„természet” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 03. 07:33 Romantikus ❤️ 2 👁️ 9

Váratlanul, hirtelen riadt fel. Az éjszakának már éppen vége volt, mikor a hajnál rózsás, levendulaköde derengeni kezdett. Tágasan berendezett társasházi lakásából szép kilátás nyílt a Szent István parkra és a Margit hídra. „Miért történik vele mindig ilyesmi? Miért kell, hogy majdnem minden napján a nagyon szomorú és viszontagságos gyermekkora és múltja megtörtént árnyképei között bolyongjon, mint valami szánalmas vagy elátkozott kísértet?!” Éberkómás állapotban még azért kinyújtóztatta kellemesen elzsibbadt végtagjait, majd megsimogatta hosszú, karcsú lábához folyamatosan odadörgölőző macskáját, Rúdit, és ha már felkelt, adott neki egy kis állateledelt. Mostanság mintha szándékosan is távol tartotta volna magát munkatársaitól, ismerőseitől és barátaitól is. Mintha az utóbbi pár évben…

Írta: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi 💠 📅 2026. 04. 09. 11:33 Növekedés, önfelfedezés ❤️ 1 👁️ 9

A késő őszi reggel a tó fölött olyan köd ült, mintha a világ nem akarta volna elengedni az éjszaki álmát, s ezért inkább beleburkolózott egy misztikumos fátyolba. A nádcsomók és a parti, már sárguló fű deressége fehér szálakkal rajzolódtak ki a szürkeségben. A távoli erdő úgy állt a homályban, mint egy rejtélyes, felfedezésre váró sziget.
Bálint, mint mindig, most is korán kelt. Szerette a hajnalokat, mert ennek az éjt váltó időszaknak volt egy különös csendje, amelyet az ember a nappalban hiába keresne. A férfi megállt az ajtóban, s hosszasan nézte a dérrel csipkézett tájat. Mélyet lélegzett. A hideg, friss levegőnek különleges, nyugodt illata volt. Bálint gyerekkorától kezdve szerette ezt a sajátságos, föld- és vízszagú illatot.
– Jó reggelt! – köszönt halkan, bár jól tudta, hogy…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 04. 16. 11:48 Mesés próza ❤️ 1 👁️ 9

A szörnyen szeleburdi Szélkisasszonynak nagyon bizsergett a teste. Számtalan alkalma akadt, hogy az emberek tevékenységét irigyelje. Mikor mérge nőtt, bő ruháját magára kapta, szállt a föld felett ide-oda. Csapkodott csúnyán, a kéz is remegett tőle.
– Milyen szél jár manapság erre? – kérdezgették a gyerekek már-már könnyezve.
– Nagyon hideg van, reszketek a viharban! Mit tegyek, hogy fel ne kapjon a légbe?
Ekkor érezte csak igazán, milyen gonosz tud lenni egy ilyen unatkozó hullám.
Megesett a szíve a fázó csöppségen. Levetette loboncos ruháját, egy zugban hosszan meghúzta magát. Csak akkor merészkedett elő, ha a mennybéli apja szólította, de mindenkor vigyázott az apró csemetékre.

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 03. 29. 15:45 Egyéb ❤️ 1 👁️ 8

Egy lepke két fűszál között nyújtózkodott, amikor fura illat somfordált el csápjai előtt. Teljesen ismeretlen volt számára. Úgy döntött, kinyomozza, honnan származhat. Kereste a csábos hivalkodó virágokat maga körül, de hiába. Egyik sem árasztotta ezt az aromát. Így segítséget kért a többi pillangótól.
– Barátaim! Ma rendkívüli ájerre ébredtem, kérlek benneteket, hogy találjuk meg, honnan származik!
Tovább kutattak, míg egy fűben gyakorlatozó katona arcába botlott meg egyik társa.
– Gyertek! Talán itt lesz az!
– Igen! Ez az! – kiáltotta cimboráinak, akik az ember köré gyülekeztek.
A legtájékozottabb közölte, a férfiak arcszesze árasztja a szokatlan szagot. Nem érdemes utána szálldogálni. Nem tartalmaz számukra semmi értékeset.