Szélkisasszony

A szörnyen szeleburdi Szélkisasszonynak nagyon bizsergett a teste. Számtalan alkalma akadt, hogy az emberek tevékenységét irigyelje. Mikor mérge nőtt, bő ruháját magára kapta, szállt a föld felett ide-oda. Csapkodott csúnyán, a kéz is remegett tőle.
– Milyen szél jár manapság erre? – kérdezgették a gyerekek már-már könnyezve.
– Nagyon hideg van, reszketek a viharban! Mit tegyek, hogy fel ne kapjon a légbe?
Ekkor érezte csak igazán, milyen gonosz tud lenni egy ilyen unatkozó hullám.
Megesett a szíve a fázó csöppségen. Levetette loboncos ruháját, egy zugban hosszan meghúzta magát. Csak akkor merészkedett elő, ha a mennybéli apja szólította, de mindenkor vigyázott az apró csemetékre.