„vakáció” – novellák címszó szerint

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 03. 23. 12:14 Élet ❤️ 4 👁️ 33

Szomorkás, nyár végi délelőtt, két gyerek üldögélt az iskola melletti téren, a vén juharfa alatt. A szőke, mosolygós, fekete szemű Annamária és a szeplős, elálló fülű, csorba fogú Tárnoki.
Csillag alakú levél ereszkedett lassan. Egy unatkozó, lesben álló szellő elkapta, kicsit röptette, majd beletette a homokozóba.
– Már csak egy hét, és hetedikesek leszünk – sóhajtott a lány.
– Én nem biztos – húzta el a száját Tárnoki.
– Tényleg! Indulj, ha elkésel, Sav dühös lesz, és tutira elhúz.
– Megvársz?
– Persze.
Annamária szemmel kísérte a fiút.
– Hogy megnyúlt – gondolta.
Eszébe jutott, hogy májusban, mikor megismerkedtek, és Noki segített hazajutni a kirándulásról, még egyforma magasak voltak. Most meg az ünneplő nadrágja jóval a bokája fölött lengedezett, s a fehér ing ujját is fel…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 03. 21. 19:48 Élet ❤️ 2 👁️ 25

Azt nem mondhatom, hogy idén a nyári vakáció által kínáltakat nem élveztem, sőt nagyon is igyekeztem kihasználni, de ahogy a napok múltak és közeledett szeptember, gondolataimat egyre jobban foglalkoztatták jövendőbeli immár gimnáziumi iskolás életem.

1962-t írtunk ez évben.

Augusztusban már elkezdődött az új életre való felkészülés.

Ekkor kaptam meg életem első hosszú nadrágját és zakóját hétköznapi viseletre, addig csak egy kék öltönyöm volt, de ezt kizárólag csak vasárnap vagy ünnepnap viselhettem.

E nyáron úgy tűnt számomra, hogy az idő lassabban múlik, de ha nehezen is, azért egyszer mégis elérkezett szeptember 1-e is, amikor először kellett az új iskolába mennem az évnyitóra.

Az újdonságok sorában, az új iskola, új ruha mellett szintén szerepelt és igen nagy változást…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 03. 21. 18:57 Élet ❤️ 5 👁️ 36

Becsöngettek az utolsó órára. A hatodik A osztályban, csendben, fegyelmezetten várták a gyerekek a tanárt. Irigykedve hallgatták, a B-sek terméből átszűrődő zajokat. Ordítozást, nevetést, gyanús robajokat.
Nyílt az ajtó, s osztályfőnökük, egyben matektanáruk, Magor bácsi lépett be. Fiatal kora ellenére, nem szerették. A köznyelvben Savnak nevezték, mert olyan maró gúnnyal feleltetett, hogy a legfelkészültebb nebulót is meg tudta ríkatni. Mindig jól fésült haját, folyton igazgatta, apró, ravasz, fekete szemével áthatóan vizslatta diákjai arcát. Ő volt az egyetlen, aki magázta a gyerekeket.
– Mielőtt munkához látnánk, a tegnapi kirándulásra akarok kitérni. Laki Annamária! – kezdte nagyon halkan.
Bájos, szőke lány állt fel a harmadik padban.
– Maga tegnap elveszett a kiránduláson, és a…