Írta:
Antal Izsó
📅 2026. 02. 19. 23:19
Fantasy
❤️ 2
👁️ 29
Hirtelen kinyitod a szemed. Még félig az álmok birodalmában jársz, bosszús vagy, hogy el kell szakadni a szép álmoktól, de aztán megnyugszol.
A félig nyitott ablakon át kellemes, langyos tavaszi szél árad be a szobádba, jólesően simogatja arcodat. Kint a nap sugarai egyre erősebben áradnak szerte. A fák, növények újra friss, harsogó zöld ruhát öltöttek, a levelek közt megbújva madarak csivitelve ünneplik az örökké megújuló természet csodáját. Lassan megbékélsz a gondolattal, hogy fel kell kelni, mert érdemes, mert a természet is most ébred hosszú téli álma után..
Hirtelen bántóan az elkésett ébresztő óra rikoltása zavarja meg a csendet.
Kint behavazott a táj, az ablak csukva, mégis a réseken metsző hideg szűrődik be. Tél van. Az idilli kép álom volt csupán. Felülsz az ágyadban és akkor…
Tovább olvasom…
Írta:
Somogyi Judit
📅 2026. 02. 11. 17:46
Érzelmes
❤️ 1
👁️ 24
Nyűgösen ébredtem. Függönyt elhúzva a napfény végigszaladt a szobán, megállt az ágyamon. Takaróm gyűrötten nyüglődött, vánkosok szanaszét. Ma már nem muszáj elrakni. Mert az atkák meg mifene.
Aztán bevillant nagyanyám szobája.
Apró kis ablakon bebújt a napfény, és
végigsimította a dunnyhákat, nagy, óriás, dagadt vánkosokat az ágyon. Pedánsan egyenletesen elsimítva mindig. Tetejére takaró és a szépen hímzett párnák. Középen csipketerítő zárta a napi rutint.
A napfény addig megpihent az ágy feletti feszületen. Majd ment tovább útjára.
Abban a szobában tisztaság és rend volt. Ragyogott.
Mint az én szívem, ha oda gondolok.
Tovább olvasom…