Álom

Hirtelen kinyitod a szemed. Még félig az álmok birodalmában jársz, bosszús vagy, hogy el kell szakadni a szép álmoktól, de aztán megnyugszol.
A félig nyitott ablakon át kellemes, langyos tavaszi szél árad be a szobádba, jólesően simogatja arcodat. Kint a nap sugarai egyre erősebben áradnak szerte. A fák, növények újra friss, harsogó zöld ruhát öltöttek, a levelek közt megbújva madarak csivitelve ünneplik az örökké megújuló természet csodáját. Lassan megbékélsz a gondolattal, hogy fel kell kelni, mert érdemes, mert a természet is most ébred hosszú téli álma után..
Hirtelen bántóan az elkésett ébresztő óra rikoltása zavarja meg a csendet.
Kint behavazott a táj, az ablak csukva, mégis a réseken metsző hideg szűrődik be. Tél van. Az idilli kép álom volt csupán. Felülsz az ágyadban és akkor megpillantsz engem, amint ott állok rád mosolyogva néhány méterre az ágyadtól.
Odamegyek hozzád, befekszem melléd az ágyba szótlanul. Fejünkre húzzuk a takarót.
Arcunkat simogatja a langyos szellő, a madarak újra csicseregve ünneplik a tavaszi megújulást, a napsugarak benéznek a félig nyitott ablakon, friss tavaszi illatok tolulnak be a szobába és mi egymást átölelve együtt álmodunk tovább…