Haragudott magára, és tartósnak berögződött lelkiismeret-furdalást érzett amiatt, hogy megígérte váratlanul meghalt szüleinek, hogy bármi történjék is mindenképp vigyázni fog a kishúgára, aki sajnos amióta csak elérte a változó, nővé érő kamaszkort egyre balhésabban kezdett viselkedni. Rendszeresen eljárt bulizni, és jócskán alkoholt is fogyasztott, és gyakorlatilag majdnem minden pasival kikezdett, és égett a vágytól, hogy valaki végre igazi nőként kezelje, és ne csupán csak egy elkényeztetett parti hercegnőt láthasson benne. Hét év volt közöttük a korkülönbség, mégis ő volt a világ legboldogabb gyereke, amikor a szülei annak idején a kezébe adták a kisbaba húgocskáját valósággal agyonringatta, dédelgette, és jobban vigyázott rá mindenki másnál. Aztán a kistestvére immáron tizenhárom…Tovább olvasom…
Kilencéves volt, amikor a szülei elváltak. Utólag számtalanszor agyalt, töprengett, és sikeresen felidegesítette magát azon, hogy vajon igényes és mindig csinos, talpraesett anyja hogyan tudott beleszeretni egy annyira magának való, magányos farkas és kicsit nagyképű, sótlan alakba, mint amilyen az apja? Két szülője között szinte úgy nem telt el gyakorlatilag egyetlen nap sem, hogy ne veszekedtek volna valami szánalmas, csip-csup bagatell ügyön, melynek aztán se vége, se hossza volt. Nála a pohár akkor telt be, amikor apja hazahozott egy húszas éveiben járó, fiatal, tejfölösszájú fruskát, aki akár még fia barátnője is lehetett volna, és azt bizonygatta, hogy manapság a korkülönbség szinte egyáltalán nem is számít. Nem lényeges szempont. – Édes fiam! Szeretném neked bemutatni az új…Tovább olvasom…
Már megint a csokifagyikat zabálja a sarkig tárt hűtőben. Folyamatosan anyja duruzsoló szavai jutnak az eszébe: „Édes kislányom! Mikor nyugszol már bele, hogy te sosem leszel szépségkirálynő!” – már nem csupán az adott szituáció borítja ki, idegesíti fel, de már eléggé hosszú idő óta is valósággal megundorodott talán saját magától is, hiszen egész eddigi életében azt kellett hallania és tapasztalnia, hogy senkire sem számíthat, egyedül csakis saját magára. Még jócskán emlékezett arra, amikor a volt pasija, Sanyi szinte nyálcsorgatva bámulta őt a kis kertvendéglőben, ahogy eszegeti a nutellás krémmel töltött palacsintát, és mikor szája szegletében megjelent az első csokifolt, Sanyi gyöngéden közelebb hajolt, és bizsergetően lecsókolta róla az édes ízt. De akkor miért hallotta meg…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az írót néhány nappal karácsony után meglátogatta az egyik unokaöccse, mondván, legkisebb unokahúgait születésük óta egyszer sem láthatta, és mint ilyet, egy kicsit szívesen elbeszélgetnének vele a régi idők kedvéért, és persze, hogy ismét felmelegíthessék a régi közös emlékeket. Az író fejében mindig visszatértek a halhatatlan Shakespeare-i sorok: „Mindenek fölött légy hű magadhoz!” – Mintha tudatosan kirekesztette volna szerves életéből az ún. vendégeket. Azokat az embereket, akiket – legalábbis – a legtöbb esetben az ember szívesen lát otthonában, hogy tartósnak becézett magánytudatát valahogy mérsékelje egy kicsit, még akkor is, ha tartósan nem tudja levetkőzni. Aznap minden rendben ment, ám történt egy csavarás a személyes találkozóban. A gyerekeket kivitték korcsolyázni az…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Megfogadta magának, hogy nem fog újra pasizni. Legalábbis, most még nem, hiszen alig telt el jóformán csak négy hét viharos, szerelmi szakítása óta imádott Ákoskájával, aki kategórikusan közölte vele, hogy egyáltalán nem érdekli a családalapítás, és jobb dolga is van annál, mint egy folyamatosan síró, nyivákoló kisbabát pesztrálni. Egyébként is a karrierje nemsokára meg fog változni, mert állítólag a fejesek máris benne gondolkodnak, mint az adott cégcsoport új, és fiatal marketingfőnöke. – Lili! Ne hülyéskedj bébi! Ezt már vagy milliószor megbeszéltük! Miért csúfítanád el bombázó istennő alakodat, amikor még bőven ráérsz egy kis nyafogó bébit bevállalni! – kötötte az ebet a karóhoz a pasija. – Ákos neked fingod sincs, hogy egy gyerek mennyi mindent jelent egy nőnek! – fakadt ki, és…Tovább olvasom…
Lillának apakomplexusa volt. Nincs ebben semmi különös. Alapvetően mindig is a magas, jóképű, idősebb férfiakat részesítette előnyben. Talán csak amiatt, mert az apját egy hónapban jó, ha legfeljebb egyszer-kétszer láthatta, mert aki kamionozásra adja a fejét, a lehető legmagányosabb állást választja. A kéttannyelvű, tizenkét osztályos gimiben – ahova járt – valósággal totálisan bele volt habarodva az irodalomtanárába, aki később beszédórákat is adott neki, és szakmai szempontból legalábbis minden elképzelhető dolgot megtett annak érdekében, hogy talpraesett, rendkívül tehetséges tanítványát felvegyék a Színművészeti Egyetemre. Fizikai adottságai, alacsony – alig százhatvannégy centis – magassága szinte kamaszkorától fogva zavarta, amikor először jöttek gimnáziumába filmes…Tovább olvasom…
Dona Theresa Garcia Sanchez egy Sevilla melletti, hangulatos kis falucskában éldegélt jobbára egymaga. Felnőtt unokája, Miguel Raffael kissé bumfordi, termetes, de annál jószívűbb ember volt, aki szinte vakon teljesítette idős, özvegy nagyanyja minden kérését. Ha hajnali időben – ami nagy általánosságban öt-hat óra körül következett be – narancsokat kellett szedni a kertből, akkor Miguel Raffael máris kikelt pihe-puha ágyából, és zokszó nélkül munkába állt. A kis falu híres volt a narancstermesztésről. Itt semmit sem dobtak hitvány könnyelműséggel a szemeteskosárba. Legyen az érett, túlérett vagy éppen fonnyadt narancs, szinte mindent felhasználtak. Így a gazdagság vérkeringése is legalább folyamatosan mozgásban lehetett. A helybéliek különleges tisztelettel övezték Dona Theresát, aki…Tovább olvasom…
Még mielőtt bármi is történhetett volna az adott színpadon később kiderült, hogy a tulajdonképpeni előadás már javában elkezdődött. A legtöbb színész friss egyetemista volt, aki tojáshéjjal még a seggükön lavírozta a sűrűn tömött széksorok közt, mert – mint később kiderült –, ez egy kísérleti jellegű előadás volt, aminél lényeges szempont, hogy a színészek mintegy kvázi a kedves közönség tagjait is rendre bevonják az előadás folyamatába, ami bizalmasan, és köztünk legyen szólva oltári nagy hiba, hiszen főként a magyar nézők többsége kellemes közönyösített tunyaságban, és álomkorral a szemén szenved végig egy-egy fergetegesnek beharangozott előadást, és mindenhez annyi köze sincs, mintha őt magát érné ilyen-olyan kisebbfajta inzultus. Máté és Rita éppen úgy középtájt foglaltak helyet, és…Tovább olvasom…