16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Egyáltalán nem kellett volna vele annyira szigorúan, következetesen bánnia, mint annak idején az anyai nagyanyjának ővele!” – futott át sebtiben az agyán, amikor egy fülledt, párás hajnali órán a karosszékben már félig alva várta meg tizenhat éves lányát, akit elengedett bulizni, mert másnap lesz a születésnapja. „De persze mi van akkor, ha valami nagy baja esik, esetleg megsérül, mert valamelyik barátnője nem vigyáz rá eléggé?!” – kusza kérdések sorozata cikázott át hasogató, kínzó fejfájásától agyának fogaskerekei között. – Szívem? Miért nem jössz lefeküdni? Biztos vagyok benne, hogy Kira tudja, mi csinál! Már kiskorában is talpraesett volt! Szerintem jól neveltük! – jegyezte meg álmos hangon a még mindig gyönyörű asszony, aki most kótyagosan lépkedett ki a tökéletesen koromsötét…Tovább olvasom…
Nem sokat aludtak aznap este, éjjel is jóformán alig. Az egész leginkább egy futurisztikus, hibernált kómás rémálomhoz volt inkább hasonlatos, semmint rendes, testet-lelket felfrissítő természetes, regeneráló alváshoz. Előbb éjjel két-három óra között riadt fel a férfi, míg néhány perccel később a gyönyörű, fiatal feleség, akik nem tudták, mire vélni, hogy a gyerekszobából jócskán hallható visító, ordító, fájdalmas hangok gyakorlatilag azt jelzik, hogy a kisbabának jönnek a tejfogai, és ha igazít írt a net, akkor bizony-bizony még jó pár hónapig nem árt, ha tartósan készenléti állapotra rendezkednek be mindketten, és persze igyeksznek úgy megszervezni precíz pontosságú, túlzottan is kiszámítható életmódjukat, hogy – remélhetőleg –, mindenben alkalmazkodjon a kislányuk elvárásaihoz. –…Tovább olvasom…
Szülei nagyon szépen nevelik egyetlen kisfiúkat. Bár tévét nem néznek, az náluk nincs is… mégis Andris nagyon sok szép verset, éneket, mesét ismer. De nem csak ismer, nagyon szépen szaval, még szebben énekel, és felépített egy mesevilágot is Lító országaként. És közeledett a nyár… Hogy Andris napjait ne töltse a kis szobája négy fala közt, nyári táborokban gondolkoztak a kisfiú részére. Reggel vitték, délután hozták. Az egyik táborozás már öt napos és állandó ottlétes volt. A szülők annyira izgultak, hisz első alkalom volt, hogy gyermekük nélkül maradtak, aggódtak is, és még beszélni sem tudtak vele. A megegyezés a felügyelőkkel az volt, hogy minden nap videót, sms-eket küldenek a szülőknek. Minden hiába, a hiány, Andris hiánya nagy űrt hagyott a szívükben. Nem volt kit…Tovább olvasom…