VAKÁCIÓ

Szülei nagyon szépen nevelik egyetlen kisfiúkat. Bár tévét nem néznek, az náluk nincs is… mégis Andris nagyon sok szép verset, éneket, mesét ismer.
De nem csak ismer, nagyon szépen szaval, még szebben énekel, és felépített egy mesevilágot is Lító országaként.

És közeledett a nyár…

Hogy Andris napjait ne töltse a kis szobája négy fala közt, nyári táborokban gondolkoztak a kisfiú részére. Reggel vitték, délután hozták.
Az egyik táborozás már öt napos és állandó ottlétes volt. A szülők annyira izgultak, hisz első alkalom volt, hogy gyermekük nélkül maradtak, aggódtak is, és még beszélni sem tudtak vele. A megegyezés a felügyelőkkel az volt, hogy minden nap videót, sms-eket küldenek a szülőknek.

Minden hiába, a hiány, Andris hiánya nagy űrt hagyott a szívükben. Nem volt kit igazgassanak, százszor elmondják naponta Andris nevét. Alig várták, hogy találkozzanak, hogy Andris hazajöjjön.

Volt ám mesélés. Valós és valótlan történetekről…

Beszélgetésük közben Andrist magához ölelte anyukája, már vele volt egyetlen gyermeke, és nagy volt az öröm. Egyszer csak megkérdezte Andrist:

– Csibém, hiányoztunk neked?

Azonnal jött a válasz Andristól:

– Nem hiányoztatok egy cseppet sem!