyunk egymásnak, és hogy semmi szín alatt se essünk pánikba. A feleség ennek ellenére kitartóan ostromolta nőgyógyászát bizonyos kérdésekkel. Úgymint a peteérés alkalmával hányszor lehet és kell nemi életet élni, szerelmeskedni és kényeztetni a…Tovább olvasom…
Ezek az izgatott és sok esetben megmagyarázhatatlan látogatások magukon viselték a sietősség és a rohanás szinte összes mozzanatát; mintha a meneküléssel lettek volna egyenlőek. A plátói viszony, azt kell mondanunk, túlságosan hamar és vulkánkitörésszerűen lezajlott. Hunyó Elemér ezt pontosan így gondolta el magában; szerinte is meglepően gyorsan nyalták-falták egymás mohó és vérpiros ajkait, és a mindenség halhatatlan és örök érzetével csimpaszkodtak egymásba, hogy aztán röpke – alig két és fél óra után – már mind a ketten menjenek megkezdett és befejezetlenül hagyott dolgaik után! Bár az izzásban egymásnak adakozó, forrongó testek némiképpen kompenzálták és elhessegették feje felől a szégyent! A gyönyörűen megbarnult, bronzbarna és mosolygós szemű, karcsú hölgy mindebből csupán…Tovább olvasom…
Akkor éjjel meglehetősen későn szólt, hogy haza akar menni! A mindig makrancos és velejéig minden lében kanál osztályfőnöke drasztikusan elvette tőle mobiltelefonját; amit még végszükség esetére az apjától kapott – hogy ha bármi probléma vagy nagyobb természetű gond adódik, akkor bátran hazaszólhasson. Most ilyesmiről szó sem volt. Csupán csak a szalagavatón történt négy táncban való aktív részvétel folytán úgy kimerült, hogy már csak kitágult pupillákkal bámulni tudott a körötte lezajló eseményekre, és bamba boci szemekkel mosolyogni: bár majd leszakadt a lába. Ehhez még jött az a keserű és jellemzően speciális hungarikum is, miszerint a nyilvánosabb szórakozóhelyeken a hölgyeknek nem, csupán csak az urak pénztárcáját rövidítették meg néhány keresetlen ropogós bankjeggyel! Ez fiatal…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Szia… – hallottam azt a semmivel sem összetéveszthető, kellemesen bájos, ugyanakkor huncut csicsergő hangot, amit csak a valódi csupaszív emberek képesek kimondani. – Ö… Üdvözöllek… Segíthetek valamiben…?! – érdeklődtem a magam szerény, ártatlan, gyerekes naivságában, hiszen fogalmam sem lehetett, hogy a mobil túlsó végén vajon milyen hölgy csacsoghat velem. – Valld csak be, édes drágám, hogy fingod sincs róla, hogy ki vagyok? – Hangja egyszerre volt kekeckedő, kicsit rámenős, ugyanakkor flörtölő is egyben, mint általában azoké az embereké, akik előszeretettel szeretik önmaguk szűkebben vett környezetét és benne az embertársaikat is tesztek, gyerekes tréfáknak alávetni, egész egyszerűen abbéli félelmükben, mert senkiben sem hajlandóak maximálisan vagy eléggé bizalmat szavazni. –…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Brigivel – bármennyire is nehéznek tűnhet elhinni –, az ovi óta jóformán alig-alig tudtam találkozni. Persze minden esetben szóba kerültek a hangzatos, jól csengő ígéretekben megbújó, rejtett utalások arról, hogy majd meglátogatjuk a másikat, de az igazság az volt, hogy egy ember a gyerekkor óta rengeteg mindenben megváltozik, és – nagyon sok esetben – ezek a változások; legyenek lelki vagy testi, minden tekintetben hatással lesznek folyamatosan alakulófélben lévő személyiségére. Én előbb két tannyelvű gimibe jártam. Ott is inkább angol fakultációs csoportba, mert az valamivel könnyebbnek tűnt, mint a nagyon kezdő német nyelvű csoport, míg Brigi állítólag valamely jobb nevű, és természetesen nagy dicsőséges múltra visszatekintő elitgimi diákja lett a belváros valamelyik impozáns…Tovább olvasom…